Relax 25 – A zenekarvezető benyomásai (plusz Kalocsai Ricsi fotói)
2 hétig hagytam, hogy ülepedjenek az élmények Vincze Pál billentyűs-zeneszerzőben… Végül belátta, jobban jár, ha megírja „visszaemlékezéseit”, minthogy én „jazz Isten ostoraként” naponta lesújtsak rá egy újabb sürgető e-maillel! – A szerk.
25 év bizony nagy idő. Gondoljunk csak bele: 1988-ban, amikor a Relax először színpadra lépett, még létezett Szovjetunió, Jugoszlávia, NDK, NSZK, Csehszlovákia… Az még másik világ volt… Az azóta eltelt évek persze nemcsak a térképen eredményeztek változásokat. Ha pl. a tükörbe nézünk, hm… Vagy ha a gyermekeinket nézzük: nagyobbik fiam akkor még ovis volt, ma diplomás ember, doktorált, és jelenleg egy külföldi egyetemen dolgozik… Ő úgy látszik, jutott valamire 25 év alatt… Na és a Relax? Az oly ígéretesen induló zenekar igazolta a hozzáfűzött reményeket, várakozásokat? Mit értünk el, mit tudunk felmutatni 25 év után? Papíron talán ennyit: három komolyabb tehetségkutató versenyen elért győzelem, ugyanennyi kiadott lemez, néhány rádió- és tévéfelvétel, koncertek, fesztiválszereplések, egy rádiós dalversenyen elért 4. helyezés… Ez azért önmagában nem túl sok, még akkor sem, ha a 25 éves történet közepén ’95-től kezdődően egy tízéves űr tátong… Mégsem vagyok elégedetlen: ma is járjuk a saját - zenei trendekhez, divatokhoz nem igazodó - utunkat, folyamatosan igyekszünk minőségi, tartalmas kompozíciókkal gazdagítani a repertoárunkat, igyekszünk minden koncerten valami újdonsággal, meglepetéssel előrukkolni, és szerencsére vannak, mégpedig úgy tűnik, újabban ismét gyarapodó számban, akik „vevők” minderre. Töretlen tehát az alkotókedv és folyamatos a fejlődési szándék a zenekarban. Azért ez egy mindig is alulmenedzselt zenekar esetében mégiscsak szép dolog…
Utólag el is árulhatom: tulajdonképpen csak ürügyként használtuk a „25 évnek” általában kijáró tiszteletet arra, hogy végre összehozzunk régi és jelenlegi zenekari tagokat egy közös együttmuzsikálásra, és erre még a legkedvesebb vendégművészeink közül is meghívjunk párat… A hattagú alapzenekaron kívül végül kilenc további fellépőnk volt. Ha a külföldön élők, dolgozók közül nemcsak Farkas Tamás tudott volna hazalátogatni, még többen lettünk volna: a Botos testvéreket (Feri, Lajos, Robi) is szívesen láttuk volna Kanadából, Németh Zolót, Blaskó Gyurit, Bálint Gergőt, Veres Petit szintén… Az élet tehát kicsit behatárolta az aktiválható exek körét. A másik korlátozó tényezőt praktikus okokból én állítottam fel: ne legyen két dobosnál több a koncerten. Nem várhatjuk el a közönségtől, hogy túl sokszor tolerálják a doboscserékkel járó állítgatásokat…
Aki ott volt- s szerencsére teltházunk volt - tapasztalta: nem dobtunk be semmi külsőséges elemet, nem volt pl. se torta, se pezsgő… Csak zene. És nagyszerű közönség!
Straub Dezső Jr. - 2007-2010 között volt a Relax tagja. Remek ritmus, kitűnő technika, mindig jól eltalált gitársound.
A koncert első két számában szerepelt. (Alig 20 napos ifjú apuka lévén nem csoda, hogy sokkal tovább nem is tudott maradni…)
Somos András – 2007 óta a zenekar fuvolistája. Zseniális szólista, nagyszerű zeneszerző.
Juhász Gábor – Régi kedves barátunk, de csak nyár óta játszunk együtt alkalmanként. A koncerten a Relax Lite formáció vendégeként szerepelt három számban, illetve a koncert végi két ráadásban. Őt is, játékát, szerzeményeit is nagyon szeretjük, nagyra tartjuk.
