A free jazz kiemelkedő alakjai - 57. rész: Milford Graves
1960. december 12-e, New York City, A&R Stúdió: az Ornette Coleman Double Quartet felveszi a FREE JAZZ - A COLLECTIVE IMPROVISATION című lemezét. Mérföldkő a szabadon rögtönzött zene évtizedekre visszatekintő történelmében. A minden hónap második hétfőjén megjelenő sorozat részei a free jazz legjelentősebb képviselőit mutatják be. Ötvenhetedik rész: Milford Graves.
Az amerikai dobos, ütőhangszeres Milford Graves 1941. augusztus 20-án született a New York City-hez tartozó Jamaica-ban.
Három éves korában (!) kezdett dobokon játszani, később ütőkkel is foglalkozott.
A hatvanas évek elején tánczenekarokat vezetett, majd Cal Tjader és Herbie Mann zenekarai következtek - de muzsikált már akkor Chick Corea-val is.
1962-ben John Coltrane quartet-jében a dobos Elvin Jones-t hallotta játszani - és ez meghatározta további pályafutását.
Nem sokkal később tagja lett a New York Art Quartet-nek, amelyben John Tchicai altszaxofonozott, Roswell Rudd harsonázott, Lewis Worrell bőgőzött - és Milford Graves ütőhangszereken játszott.
A négyes első albuma a zenekar nevét viseli: New York Art Quartet (ESP Disk, 1965). Ez a társulás Graves közreműködésével négy lemezt készített.
Még ugyanebben az évben (1965) került felvételre MG első önálló albuma Percussion Ensemble (ESP Disk) címmel, amely 1966-ban látott napvilágot.
Graves mellett Sonny Morgan játszik ütőhangszereken.
1967-ben Graves szerepelt Albert Ayler Holy Ghost: Rare & Unissued Recordings (1962-70) (Revenant) című, tíz CD-t tartalmazó kiadványán, amely 2004-ben jelent meg.
A hatvanas évek végén Graves együtt játszott olyan ismert muzsikusokkal, mint például: a gitáros Sonny Sharrock, a dobos Rashied Ali és Andrew Cyrille, a zongorista Paul Bley, a bőgős Eddie Gómez, a szopránszaxofonos Steve Lacy, a tenorszaxofonos Archie Shepp, a zongorista Don Pullen - és még hosszan sorolhatnám.
1974: duó Andrew Cyrille-lel Dialogue of the Drums ((Institute of Percussive Studies) az album címe - két remek muzsikus rögtönzött hét “párbeszéde” számtalan különleges ritmushangszerrel.
1976-ban rögzítették Graves második önálló lemezét Bäbi (Institute of Percussive Studies) címmel, amely egy trió koncertfelvétele.
Zenésztársak: Arthur Doyle és Hugh Glover - fafúvós hangszerek.
A nyolcvanas években együttműködött Kenny Clarke-kal és Famoudou Don Moye-val - ők is mindketten a dobokat, ütőket kezelik.
1991-ben David Murray (tenorszaxofon, basszusklarinét) és Milford Graves duóját rögzítették a Power Station-ben (New York City) Real Deal címmel, amelyet (kizárólag) a japán DIW Records jelentetett meg.
Nyolc darab, 4-4 saját szerzemény. Ajánlom a lemezt - a korabeli kevésbé lelkes kritikák ellenére.
1998-ban Graves újabb önálló albuma látott napvilágot Grand Unification (Tzadik Records) címmel, amely szólófelvétel.
Ezután zenésztársa lett: a fafúvós hangszereken játszó Peter Brötzmann, John Zorn, Anthony Braxton és Roscoe Mitchell; a bőgős William Parker, a trombitás Wadada Leo Smith - mások mellett.
2018-ban vették fel egy újabb duófelvételét a zongorista Jason Moran-nel Live at Big Ears (Yes Records) címmel, amely 2021-ben jelent meg - a kornak megfelelően digitális formátumban.
Közben - még 2018-ban - súlyos szívbetegséget diagnosztizáltak Milford Graves-nél (kardiomiopátiát), majd 2021 februárjában hunyt el szívelégtelenség következtében, 79 éves korában.
Milford Graves a free jazz egyéni figurája volt - munkássága a szabadon improvizált zene archívumának értékes fejezete.
