Napéjegyenlőség és keleti szárny(alás) szombaton Solymáron
Solymári tudósítónk, Barcsik Géza legújabb anyaga! - A szerk.
Varga Zsolt igazgató úr ismét kitett magáért és elképesztően magas színvonalon játszó zenészek lepték el a solymári művház színpadát. A közelgő Magyar Kultúra Napja tiszteletére szervezett esten két formáció mutatkozott be.
Először a solymári jazzklub, a Little Jazz Pub állandó házigazdája Márkus Tibor, aki a Kézdy Luca hegedűművésszel és Márkus Dávid csellistával (Tibor fia), mint vendégzenészekkel kiegészült Equinox Quartettel adott nagyon színes műsort. Az Equinox Quartet (Márkus Tibor - zongora, Csuhaj Barna Tibor - bőgő, Zana Zoltán - szaxofon, Jeszenszky György - dob), minden hónapban változatos programmal és vendégekkel, prémium kategóriás zenével ismereteti meg a hálás helyi és környékbeli közönséget. (Februárban a vendégzenész ifj. Rátonyi Róbert billentyűs lesz.)
A január 18-án elhangzott műsor első része a házigazda Equinox Quartet előadása volt, "Szimbiózis" címmel Márkus Tibor összekötő szövegei szerint a klasszikus zene és a jazz közötti együttélés jegyében született. Hangzott el Chick Corea kompozíció Márkus Dávid (cselló) közreműködésével, Bartók előtt tisztelgő Márkus Tibor kompozícó (Circle). A fantasztikus zenei világú és klasszikus képzettségű, de a szabad zenében is otthonos Kézdy Luca is fellépett közreműködőként és saját kompozícióját szólóban bemutató előadóművészként is. A zenekar tagjait nem hiszem, hogy be kellene mutatni, hiszen valamennyien a hazai jazzélet ismert és elismert alakjai, akik tanárokként is résztvesznek a kultúrális életben.
Az est második részében egy számomra ismeretlen nevű formáció, az Eastwing Group fellépése következett.
A tagokat természetesen ismerhetjük rengeteg együttesből, de én csak az ismertetőből tudtam meg, hogy a project változó tagokkal, de 2005 óta létezik. Münchenben alakult az Eastwing Group Shankar Lal indiai tabla és énekmester, valamint Kéri Gábor jóvoltából. Kéri Gábor Snétberger Ferenc tanítványaként ismerkedett meg közelebbről a magyar cigányzenével, és ennek hatására vonta be a zenekarba később Farkas Jenőt (cimbalom) és Frankie Látót (hegedű), aki Párizsban tanult Didier Lockwood és Stephan Grappelli iskoláiban.
A jelenlegi Eastwing Group hat tagúra bővülve (de a régi tagok közül csak Kéri Gábor és Frankie Látó szerepelnek) lépett fel Solymáron és ahogy menedzserüktől, Bosnyák Ilonától (SAMBOSI) megtudtam, még hat vidéki helyszínen fognak koncertet adni a közeljövőben.
A tagok a következők: Agócs Gergely – "multiinstrumentalista" népzenész, zeneszerző, énekes, Eichinger Tibor – gitárok, Frankie Látó - hegedű, Kéri Gábor – zeneszerző, gitárok, Megyaszay István – basszusgitár, Mogyoró Kornél – ütőhangszerek, Szendőfi Péter – dobok. A zenészek lefedik a teljes népzenei, jazz ás könnyűzenei életet, hiszen valamelyikük biztosan játszott minden első volnalbeli együttesben vagy előadó kísérőzenekarában mondjuk az Amorf Ördögöktől a Free Style Chamber Orchestra-n át Presser Gáborig... tényleg nem lehet felsorolni, hogy ki mindenkivel dolgoztak és dolgoznak együtt.
Aki ismeri Agócs Gergelyt, az tudja, hogy felvidéki születésű és palóc tájszólásban beszél, amit igyekezett megtanítani a közönségnek is egy bemelegítő mondókával. A nézők mellett a zenészek is jól szórakoztak Gergő átkötő szövegein, de hangszeres szólistaként is méltó társ volt a többieknek, akik mind mesterei hangszereiknek. A produkció tele volt improvizációval és az a tény, hogy valószínűleg ebben a felállásban még ritkán léptek fel (lehet, hogy ez volt az első?:), így őket is inspirálta az izgalmas szituáció, ami frissességet és feszültséget is jelentett. De olyan tudású zenészeknél ez nem problémát jelent, hanem inspirációs lehetőséget és ezt a közönség is végig érezte és értette. Az autentikus népzene és a jazz ilyen felfogású találkozására csak Vasvári Pál és a Honvéd Művészegyüttes által létrehozott csodálatos nevű Hungarian World Music Orchestra „Thousand Years” című 1999-es dupla CD-jén az ezredfordulón hallottam, ahol szerepelt a magyar jazzvilág krémje (Nagy János, Tony Lakatos, Borbély Mihály, Csepregi Gyula...) és pl. Herczku Ágnes, Écsi Gyöngyi, Rémi Tünde és Agócs Gergő mellett Porteleki László, Gombai Tamás és még számos népzenész is. Az a szintézis is úgy állt össze, hogy mindkét zenei világ jellegzetessége megmaradt, nem olvadt össze "világzenévé". Ezen az estén sem éreztem, hogy bárki feladott volna bármit a saját zenei világából, inkább párbeszédek és "párbajok" hangoztak el, mint például az Agócs-Mogyoró ének-ütős duettjében. A közönség és a zenészek is el voltak varázsolva, még a terem végében mindig zsongó büfé közönsége is feszülten figyelte a produkciót, amit én még eddig nem tapasztaltam.
Remélem, még sok helyen láthatják az érdeklődők ezt a régi-új formációt és sikerül a zenészeknek időpontot egyeztetni, ha lesz fogadókészség a további koncertekhez..
