Baratta, Richard: Another Kind of Bird 2026. június 23., Hegedüs Zsuzsanna
Richard Baratta - Another Kind of Bird (Savant Records)
Megjelent: 2026. május 22.
„Four of a kind”-pókerjátszma a legjavából!
Hazárdjáték Charlie Parker nótáit újragondolni, ám a Grammy-díjra jelölt amerikai dobos, Richard Baratta ezúttal is „nagyot ment"! Parker zenéje itt nem a nosztalgikus újra elzenénésről szól, hanem Baratta és zenésztársai előadásában „action player’-ként félreérthetetlenül élő és lendületes formában halljuk, magas odds-ú albumot kapunk!
Baratta zene munkáit (is) tilos figyelmen kívül hagyni. Az Oscar-díjra is jelölt amerikai filmproducer előző albumairól itt a jazzma hasábjain már írtam. (Lásd lentebb!)
Emellett az album mellett lehetetlen lenne elmenni, mert annyira modern, ösztönző és előremutató!
Tudjuk, maguk az eredeti kompozíciók egytől egyig aduászok, de Baratta ezeket a kompozíciókat olyan mesterien forgatta, ahogy a dobverőit az energikusan fényes játéka közben. Szerencsénkre segítője a GRAMMY-díjra jelölt zongorista és hangszerelő Bill O'Connell fantáziadús és magával ragadó zenei elképzelései által ez a hanganyag az egyik legjobbnak mondható a jazz palettán. Kettejük mély, barátságon és zenei elképzelésen együttműködő összjátéka igazán felejthetetlent alkotott. Olyan mai és friss zenei érzést, ami nem Parker utánzat, hanem organikusan élő Bird továbbgondolás.
Zenekari szinten Richard „all in" játékosként nem érte be kevesebbel, mint az alapfelállást Vincent Herring-et, Eric Alexander-t, Craig Handy-t és Abraham Burton-t nem csupán kiváló hírnevük miatt választotta ki, hanem az évek során kialakult zenei összhang miatt is.
„Ők a világ legnagyobb jazz-zenészei közé tartoznak” – mondja, majd mosolyogva hozzáteszi, hogy „iszonyatosan szörnyetegek a hangszereiken.”
Mindegyikük önmagában is elismert zenekarvezető, és együtt olyan kollektívát alkotnak, amely dinamikus összjátékra és lenyűgöző színpadi jelenlétre képesek.
„A jazz történetében senki sem gyakorolt nagyobb hatást, mint Parker.” – magyarázza Baratta – „Ezért úgy gondoltam, hogy több fúvós hozzáadásával tisztelegek előtte.”
Tehát ezen a zenei kiadványon olyan különleges vendégszaxofonosok csatlakoztak néhány szám erejéig, mint Eric Alexander, Abraham Burton és Craig Handy. A hagyományos jazzben gyökerező, de minden zenei stílusban otthonosan mozgó zenekar maradandó benyomást hagy maga után.
https://www.youtube.com/watch?v=sB5BWCM5xjA&list=OLAK5uy_lWaDlg_MiJfYUGXaAZmozub4BVbpzgM4c
Már az első kompozícióban felrobban a zene a rengeteg fúvós brutálisan felrázó pespektíváitól - „Donna Lee”, ahogy még sosem hallottuk! A dobjáték tökéletes keverési arányban a többiekkel, mégis a fő sodorvonalban mintegy szinergikus katalizátor keveri a lapokat.
Merész újragondolások és semmi blöff - „Anthropology” latin bűvölet az egész, némi progresszív akkordmenettel. Unisonoban az összes szaxofonnal a téma, Bollenback egy gyönyörű jól megtekert gitárszólóval, O'Connell pedig rendkívül eleven zongoraszólóval és a végén egy parádés dob kipörgétes-örvendezés az egész nóta.
Egy pajkosan vigyorgó, laza és bohókás „Little Suede Shoes” következik, a hangulat Craig Handy ragyogó fuvolaszólója alatt éri el tetőfokát - hozzáírt gazdag textúrával végződik a nóta!
