VALENTIN-NAPI SWING A BUDAPEST JAZZ ORCHESTRA + NÉGY ÉNEKES ELŐADÁSÁBAN – LEMEZBEMUTATÓ KONCERT A STEFÁNIA PALOTÁBAN 2015. FEBRUÁR 14-ÉN ESTE 8-KOR
A big band jazz lelkes híveként tavaly év végén nagy örömmel értesültem arról, hogy kedvenc hazai nagyzenekarom legújabb CD-jén a „Kis Magyar Daloskönyv” fülbemászó melódiáinak jazzadaptációit hallhatjuk remek hangszerelésekben, mégpedig négy karakteres énekesük: Fehér Adrienn, Urbán Orsolya, Farkas Gábor Gábriel és Mujahid Zoltán tolmácsolásában.
A zenekarvezető Kollmann Gábor (a Magyar Jazz Szövetség frissen megválasztott alelnöke!) az elmúlt hónapok BJO-koncertjein felhívta a közönség figyelmét arra, hogy októberben elkészült az „Aki autón járni óhajt” című lemezük, amelynek hangszereléseit Csejtei Ákos, Hárs Viktor és Zakar Zoltán készítette, és négy énekes tolmácsolásában hallhatjuk a vérpezsdítő dalokat. Nos, ahogyan már írásom címéből is kiderült, a lemezen és az azt bemutató koncerten is a „Great American Songbook” standardjeivel teljesen egyenértékű repertoárral áll a nagyérdemű elé a 17-tagú csapat és az énekesek, olyan neves szerzők közkedvelt slágereivel, mint Eisemann Mihály, Fényes Szabolcs és Tóth Menyhért. Néhány örökzöld címe, ami a lemezre is rákerült: „Szerelemhez nem kell szépség” (Eisemann), „Holnap, ki tudja holnap látsz-e még?” (Fényes), „Emlékszel, nyár volt” (Tóth)… Idősebbek (jómagam is) ezeknek táncdal változatát már évtizedekkel ezelőtt ismerték. De erre vonatkozóan nem árt tudni azt sem, hogy az amerikai – mindenki által favorizált – ma jazz standardként funkcionáló dalok sokasága sem tegnap, hanem a 20-as, 30-as években született, hiszen pl. George Gershwin 1937-ben halt meg, de Jerome Kern, Richard Rodgers, vagy Cole Porter sem tartoztak kortársaink közé. Különben is már számtalanszor leszögeztük, hogy ebben a műfajban nem a „mi”, hanem a „hogyan” a döntő. Hogy még inkább legyen összehasonlítási alap: a lemez tíz dala közül három track az említett amerikai „standard-készlet”-ből való. Ezekhez G. Dénes György és Hajnal István írtak kitűnő magyar szöveget. Csak egy ifjúkori emlékem: az „A Gal in Calico” (a „gal” a „girl” szleng változata) már a 40-es 50-es években „Van egy kislány, Anikó” címmel népszerű táncdal volt itthon, természetesen magyar szöveggel. (Ki gondolta volna, hogy nem hazai szerző műve?) Különlegesség a lemezt záró „Four Brothers” című szám – a Woody Herman zenekar sikerszáma és szignálja. Jimmy Giuffre minden jazzbarát által jól ismert instrumentális kompozícióját Hajnal István szövegével – „Négy gengszter” címmel – a négy énekes (csak nem ők a gengszterek?) – anyanyelvünkön adja elő, meggyőzően bizonyítva, hogy a magyar nyelv is alkalmas a legvirtuózabb jazz szövegek előadására is.
Az új lemezről egyébként Kollmann Gábor, a zenekar vezetője így nyilatkozott:
„Fontosnak tartom a korábbi idők zenéinek ismeretét, mert enélkül nem tudjuk honnan indultunk és hová akarunk megérkezni. Ennek a lemeznek az ötlete és megvalósítása olyan egységbe kovácsolta a résztvevő művészeket, mintha mindig is erre készültünk volna. Remélem, sokan örömüket lelik abban, hogy együtt emlékezünk a XX. század dalaira.”
Száz szónak is egy a vége: az említett új BJO lemezt bemutató koncert február 14-én kerül sorra Zuglóban a Stefánia úton, amit melegen ajánlok a nagyzenekari swing kedvelőinek, de mindenkinek, aki „emészthető”, jó hangulatú, színvonalas szórakozásra vágyik Valentin-nap estéjén. Én biztosan ott leszek!