Geier Attila – Ő a zenekar legújabb tagja, csak 2011 óta játszik velünk. Ennek ellenére alighanem őt ismerem legrégebben, hiszen valamikor zeneiskolai tanítványom volt. Nagy nyereség, hogy nemcsak gitáron, hanem basszusgitáron is képes profi teljesítményre, bizony ezt a koncerten ki is kellett használnunk…
Müller Tamás – 2012 végén került a Relax „kamaraverziójába”, a Relax Lite-ba. Valójában dobos, de alkalmazkodott a Lite koncepciójához, és beletanult a leginkább cajon alapú perkázásba. Nagyon muzikálisnak, tehetségnek tartjuk.
Stencli Tamás 2009 óta tagja a Relaxnek. Profizmus, gyönyörű hang, lírai véna, de ha kell, akkor „dög”, virtuozitás is van.
Máthé László ’Zebi’ – 2009 óta a zenekar basszusgitárosa. A koncertre egyenesen Londonból érkezett, szerencsénk volt, hogy nem késett a gépe… Remek kísérőjátékát élvezhette a BJC közönsége, de szólisztikus képességeinek megvillantására ezúttal csak egyetlen rövidke lehetőséget kapott.
Geier Ati, Zebi, Stencli Tamás: Nade uraim, nem kéne ezt az egészet kicsit komolyabban venni?
Potesz Balázs - 2010 óta a dobosunk. Első fellépésünkön bizony kétszer is előfordult velem, hogy szám közben egyszerűen elfelejtettem zongorázni, annyira csodálkoztam: „hogy lehet ezt ilyen szépen dobolni?” Persze nemcsak szépen dobol, jól is. Sőt, nagyon.
Vincze Pál – zkv.
Kedvenc énekesnőnk, Tisza Bea és a fiúk Beával közös szerzeményemben („Peace in Your Heart”).
Makovics Dénes – ’90 és ’95 között - mint vendég - gyakran fellépett a zenekarral, első lemezünkön is szerepelt. Miként a Relax’20 koncerten, és az arról készült lemezen is. Profizmusa, soundja, pregnáns, remek ritmusú játéka mindig jól jön, és mindig hozzá tud tenni az összképhez…
Hetényi Zoli – ’90 és ’95 között volt a zenekar tagja. Precíz, dinamikus, inkább rockos dobolása volt az alapja a második „nagy” Relax formáció sikereinek. (Az első „nagynak” a ’88-as zenekart tartom.)
Színpad (balról jobbra): a Vincze-Somos-Farkas-Máthé-Stencli-Potesz-Makovics formáció az ünnepi tenorsax szólammal feldúsított „Dolphins” című 1995-ös Relax számot játssza. Nézőtér: itt tényleg nincsenek üres székek.
A Delfinek jobbszárnya (akkor már legyen uszony): Stencli Tomi, Máthé Laci, Hetényi Zoli, Makovics Dénes
Meglepetésvendégünk Orbán Nelli volt: hárfaművész basszusgitárral! Mégpedig épp az egyik legnehezebb régi Relax számban („Funky”) kapott szerepet. Bár Nelli igazán feszesen és dögösen játszott, több néző panaszkodott, hogy ebben a számban nem tudott annyira a zenére koncentrálni…
Farkas Tamás (balról) a Relax egyik alapító tagja, és keresztapja is egyben, hiszen a zenekarnév az ő „találmánya”. Az első hét évben volt a gitárosunk. Ma Angliában él, számtalan ottani jazz-formációban szerepel. Csak két nappal a koncert előtt érkezett, épp aznap, amikor ’Zebi’ (jobbra) Londonba odautazott… Úgyhogy ők próbán nem, csak már a BJC-ben találkoztak. Mint ahogy Lakatos Pali (középen) és Tamás is 1988 óta itt futott össze először.
„.. Nem akarom azt mondani, hogy világklasszis szint, … mert annál azért kicsit jobb…” – konferáltam be Lakatos Palit tréfásan, mikor színpadra lépett. Ő volt a ’88-as Relax sztárja, az akkori repertoárunk nagy része is az ő szerzeményeiből állt. Nagyon drukkolunk neki, hogy a közeljövőben elkészülő szólólemeze meghozza neki a tehetségéhez méltó sikert… Nemzetközit.
Farkas Tamás, Lakatos Pali, Máthé Laci. Arcuk visszatükrözi a közönség szeretetét…
Relax „Big Band”. (Majdnem) mindenki a fedélzeten az egyik ráadásszámban.
