93. DzsesSzerda közérthető örökzöldekkel a Joe Fritz Trio előadásában

Emlékeim szerint a tatabányai koncertsorozatban ez volt az első alkalom, amikor a napjaink jazzében meglehetősen ritkán hallható klarinét a műsor minden számában hallható volt. Persze eddig is előfordult, hogy Ludányi Tamás, a DzsesSzerdák egyik szervezője és egyben a Black Diamond Big Band vezetője megörvendeztette a hallgatóságot egy-egy klarinétszólóval, vagy éppen Borbély Misi fúvóshangszer-arzenáljából is előkerült ez a hangszer, de nem egy teljes koncert erejéig.

Floridába távozása előtti utolsó, anekdotákkal fűszerezett koncertjét adta a klarinétos Fritz József, Radics József bőgős és Szili Róbert gitáros aktív közreműködésével, népes közönség előtt, akik között ezúttal is ott volt a polgármester asszony és helyettese, ami a másik szervező, Pleier Tamás szerint biztató jel a DzsesSzerdák jövője szempontjából.

A trió formáció lehetővé tette, hogy ne csak a névadó, hanem társai is élvezetes szólókkal varázsolják el a megjelenteket. Csak a gitár szólt erősítőn keresztül, így nagyszerűen érvényesülhetett a mindenféle elektromos/elektronikus torzítástól mentes akusztikus hangzás és a nem hivalkodó virtuozitás.

Hallottunk örökzöldeket, brazil zenét, filmzenét és természetesen swinget, mert anélkül az egésznek semmi értelme*.

A dalok az elhangzás sorrendjében:

All of Me (Gerald Marks-Seymour Simons)

Wendy (Paul Desmond)

Yardbird Suite (Charlie Parker)

The Girl from Ipanema (Antonio Carlos Jobim)

Four Brothers (Jimmy Guiffre)

A keresztapa (Nino Rota)

Black Orpheus = Manhã de Carnaval (Luiz Bonfá)

*It Don’t Mean a Thing (If It Ain’t Got That Swing) (Duke Ellington)

Misty (Erroll Garner)

A hallgatóság nemcsak lelkes tapssal, hanem CD-vásárlással is jutalmazta a fellépőket.

A márciusi DzsesSzerdán Urbán Orsi és a Kollmann Quintet gondoskodik majd a tartalmas szórakozásról.