Ha majd lamantin legelészik a szombathelyi Fő tér óriás akváriumában
Erre sajnos várniuk kell még a szombathelyi jazz rajongóknak és a fesztivál szervezőinek, de az biztos, hogy a ritka, védett tengeri víziemlőst már így is ismerősként köszöntik a vasi megyeszékhelyen. Minden évben a nyár a Lamantin Jazz Fesztivállal és az azonos névre hallgató improvizációs táborral köszönt be Szombathelyen. A lassan fiatal felnőttkorba érő jazz fesztivál idén 19. alkalommal kerül megrendezésre, a hozzá kapcsolódó tábort pedig a fesztivállal egyidőben, másfél évtizede szervezi meg az Improvizatív Zeneműhely Egyesület, amely tulajdonképpen egy jazz kedvelő baráti társaság. A jazz kedvelésén túlmutató igényességgel, biztos kézzel nyúlnak a program összeállításához. A fesztiválszervezői praxisuk során az elmúlt 18 évben mintegy 260 koncert, több száz fellépő, világhírű jazz zenészek, egyre gyarapodó rajongótábor, folyamatosan növekvő hallgatói létszám jellemezte tevékenységüket. A június második felében zajló jazz esemény az elmúlt csaknem két évtizedben kivívta a hazai jazz szakma elismerését, sőt már határainktól távol is rangos rendezvényként jegyzik.
Az idei programkínálat előre vetíti, hogy ez a fesztivál happening lesz a javából: a vájtfülű jazzrajongók, jazz-diákok és jazz-tanárok éppúgy találnak kedvükre valót a programban, mint a könnyebben befogadható futamok kedvelői.
A rendezvény hagyományosan a fesztivállal párhuzamosan futó Lamantin Improvizációs Tábor tanárainak koncertjével indul 2018. június 24-én, vasárnap a Weöres Sándor Színház Klubjában. A hazai zenei élet jeles képviselői közül kettős szerepet vállal – tanít és zenél – Szombathelyen az improvizációs tábor teljes tanári kara: Márkus Tibor, Friedrich Károly, Elek István, Tóth Viktor, Gyárfás István, Jeszenszky György, Spányi Emil, Csuhaj-Barna Tibor, Lakatos Ágnes, Winand Gábor, Gotthárd Mike, Takács Donát, Nesztor Iván is.
Ha a jazz szín lenne, a június végi szombathelyi rendezvényen lila, piros, kék és arany lenne. Ha illat akkor a nehéz, de édes, burjánzó fahéjtól a könnyed citrusig, tavaszi nárciszig ívelne. Közte egy kis fülledt nyári zápor utáni fű illattal.
És hogy milyen szín és illat lenne a Dresch Quartet június 25-i koncertje? Nekem világos, tiszta zöld és illatos futórózsa illata. Másnak más. Ki hogy szereti… Dresch Mihály maga csak ennyit szeretett volna megjelentetni magáról a fesztivál műsorfüzetében: „Dresch Mihály zenészféle vagyok. Csak az hallgassa meg zenémet, aki engemet szeret. József Attila után szabadon.”
A fesztivál szervezői ebben az évben külön napot szentelnek „A jazz mindenkié” gondolat jegyében a populárisabb, de minőségi jazz zenének június 26-án. A fellépők között a Coquette Jazz Band, Tóth Vera & a Budapest Jazz Orchestra, továbbá a Kék Nyúl is szerepel. A Coquette Jazz Band célja, hogy újra életre keltsék, megismertessék és megszerettessék a jazz „aranykorszakának” zenéjét a közönséggel. A méltán népszerű charleston, shimmy, foxtrott táncok, a ’20-as évek gramofonos hangzása, a ’30-as évek fox, swing táncok lüktető, swinges zenéje és a ’40-es évek swing és amerikai dixieland-revival stílusai kelnek életre általuk.
Tóth Vera a 2003/2004-es Megasztár győzteseként vált Magyarország egyik legnépszerűbb és legkeresettebb énekesévé. Az Artisjus-díjas énekesnő és Magyarország első professzionális big bandje, az idén 20 éves fennállását ünneplő Budapest Jazz Orchestra közös munkája 2012 decemberében kezdődött, s azóta számos nagysikerű koncertet adtak országszerte. A zenekar egyenként is kiemelkedő művészeinek hangszerelésében felcsendülnek Vera saját dalai, méltán népszerű Cserháti Zsuzsa-slágerek és a nagy klasszikusok, többek között Ray Charles, Natalie Cole vagy Gershwin örökzöldjei is.
