JazzMa

Friss Hírek

Bartók a Lamantinon2019. június 25.
Huszadszor is Lamantin2019. június 24.
Gyárfások2019. június 21.
Abrams, Casey: Jazz2019. június 20.
HARMÓNIA ÉVADZÁRÓ2019. június 17.
The Partisans: Nit De Nit2019. június 15.
Mezei Szilárd: Citromfa2019. június 13.
Cohen, Avishai: Arvoles2019. június 11.
XII. BODAJKI JAZZ TÁBOR2019. május 11.

Hírek

JAZZTÖRTÉNETI IDŐUTAZÁS A BELVÁROSBAN

Szombaton délelőtt 10 órától a modern magyar jazz egyik korai központjából, az Astoria bárból indult, és fővárosunk első nemzetközi hírű jazzklubja, a közvetlenül a rendszerváltozás után nyílt Merlin Jazz Klub épülete előtt ért véget az a szervezett belvárosi jazzséta, amelyre szerkesztőségünkhöz is érkezett meghívó. A tematikus sétát a számos könyv, köztük a 2014-ben megjelent „A magyar jazz története” szerzőjeként ismert zenei szakíró, Jávorszky Béla Szilárd vezette, akinek az első állomáson Szakcsi Lakatos Béla segített a múltidézésben.

01-3.jpg


Az egykor szebb napokat élt Astoria bár ma már csak termékbemutatóknak ad otthont, de ennek ellenére valamit még megőrzött régi ragyogásából. Szakcsi Lakatos Béla a bárba vezető lépcsőn leérve meg is jegyezte, milyen jó jazzklubot lehetne itt csinálni. Ez azonban, bár nem sok esély van rá, a jövő zenéje lenne, és most a múlt zenéjéről esett szó. Jávorszky Béla Szilárd röviden elmesélte a programra 3.500 forintért előzetesen regisztrált mintegy 15 főnyi hallgatóságnak a jazz születésének körülményeit, megemlítve a New Orleans bordély negyedéből indult hódítóútjának főbb állomásait, megjelenését Európában, így Magyarországon is. Beszélt a harmincas évek, a két világháború közötti időszakról, és a diktatúrák jazz utálatáról. Elérkezett az ötvenes évekhez, felvázolva a jazz Budapest éjszakai életében betöltött szerepét. Szó esett Willis Conover „Music of USA” trójai falóként aposztrofált rádióműsoráról, és a séta útvonalában nem szereplő Dália presszóról (amúgy semmi értelme nem lett volna felkeresni, mert egy teljesen átépített söröző van a helyén), a Modern Jazz lemezsorozattól és a mára a felsőoktatás részévé váló jazztanszak megalakulásától mennyire göröngyös, ám rengeteg színes egyéniséget és produkciót felmutató utat járt be a műfaj a rendszerváltásig. Ahhoz már Szakcsi is hozzászólt, miként csúszott át ez a zene a tiltottból a tűrt kategóriába, és hogyan tudott a hatvanas évek legelején a felszínre törni. Mesélt többek között Kertész Kornélról, a Martiny együttesről, Tabányi Mihályról, Zágon Ivánról, és a fiatalként megismert sok legendássá vált pályatársról. Szakcsi maga a jazz, aki puszta jelenlétével is sugározza a jazz molekuláinak üzenetét. Most nagy kedvvel mesélt pályájának indulásától egészen a Rákfogó alapításáig terjedő időszakról, amelyben a hazai jazz történetének legfontosabb szakaszait is bemutatta egyben.


02-3.jpg


Szakcsi Lakatos Bélától búcsút vettünk, és elindultunk az egykori Eötvös Klubot felkeresni. Az 1993-ban bezárt egyetemi klub ma már újra a századvég és a századelő pesti szellemi élet központjának számított Centrál Kávéház nevét viseli. Mikszáth, Molnár, Bródy járt ide, de Itt volt az új hangot képviselő Nyugat íróinak törzshelye is, az asztaloknál többek között Ady, Babits, Kosztolányi és Karinthy ült. A második világháború után eszpresszóvá alakították, majd 1949-ben bezárták. Ezután a Paprikaközpont Nemzeti Vállalat került a helyére, majd a Metró Építő Vállalat kultúrotthona és üzemi étkezdéje működött a védetté nyilvánított patinás mellvédek, oszlopok, kandeláberek, falikarok között, ahol márványtábla őrizte a nagyhírű vendégek emlékét. A Metró korszakban Dobsa Sándor zenekara játszott itt, és a klubban jóformán valamennyi olyan muzsikus megfordult, aki a néhány évvel később kibontakozó jazzéletben szerepet játszott, majd a beatkorszak hajnalán a Metró együttes váltotta őket. A hazai jazzélet alakulásában később a klub nem játszott említésre méltó szerepet. A védettség ellenére leamortizált helyiséget az ELTE kapta meg, és 1964-től Eötvös-klub néven diákklubként üzemeltette. A pincéből kialakított legendás „Hordóban” indult az Omega pályafutása, a bezárás előtti időszakban az Old Boys zenekar nosztalgia koncertjein táncolhattak a rock and roll szerelmesei. Centrál Kávéház korában sem kellett írófejedelemeinknek a zene miatt hangosabban eszmét cserélniük, lévén, hogy nem volt. Most gyönyörűen felújítva, és eredeti kávéház jellegét visszakapva sincsenek itt koncertek, hozzáteszem egyik műfajban sem. A legendás „Hordó” ma a kávéház raktáraként működik, így oda természetesen nem lehetett lemenni, pedig többen is szívesen szétnéztek volna a kőbe zárt emlékeket őrző falak között.


