JazzMa

Friss Hírek

Miles, Ron: I Am a Man2018. január 17.
Rafael Márió: My Hope2018. január 16.
JazzUp – Nagy Emma2018. január 14.
Obara, Maciej: Unloved2018. január 14.
Üveghegyen innen s túl2018. január 12.

Lemezpolc kritika:
Lukács Miklós - Cimbiózis

Lukács Miklós: Cimbiózis 2014. március 17., Gáspár Károly

cimbioziscover.jpg

Lukács Miklós Trió - Cimbiózis (Fonó)

Töredelmesen be kell valljam, voltak fenntartásaim afelől, lehet-e -kedves népi hangszerünket- a cimbalmot integrálni a jazzmuzsikába. Nos, Lukács Miklós minden kétségemet eloszlatta eddigi munkássága és új albuma kapcsán is. Miki úttörő munkát végzett és végez, mely egyedülálló a világon! Klasszikus zenei tanulmányait befejezvén, elindult egy ki nem taposott, sőt még meg sem lévő ösvényen, és mára már hatalmas sugárúttá bővítette. Fogalmam sincs hogyan csinálta, hiszen nem igazán találhatott magának itthon és külföldön sem "mestert". Önmagából építette fel azt a csodás világot, amit neve fémjelez. Gondoljunk bele, mekkora tehetségről, tudásról, zenei iránti alázatról tesz tanúbizonyságot. Szinte a semmiből teremteni egy stílust, olyan hangszeren, amely előtte jóformán kizárt volt, hogy szerepet kapjon a jazz fórumain. Persze más, kiváló cimbalmosok szintén áttekintgetnek az improvizatív zenék felé, de -azt gondolom- Lukács Miklós jutott a legmagasabb szintre eddig. Nem "csak" az etno jazz keretein belül mozog otthonosan; a modern mainstream és a free jazz berkeiben is lubickol. Bizonyíték erre, hogy olyan nagyságokkal készített lemezeket és koncertezett/koncertezik, mint -a teljesség igénye nélkül- Charles Lloyd (!), Szakcsi Lakatos Béla, Dresch Mihály és Borbély Mihály.

Éppen ezért nagy örömmel fogadtam a hírt, hogy megjelent a Lukács Miklós Trió új albuma a "Cimbiózis". Nyolc, a zenekarvezető által megálmodott kompozíciót hallhatunk a felvételen, Orbán György bőgős és Baló István dobos közreműködésével. Jó "előjelek". És valóban; elindítva a korongot, pillanatok alatt magával ragadott a lemez hangulata. Miklós szólóban előadott darabjával kezdődik a lemez ("Sotto Voce") majd következik az első triós szám az "ACT 1". A lírai "Sotto Voce" titokzatos, misztikus atmoszférát teremtve öleli magához a hallgatót. Külön érdekesség, hogy egyes helyeken egészen úgy szól a cimbalom, mint Pat Metheny "nagyon sok húros", speciális gitárja. Az "ACT 1" viszont erőteljes, energikus, swing alapú téma, egy csipetnyi balkáni és indiai ízzel "megbolondítva". Az Orbánnak és Balónak köszönhető nagyon komoly "négyre" Miki olyan virtuozitással, John Coltrane és McCoy Tyner játékát idéző motívumokkal és harmóniákkal "ül rá", hogy az ember csak csettinteni tud és annyit mondani: "yeah"!

Mint egy jó ételnek, szép ruhának, cipőnek, ennek a zenei anyagnak is több összetevője van. Először is a három zseniális művész, illetve az egymásra találásuk. Fantasztikus milyen tökéletesen tudnak együtt működni, lélegezni! Felemelve, szeretve és tisztelve egymást.

Aztán jönnek a különböző zenei irányzatok, melyek úgy simulnak egymásba, mint egy szerelmes pár kezei séta közben. Miklós, György és István elutaztat minket a magyar vidék minden részére, ezen belül a velünk élő kissebségek által lakott területekre. Majd átruccanunk Románia vadregényes tájaira, hiszen a cimbalom muzsika és szomszédunk oly régóta jóbarátok. Távolabbra is visz bennünket a trió; arab országokba és a mesés Indiába. Mindezek mellett végig ott lebeg az "igazi" jazz szelleme, az amerikai felhőkarcolók alatt megbúvó legendás klubok közege. Vékony kötélen táncolt ezen "keveredés" felvállalásával Lukács. Egy kis megingás is az ízléstelenség megbocsáthatatlan bűnébe, mélységébe taszíthatta volna. Ő azonban hibátlanul oldotta meg a nehéz feladatot. Társai úgyszintén. Készítettek egy olyan parfümöt, mely a keleti fűszerek, és a nyugaton őshonos virágok illatát oly tökéletesen ötvözi, hogy bárki magára fújja, biztosan sok öröme lesz benne. És unisex!

Büszke vagyok rá, hogy ismerhetem Lukács Miklóst, Orbán Györgyöt és Baló Istvánt. A magyar jazz és egyáltalán a ZENE gyöngyszemei Ők.

Lukács Miki hírnevet szerzett hazánknak egyéni, stílusteremtő játékával; szimpatikus, közvetlen hozzáállásával a Közönség és kollégái felé.

Orbán Gyuri, aki viszonylag későn kezdett el bőgőzni, és "pillanatok alatt" az egyik legfoglalkoztatottabb basszista lett. Teljes joggal, hiszen zseniális kísérése és szólói a világ bármely pontján megállják a helyüket.

És természetesen Baló Pista, akiről bátran kimondom: egy élő jazzlegenda! Szenzitív, finom, de energikus és "nagyon jazz" dobolás az, ami jellemző Rá.

Tudom, elfogultsággal vagyok vádolható. De higgyék el nekem kedves Olvasóink, ha nem ismerném a Lukács Miklós Trió tagjait, akkor is ugyan ezeket a szavakat pötyögtem volna be gépembe Velük és a "Cimbiózissal" kapcsolatban.


Lukács Miklós Trió: Cimbiózis (Fonó 2014)

1. Sotto Voce

2. ACT 1.

3. Emlékek

4. ACT 2.

5. Hazaút

6. Esteledő

7. ACT 3.

8. Himnusz

Lukács Miklós - cimbalom

Orbán György - bőgő

Baló István - dob


Vissza a lemezhez