Sonny Stitt centenáriumi koncert a BJC-ben
Ha nem lett volna Charlie Parker, akkor lehetséges, hogy Sonny Stitt-et tekintenénk a bebop szaxofonozás géniuszának.
Stitt 1924. február 2-án, vagyis 100 évvel ezelőtt született, eredetileg Edward Hammond Boatner-nek hívták (1982-ben, 58 éves korában hunyt el). Sokan, sokszor meggyanúsították Parker utánzásával, de stílusát Parker-től függetlenül saját maga alakította ki. Pályája későbbi szakaszában az alt- mellett egyre többször játszott tenorszaxofonon is. Mérsékeltebb ismertségében valószínűleg szerepet játszik, hogy soha nem volt állandó együttese, alkalmi együttesekkel koncertezett, készített lemezeket (több mint száz lemez felvételében vett részt). Persze így is játszott a korszak legnagyobb zenészeivel: Gillespie, Davis, Monk, Blakey, Brown, Peterson, és a sor még hosszan folytatható.
Érdekes momentum Sonny Stitt pályáján az 1960-as esztendő. Ebben az évben a Miles Davis Quintet két turnéra is átjött Európába és több helyszínen tavasszal és ősszel is felléptek. Márciusban még a „nagy” Davis Quintet-et hallhatta a közönség John Coltrane-nel, októberben viszont már Sonny Stitt volt a zenekar szaxofonosa az időközben kivált Coltrane helyett.
A CD korszak beköszöntével jelentek meg olyan négy CD-s albumok, amelyek az azonos helyszínen felvett tavaszi (Coltrane-nel) és őszi (Stitt-tel) koncertek zenei anyagát is tartalmazzák. A turnék minden állomását nem derítettem fel, de a párizsi és a stockholmi koncertekről biztosan készült ilyen érdekes kiadvány.
Az 1970-es évek elején Stitt tagja volt a modern jazz népszerűsítésére létrejött „Giants of Jazz” zenekarnak Art Blakey, Dizzy Gillespie, Al McKibbon, Thelonious Monk és Kai Winding mellett. (A zenekar 1971. november 1-én, majd 1972. október 30-án is fellépett az Erkel Színházban!)
A tagok nagyobb része – Stitt-tel egyetemben – minden jazztörténeti munkának kihagyhatatlan fejezetét képezi. Sok kalóz kiadvány mellett az Atlantic megjelentette egyik londoni fellépésük anyagát lemezen is.
A hosszú bevezető megírásának apropóját az adta, hogy Sonny Stitt születésnapján centenáriumi koncertet adott a Budapest Jazz Clubban Soso Lakatos Sándor Quartet-je. Pallai Péter bevezetőjében elmondta, hogy – sok más mellett – az is indokolta Soso Lakatos Sándor felkérését Sonny Stitt művészetének bemutatására, hogy Ő is kiválóan játszik mind alt-, mind tenorszaxofonon. Csak halkan jegyzem meg, hogy az est folyamán csak egy számban játszott tenoron, igaz két számban volt egy tenorszaxofonos meglepetés vendég, de erről majd később.
A zenekar következő összeállításban lépett fel:
Soso Lakatos Sándor – alt- és tenorszaxofon
Szakcsi Lakatos Róbert – zongora
Oláh Péter – bőgő
Pecek Lakatos András – dob
Az elsőnek eljátszott kompozíció, a „Scrapple from the Apple” szerzője nem más, mint Charlie Parker. Ezt a Parker számot Stitt gyakran játszotta, sőt 1963-ban egy egész lemezt készített Charlie Parker szerzeményeiből.
A koncert első részében öt szerzeményt játszottak, két további mű címe ezek közül: „Stars Fell on Alabama” (Mitchell Parish–Frank Perkins) és „The Gypsy” (Billy Reid).
A második rész kezdetén szólaltatta meg a zenekarvezető először és utoljára a tenorszaxofont a „Sonny’s Tune” című Sonny Stitt szerzeményben. Hajdanán Stitt programja nagyrészt sláger kompozíciók (ma már ezek a Great American Songbook részei) jazz előadásából tevődött össze, viszonylag kevés saját szerzeménye volt. Ezek egyike a „New York Jazz” című nagylemezen 1956-ban megjelent „Sonny’s Tune”.
A szám eredeti, Sonny Stitt féle verziója az alábbi linken hallgatható meg:
https://www.youtube.com/watch?v=SmL9-TeNEXA
Az egyébként is bravúr darab „Cherokee” (szerzője Ray Noble) bravúros előadása után lépett színpadra Soso Lakatos Sándor családi ismerőse, a régóta külföldön élő Hangya Nagy József tenorszaxofonjával.
Két számot játszottak, elsőnek Errol Garner szerzeményét, a „Misty”-t. Egyébként Sonny Stitt is szerette a két szaxofon plusz ritmusszekció felállást. Stitt kedvenc szaxofonos partnere Gene Ammons volt, de készített ilyen felvételeket Paul Gonsalves-szel és Eddie „Lockjaw” Davis-szel is.
A Soso Lakatos Sándor és Hangya Nagy József szaxofonos párosnak a ritmusszekcióval előadott darabjaiban a stílus kissé eltávolodott az eredetileg megcélzott Sonny Stitt féle bebop hangzástól, de ezt a jóval modernebb hangvételt is örömmel fogadta a közönség.
Méltó megünneplése volt az este a Sonny Stitt Centenárium-nak, a szaxofonos zenekarvezető, a quartet minden tagja és a vendég fellépő is kitett magáért, dicséret érte.
