Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszék BA diplomakoncert – III. nap
Tanárok hada, családtagok, hozzátartozók, és jó pár jazzfanatikus fogadta szerdán az LFZE Jazztanszékének diplomázóit. A BJC nézőtere szépen megtelt, ezt a fellépők meg is érdemelték. Végig magas színvonalú, változatos produkcióknak tapsolhattunk. A diplomázókkal az élen, mind a három zenekar kitűnőre vizsgázott.
Elsőként Munkácsy Eszter lépett színpadra. Fonay Tibor bőgőjével kisérve kezdett, majd a duó kiegészült quartetre, Szebényi Dániel zongorájával, és Laskay Péter dobjával. Végül két fúvós is csatlakozott, Vidákovich Izsák szaxofonos és Sári Szabolcs trombitás személyében.
Eszter nem csak a fellépő ruháját választotta ki remekül, a programját is hasonlóan jó ízléssel szerkesztette meg. Az egymást követő standerdek és saját szerzemények szépen, tudatosan épültek egymásra, ívet alkottak, így jó keresztmetszetét adták repertoárjának. Az összképbe nekem beletartozik a közönséggel való kapcsolattartás is, lévén ez előadóműfaj. A közönség hálás, ha a konferálás érthető, ha bemutatják a zenekar tagjait, valamint elmondják az elhangzó számok címét, szó esik esetleg azok születésének körülményeiről, tehát beavatják pár olyan információba, amit csak a koncerten ismerhet meg. Eszter ezt a részt is igazi profi módjára oldotta meg, látszott, hogy végig jól érzi magát a színpadon.
Gyors átállás után máris Szabó Illés következett. Gitár, bőgő, dob felállás remek alkalmat ad a hangszer finomságainak bemutatására. Illés be is mutatta Horányi Sándor tanár úr és a közönség örömére, hogy mestere hangszerének. Szabó mellett Gyányi Marcell bőgőn és Czirják Tamás dobon voltak ennek a formációnak tagjai. Nagyszerű előadást hallhattunk tőlük, remek szólókkal tarkítva. Ha már előbb írtam a konferálás és a közönséggel való kapcsolattartás fontosságáról, akkor itt is említést teszek erről röviden. Ezen a téren Illésnek van mit tanulnia. Sokat!
A dobos Szegő Dávid és a gitáros Takács Bálint formációja következett a vizsgarend szerint. A szünetet kihasználva többedmagammal kivonultam az utcára egészséges nikotin éhségemet csillapítani. Egyszer csak szaxofon és dob hangja szűrődött ki az előcsarnokból az utcára. Dávid Ördög Krisztián tenorossal összefogva egy happeninggel lepte meg a közönséget. Az előcsarnokból az utcára kivonulva, majd visszakanyarodva az előcsarnokba és bevonulva az előadóterembe, ott is téve egy kört a széksorok között mentek fel a színpadra. Krisztián közben végig fújta szaxofonját és Dávid ütötte a ritmust sámándobján.
A párbeszéd a színpadon is folytatódott egy darabig, majd Dávid beült a dobfelszerelés mögé, közben a fúvósok is felsorakoztak (Almássy Márton és Varga Gergő tenor, Baris Gábor alto, csatlakozott Ördög Krisztiánhoz).
Miskolczi Márk felvette bőgőjét és Molnár Bence ült a zongorához. Egy ilyen felvezetéssel sikerült alaposan felkelteni a figyelmet és mindenkit ráhangolni a következőkhöz. Egy kompozíció hangzott el, digitális effektekkel spékelve. Szegő Dávid megmutatta, hogy a dob mellett a digitális ketyeréket is mesterien kezeli, és igazi zenész-dobos, aki a komponálásban is tud emlékezetest alkotni. Izgalmas, minden ízében új művet élvezhettünk. Talán egy kicsit azt lehet sajnálni, hogy ebben a fantasztikus darabban a másik diplomázó, Takács Bálint gitáron nem igazán kapott fontos szerepet. Dicséretére szóljon, hogy igazi művészi alázattal játszott a többiek mellett. A harmadik nap záró koncertje mindenesetre varázslatos volt.
Jól felkészült, és jól felkészített zenészek léptek fel a Budapest Jazz Club színpadán, így a mai nap is érdemes lesz ellátogatni az ingyenes előadásra.