Az „Ah-Leu-Cha” itt a groove mennyország lett. A kánonban egymásra épülő fúvósok téma interpretációja után bődületes színkavalkádot ad ki az egész banda, akár egy 36-os szorzó a rulettasztalon. Rockos fúziós jazzt kapunk - megkockáztatom az album legkoherensebb nótája ez! És Baratta ebben is félelmetesen zsonglőrködik a dobján.
„Valahányszor meghallgatok egy saját felvételt, mindenféle dolgot veszek észre, amit javíthatnék, vagy amit másképp kellett volna csinálnom. A zenében mindig van még rengeteg tennivaló. Annyira hatalmas ez a világ.” — Charlie Parker, Downbeat, 1949
Az „Embraceable You” Gershwin dalának Bird-féle átirata hihetetlen varázslat, viszont zenészeink akarnak semmivel sem több lenni a Legendánál, csak selymesen beleszőni mindazt, amit ez ballada a mai hallgatónak a legtöbbet jelentheti, Bird méltó utódjainak tolmácsolásában.
Richard tudja, hogy 19-re nem húzunk lapot, biztosra megy a „Now’s the Time” című blues-zal és atyaég, nem is akárhogyan: 6/8 és jazz fúzió! Sikerült ez az agyonjátszott dalt hihetetlen kreativitással olyan köntösbe tenni, ami a legfanyalgóbbakat is meggyőzi az album nagyszerűségéről! Richard dobszólós felelgetése a többi hangszeressel, olyan mintha ő maga is egyik lenne a fúvósok közül! És mekkora finom pimaszság a dalt a "vége előtt" abbahagyni! Respect!
„Hidd el nekem, a Mennyországban vagyok! Csak azt szeretném, ha ez így folytatódna. Mintha egy villanykörtét gyújtottak volna fel a fejemben, és a zene most már tisztábbnak, frissebbnek és ragyogóbbnak tűnik, mint valaha!” -mondja Baratta.
A „Moose the Mooche”-ot olyan basszus témával kapjuk, hogy lúdbőrzik az ember karja - a gitárszóló észveszejtően pörgeti fel az amúgy sem gyenge nótát! Baratta keményen üt, fogja és osztja a kártyákat, pörög és felráz mindenkit.
Mekkora nagyvonalúság ez már megint: a „Yardbird Suite” ismét egy latin vidámság és szabadság a legjavából!
Joker nóta a „Segment” című Parker dal újraértelmezése - nem eltérve az eredetitől mégis behozva egy fúziós frissességet, O'Connell Fender Rhodes-ra vált újból, Pollenback kiváló rockos gitárhangzással húzza fel a zenei atmoszférát.
Búcsúzóul kapunk egy „Au Privave” -ot. Richard cinjátéka fergetegesen bombázza a többiek zenei tétjeit. Igazi örömzene a vége: egy full jam session!
Progresszív jackpot-ot kapunk, hiszen olyan nyeremények halmozódnak a lemezen, mint a post bop, a latin, a rock, a funky és a kortárs fúziós jazz.
"A zene a saját tapasztalatod, a saját gondolataid, a bölcsességed. Ha nem éled meg, nem fog kijönni a hangszerből."- mondta Charlie Parker.
Richard Baratta pedig az első dobos, aki szaxofonosként is a tökéletes Royal Flush.
Richard Baratta – dob
Vincent Herring – altszaxofon
Bill O'Connell – akusztikus zongora, Fender Rhodes, hangszerelés
Paul Bollenback – gitár
Michael Goetz – bőgő
Paul Rossman – kongák, ütőhangszerek
Vendégművészek:
Eric Alexander – tenorszaxofon 1., 4. szám
Abraham Burton – altszaxofon 1., 4. szám
Craig Handy – tenorszaxofon 1., 2. szám / fuvola 3. szám / szopránszaxofon 4. szám
Számlista:
1, Donna Lee – 7:11
2, Anthropology – 5:16
3, Little Suede Shoes – 6:08
4, Ah-Leu-Cha – 6:40
5, Embraceable You – 4:46
6, Now’s the Time – 5:30
7, Moose the Mooche – 6:18
8, Yardbird Suite – 4:12
9, Segment – 6:04
10, Au Privave – 4:55
