JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2021. április 22.
Batiste, Jon: We Are2021. április 21.
Lloyd, Charles: Tone Poem2021. április 19.
Mi újság? – Kész Petra2021. április 18.
Varga Dániel: Book of Navi2021. április 13.
Németh János 75!2021. április 12.
Sanders, Pharoah: Promises2021. április 11.

Lemezpolc kritika:
Dharmawan, Dwiki - Hari Ketiga

Dharmawan, Dwiki: Hari Ketiga 2021. március 16., Bereczki Bálint

dwiki-dharmawan-hari-ketiga.jpg

Dwiki Dharmawan – Hari Ketiga (MoonJune Records)


Leonardo Pavkovic, a Moonjune Recors feje gondolt egyet, és stúdióba hívott négy, rendkívül egyedi és tehetséges muzsikust: az indonéz Dwiki Dharmawan-t (zongora, billentyűsök), aki saját kompozíciói vázlataival érkezett, az olasz Boris Savoldelli énekest, a német Markus Reuter gitárost, valamint az izraeli Asaf Sirkis dobost. A közös improvizatív és határokat feszegető szeánsz felvételei utólagos munkálatokkal koncepciót kaptak: létrejött egy nem mindennapi történet, ami dióhéjban az emberiség és az ismeretlen univerzum kapcsolatának történeteit meséli el.

Egészen pontosan egy kilenc tételes, kimerítő olasz nyelvű transzcendens űropera született meg, ami a „Hari Ketiga” címet kapta. Ilyen monunentális keretek között viszonylag kevesen foglalkoztak ezzel a témával zenészek. Az opera a három főszereplő, az anya (Föld), a fiú (emberiség) és az apa (az ismeretlen hatalom) örökös harcának eposzait eleveníti fel, valamint az ember keresését az ismeretlen civilizációk irányába; akit érdekel, olvassa el a vaskos bookletben, itt most foglalkozzunk a zenei résszel.

A három főszereplő értelmezhető a három zenei főcsapás metaforájaként is. Dharmawan drámai, fenséges szépséget sugárzó előjátékai és finom akkordmenetei talán a földanya megnyugtató gyönyörűségét szimbolizálják. Ezek a dramatikus elemek néhol szinte a kísérleti popzene dallamosságáig fajulnak, ami az olasz, modoros énekkel úgy hangzik, mint a Sigur Ros és Eros Ramazotti fura szerelemgyereke. Az embert a jazz testesíti meg. Az egész lemez igazán élvezhető pillanatai a fura részeket összekötő improvizációk, melyek leginkább a free és a kortárs talaján mozognak. A gitáros szinte háttérben marad végig és effektezik, de a billentyűk és a dobok rögtönzései rengeteg izgalmas pillanatot rejtenek, mindenféle hangszín-köntösben (a Moog-tól a Rhodes Piano-ig).

A harmadik zenei elem az idegen, elérhetetlen létformák létezését kívánhatja szimbolizálni. Ezek az effektek és az elektronika, melyek sajnos elég súlyos szerepet kaptak a történetben. Leginkább az énekes használja ki őket a hangjával, néhol érdekes dolgokat csinál, és sikerül megjeleníteni az eddig ismeretlen élőlényeket. Sokszor azonban úgy hangzik, mintha egy post metál banda próbálná saját magát parodizálni. Azonban a koncepció által feltételezett futurista hangulat mindenképpen fontos dramaturgiai eleme az albumnak.

Sci-fi jazzrajongók útra fel! Érdemes próbálkozni az anyaggal, de sok idő és türelem kell hozzá. Mindenképpen egy érdekes és elgondolkodtató utazás lesz.


Vissza a lemezhez