A fesztivál legnépszerűbb napja a blues nap, melyet június 28-án, csütörtökön tűztek műsorra a lamantinok. Minden blues zenész nagy álma, hogy együtt játsszon vagy akár csak előzenekar lehessen olyan sztárok előtt, mint Lightnin’ Hopkins, Jimi Hendrix vagy Thelonious Monk. Joe Louis Walker számára 16 évesen ez mindennapos dolog volt. San Francisco híres klubjában, a Matrix-ban volt rendszeres fellépő, házigazda, és olyan világsztárok tanították, etették és terelgették útján, mint Willie Dixon, Fred McDowell, Ike Turner, Albert King, Freddie King vagy Robert Jr. Lockwood. Nem csoda hát, hogy Walker maga is zenei óriássá nőtte ki magát: az évek során négy Blues Music Award-ot is nyert, és hihetetlen, de 52-szer jelölték! Lemezek sora, sztárparádé – a blues egyik legnagyobbja látogat el hozzánk a Lamantinra!
Június 29-e, péntek a vájtfülűeké! A Ferenc Nemeth Trio featuring Eli Degibri and Joe Sanders (USA) koncertje igazi csemege lesz a Lamantin Fesztiválon. Németh Ferenc igazi dob-nagyágyú: nemcsak a magyar, de az amerikai jazzéletben is igen magas rangot vívott ki magának! A Berklee és a Los Angeles-i Thelonius Monk Insitute of Jazz után most már régóta New Yorkban él. Lubickol a pezsgő New York-i jazzéletben, a legmenőbb klubokban, a legnagyobb sztárokkal játszik. Hozott is magával két nagyszerű muzsikust! Eli Degibri Amerikában élő, nemzetközi hírű izraeli szaxofonos, aki éveken keresztül volt tagja Herbie Hancock zenekarának. Számos díjat tudhat magáénak zeneszerzőként és zenészként is, az izraeli miniszterelnöki kitüntetéstől a Downbeat Magazine ötcsillagos értékeléséig. A Párizsban élő amerikai bőgős, Joe Sanders teszi teljessé a triót, aki szintén a Thelonius Monk Insitute-ban végzett, majd szintén New York felé vette az irányt. Játékát hallva nem meglepő, hogy őt is felkapta a New York-i jazz szakma. Jelenleg, ha épp nem Franciaországban van, akkor koncertezik vagy mesterkurzust tart a világ valamelyik szegletében. Három kitűnő művész, három egyéniség, három jól összeszokott jóbarát, könnyed együttmuzsikálás!
És hogy a színkavalkádban egy kicsit szelídebb színre váltsunk, meghívtuk a Snétberger-Stockhausen duót a Lamantin Fesztiválra, akik szintén ezen a napon (június 29.) adnak koncertet a Bartók Teremben. A Snétberger-Stockhausen LANDSCAPES zenéjét leginkább a tagok kölcsönös egymásra hatása jellemzi. Két teljesen különböző muzsikus jutott itt művészi megegyezésre: Snétberger elképesztően technikás gitárjátékos, Markus Stockhausen inkább arra törekszik, hogy szokatlan hangzásokat csalogasson elő hangszereiből (anélkül, hogy a noise kísérleti terepére lépne). A két művész először még a ’90-es években dolgozott együtt Snétberger egyik lemezén, s az évek során egyre szorosabb lett az együttműködés, mígnem közös produkcióvá érett. „Markus olyan dolgokat csalogat elő belőlem, amiket egyébként sosem játszanék magamtól.” – mondja Snétberger. A világszerte elismert Markus Stockhausen egyébként éppen annyira otthon van a jazz műfajában, mint a klasszikus zenében. „Rászánjuk az időt, hogy a meghallgassuk a másikat.” – Stockhausen szerint ez a kulcsa annak, hogy ilyen jól kiegészíti egymást a két ennyire eltérő karakter. Kettejük társulását éppen a köztük feszülő ellentét teszi érdekessé.
A sztárokban bővelkedő programban helyet kaptak a fiatal jazz generáció tehetséges képviselői is, akikkel előzenekarként minden este találkozhatnak a jazz-zene rajongói.
És persze ne feledkezzünk meg a fesztiválhangulatot leginkább megalapozó spontán örömzenélésekről, melyekbe a belvárosi tereken, kávéházakban, klubokban esténként bárki belehallgathat.
Részletes program és jegyinformáció: www.lamantin.hu
