Doug MacDonald-Bob Mamet, Cezanne, Houston, Texas, USA (2016. november 11.)

Már lassan egy éve volt, hogy Randy Brecker koncertjéről tudósítottam a Cezanne-ból. Hát, hiába, Houston nem a jazz fővárosa. Az egyszem Cezanne klubban időnként azért felbukkannak ismertebb zenészek; sokszor a városba látogató "szólisták" a helyi zenekar kíséretével játszanak. Legtöbbször különösebb próbák nélkül. ("E-mailben próbáltunk", mondta a dologról Bob Mamet). Ma este a két szólista Doug MacDonald Los Angeles-i gitáros és Bob Mamet Chicago-i zongorista voltak.

"Flying Under the Radar" - van egy ilyen amerikai kifejezés. Valami olyasmit jelent, hogy észrevétlenül, a nagy felhajtást mellőzve dolgozik, alkot valaki. Ezt el lehetne mondani mind a két zenészre. Habár Bob Mamet-nek a nyolcvanas években a "smooth jazz" területén voltak kisebb sikerei (az Atlantic Records-nál három lemeze jelent meg), de azóta próbálja, több-kevesebb sikerrel, a "radar alatt repülve" megtalálni a helyét a "valódi" jazz világában. Doug MacDonald a hetvenes évek óta rendületlenül zenél, lemezeket ad ki, amelyeket azonban nemigen "kap fel" a köztudat. Ez az általa képviselt, finom, de visszafogott gitárstílus (Barney Kessel, Joe Pass, Herb Ellis nyomdokain) - úgy látszik, mostanában nem annyira eladható.

Ezzel együtt jó kis koncert volt; standard-ek, eredeti kompozíciók Bob-tól és Doug-tól, blues-ok, bossanovák, és minden, ami belefér. A helyi zenészek (Tim Solook dobos és David Craig bőgős) remekül kísértek, nagyokat szólóztak és összességében remekül jól szólt a banda. A hangzás, és a számok kiválasztása engem kicsit egy régi, kedvenc lemezemre (Los Angeles Jazz Quintet - Phil Upchurch és társai) emlékeztetett. A szünetben kicsit beszélgettem Doug-gal, és nagyon impresszív a tudása a jazzgitár történelméről; mikor meghallotta, hogy magyar vagyok, elkezdett Szabó Gáborról (akit már csak a leszállóágában ismert meg), és Zoller Attilláról (akit jól ismert és tisztelt) mesélni.

Képek.