03-4.jpg

04-3.jpg


Ebben a formában sok értelmét utólag is csak legfeljebb abban látom az egykori Eötvös klub előtt eltöltött időnek, hogy útba esett, időutazásunk következő állomásai előtt. Átsétáltunk a közeli Március 15. térre, ahonnan szemrevételezhettük a már régen nem létező Paradiso bárt, és a lebontott Bristol, majd Duna nevet kapott hotel helyén 1968-ban épült, jelenleg már a Marriott szállodalánchoz tartozó Intercontinentalt. Mindkét helyen egykor pezsgő jazzélet folyt, a tér közepén tartott előadásban Jávorszky Béla Szilárd közben a hatvanas évekig eljutott történeti összefoglalójában néhány korabeli fotó segítségével fel is elevenítette a korszakot, amelynek a felkeresett épületek manapság semmilyen nyomát nem őrzik.


05-3.jpg


Sétánk következő állomásához közelítve hevesebben dobogott a szívem, a Petőfi Sándor utca 5., az Építők klubja felé tartottunk. Ebben a klubban ismerkedetem meg behatóbban a jazz zenével, a csütörtöki koncertek kihagyhatatlanok voltak gimnazista koromban. Rákfogó, Kőszegi Rhythm & Brass, és persze a hazalátogatott Szabó Gábor felejthetetlen koncertje, Orszáczky keserű búcsúszavai Ausztráliába való távozása előtt. Bezárásáig látogattam a klubot, legalább a lépcsőházba szerettem volna bejutni, a lépcsőkön felmenni az első emeletre, és megállni az egykor mennyországot jelentő bejárati ajtó előtt. Talán már magánlakás, talán iroda, valószínű teljesen át lett alakítva. Ehelyett a Fugába pihenhettünk meg egy kis időre, amely semmilyen összeköttetésben nem állt a legendás klubbal, már csak azért sem, mert a Fuga 2009-es nyitásakor az emeleten üzemelt Építők már réges-rég megszűnt.


06-3.jpg

07-3.jpg


A hetvenes évek hazai jazzéletét felvázoló előadás, és némi telefonról lejátszott zenei illusztráció meghallgatása után kissé csalódottan indultam a csoporttal a séta utolsó állomása, a Merlin Jazzklub felé. A Semmelweis utca sarkához érve vetettünk egy pillantást a házra, amely már a Népzene Tanszéknek ad otthont, de ahol egy darabig a Jazz Tanszék működött. A Gerlóczy utcán továbbmenve elhaladtunk a bontás alatt álló egykori Merlin bejáratához vezető utat elzáró vaskapu előtt, és a Károly körút bazársora helyén zöldellő sétányon még meghallgathattuk egy nagyreményű klub szomorú véget ért történetét.


08-3.jpg

09-3.jpg

10-3.jpg

Manapság divatba jöttek a tematikus séták, a főváros frekventáltabb és eldugottabb helyein is találkozhatunk a túravezetőt követő csoportokkal. Ezt a jazztörténeti időutazást is szervező cég különféle témakörökben hirdet sétákat, legyen az akár az Óbudai Gázgyár bejárása, vagy éppen a “nyócker” titkos zugainak bebarangolása. Ígéretük szerint ezeken a szociokulturálisnak nevezett városnéző sétákon olyan helyekre is eljuthat a résztvevő, ahová máshogyan nem tudna, és az érdekes történeteken keresztül jobban megismerheti Budapestet és különc lakóinak életét. Nos, érdekes történetekben nem volt hiány, de az Astoria termékbemutatókra szakosodott bárján kívül, bármikor elsétálhatok a Centrál Kávéház, és a Merlin bejárata előtt, megnézhetem a Bristol helyén épült Marriott hotelt, valamint a Paradiso hűlt helyét, sőt délutánonként még a Fugába is beülhetek. Feketeöves jazzmegszállottaknak nem ajánlom ezt a túrát, inkább egy jó sör mellett idézzék fel emlékeiket. A jazz-zel most ismerkedők azért kaptak egy az időkeretbe belefért jó történeti összefoglalót Jávorszky Béla Szilárdtól, és egy csodálatos élménybeszámolót Szakcsi Lakatos Bélától. Lehet, az itt kapott iránytű nem egy újabb sétában segít elindulni, hanem a jazz további megismeréséhez vezeti őket. Az első lépések megtétele után jó lenne, ha kedvet kapnának az olvasásra is. Ajánlom Gonda János „Jazzvilág”,  Deseő Csaba „Kettősfogás”, Kerekes György-Pallai Péter „A jazz Évszázada” és természetesen Jávorszky Béla Szilárd „A magyar jazz története” című könyvét (ez utóbbi kettő tárgyi tévedésektől hemzseg – a sterk.!), higgyék el mindegyik izgalmasan megírt, sok „szociokulturális” információt tartalmazó olvasóbarát mű. Mindezek elolvasása után szerényen felhívom figyelmüket a „Balázs Elemér Group 15 - Örök szerelem” című könyvre, amelyben a nyilvános „BEG-ügyek” mellett, a hazai jazz legutóbbi időszakának történetét is megismerhetjük.

Végül egy utolsó jó tanács, látogassanak minél többször a jazzma.hu oldalára!

Vissza a hírekhez