Márkus Tibor és az Equinox jazzklubja Solymáron, vendég: Elsa Valle és Winand Gábor - Rajongói helyzetkép
Havonta egyszer mindössze két hónapi nyári szünettel egy remek jazzklub működik immár tizenhetedik éve Solymáron, az Apáczai Csere János Művelődési Központban a Templom téren. A neve Little Jazz Pub. Tényleg nem nagy, a pincehelyiségben van egy pici büfé is, tehát nem kell feltétlenül szárazon elhagyni az épületet...
A művház vezetője megismerte Márkus Tibit, és azóta ragaszkodik hozzá és ahhoz, hogy egy évben egyszer zárásképpen júniusban még jazz hétvégét is szervezzenek. Mindez vadi ingyen!
2019. március 22-én még a nem létező csilláron is lógtak. Tavaly óta már péntekenként rendezik a koncerteket, s azóta igencsak megnőtt a közönség létszáma. Van több olyan klubtag is, aki az összes koncertet hallotta.
Márkus Tibor zongorista, zeneszerző híres zenepedagógus – zongorát, jazztörténetet és - saját könyvei alapján – jazzelméletet tanít a Bartók konzin és a Zeneakadémián.
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző és három éve megkapta a Magyar Jazz Szövetség pedagógiai díját, a Gonda János-díjat is megosztva az időközben már elhunyt Babos Gyula gitárművésszel.
A koncertekre mindig vendéget is hívnak, és az Equinox-ból legalább a trió általában játszik a koncerteken: Márkus Tibor - zongora, Csuhaj Barna Tibor - bőgő és Jeszenszky György - dob. Az utóbbi két zenész is a Zeneakadémia, illetve a Bartók konzi tanára, kitűnő, elismert muzsikusok.
Tibi mindig vendéget hív a koncertekre, gyakorlatilag a honi jazz szcéna apraja-nagyja megjelenik a Little Jazz Pub-ban, mivel konzis és akadémista fiatalokat gyakran vendégül látnak.
Ezúttal a fantasztikus, Kubában született Elsa Valle Kubában énekesnő és férje Winand Gábor -akit már sokadszorra megszavaztak a jazzma.hu olvasói az év legjobb énekesének- volt a két vendég. Gábor kitűnő fuvolista és szaxofonos is, sőt még zongorán is tudja magát kísérni, egy igazi all-round muzsikus, valódi hazai jazzlegenda. Ha nem itt születik meg, már világsztár lenne...
Tibiről sokan tudják, hogy nagyon egyéni humora van. Évekig vezetett egy fb csoportot, ahol közzétette humoros írásait, és ezek gyűjteményéből a közeljövőben könyvet készül megjelentetni.
Visszatérve a koncertre, igen humorosan azzal kezdte az estét, hogy Jeszenszky György dobos fiatalító tablettát vett be, itt és most Varga Bendegúz alakjában látható-hallható.
Minden jazzista tudja, hogy a jazz anyanyelvét mind beszélik a jó zenészek, így egy-egy helyettesítés sosem gond jazzkörökben. Megjegyzi, a másik Tibivel ők hiába vettek be fiatalító tablettát...
A koncert egy kis szülinapi intermezzóval kezdődött, mivel pont aznapra esett Márkus Tibi felesége, Márkusné Góczán Gina születésnapja, s a köszöntés után a szünetben a kedves vendégek még egy kis dobostorta (sic!) kóstolót is kaphattak.
Először Winand Gábor szerzeménye, a „Jazzero” hangzott fel, erre a szöveget Elsa Valle írta, tehát ez spanyolul volt. Winand Gábor beszédhangjától is elalél az ember lánya, de hát az éneklése... egészen különleges scat - tudománya utánozható, de úgy sem fog így senkinek menni... Gábor tulajdonképpen hangszerként is tudja használni a hangját, óriási élmény minden fellépése, a mostanival is így voltunk valamennyien.
A következő dal is Winand szerzemény, a „Wi-bop”. Tulajdonképpen ez egy bebop stílusú dal, csak mivel ő szerezte, ez lett a címe, igen szellemesen.
A „Wi-bop” egy szöveg nélküli scat szám, közben Gábor hol fuvolán, hol szaxofonon játszik kitűnően. A dalban a dob (Varga Bendegúz) szólózott, majd erre válaszolt Márkus Tibor a zongorán, s ezután visszhangozta Csuhaj Barna Tibor is bőgővel, s Gábor hanggal. Gyönyörű pillanatok voltak, igazi impro – felelgetős játék.
A „Body and Soul” című örökzöldet sokszor hallhatjuk Gábortól, de egyik előadás sem olyan soha, mint a másik, mindig minden a pillanat műve, ami a jazz lényege, mint tudjuk. Az ember szíve belesajog, olyan gyönyörűen énekel Gábor, s a végén olyan kadenciát ad le, hogy a közönség pisszenés nélkül hallgatja végig, meghatott csend van a szám vége után, ami a legnagyobb dolog egy koncerten. Óriási ünneplés tör ki.
Ezután Elsa Valle is színre lép a „Siboney” c. számmal, amit a capella ad elő, azaz hangszeres kíséret nélkül. Elsa-nak igazi soul hangja van, valami bűbájos az egész lénye, s ha valaki közel kerül hozzá, azt érzi, szinte süt. Zenész családba született bele, testvére Ramón már többször zongorázott a BJC-ben, édesapja is híres zongorista. Elsa Valle is igen nagy egyéniség, a szórakoztatás istennője, mondhatni. Szeme csillog-villog, sokszor tréfás testmozdulatokat tesz, mintegy viccel a közönséggel, hódítgat minket. S meg is hódít mindenkit azonnal.
A második szettben a „Caravan” c. számmal kezdenek Gáborék; duóban énekelnek Elsa-val, Gábor előveszi a szaxofonját is, s ebben is nagyon profi.
Nagy hangulatot csinálnak, varázslók...
A következő dal is kubai, Elsa szerzeménye, a „Fello”, a capella-ban adják elő ismét. Óriási közöttük a harmónia. A közönség annyira koncentrál, hogy a légy zümmögését is meg lehetne hallani, néma csendben élvezkedik mindenki, ámul és bámul. A szaxofonszóló után a zongora is egyre bravúrosabban játszik, Márkus Tibi varázsolgat nekünk, s igen nagy az összhang a zenészek között, közben a bőgő is brillírozik, mindig igen meggondolatlanul – meggondolva, zseniálisan. A zongorán akkordokat játszik, s ez ebbe a műsorba igencsak beleillik. Ilyen stílusban játszott egyszer régen a szigeten Omara Portuondo zongoristája is, Roberto Fonseca. Hosszú ujjaival nyugodtan, lassan játszott, kezével szinte súlyt helyezve a zongorára. Ez az akkordozás igen hatásos. A dobszóló után jön vissza Elsa énekkel, igen hangulatosan csinálja.
Elsa időnként úgy énekel, mintha népénekes lenne, tüneményes, mi meg igen lelkesen ünnepeljük.
Az „All the Things You Are” is ismert standard, varázslatosan követi a zenekar a két énekest, megunhatatlan.
Az utolsó előtti számban Winand Gábor zongorázik, „Tres Palabras” a címe, egy csa-csa-csa, amiben mindenki szólózik, Gábor fuvolázik is benne.
Az utolsó a dal a „What Is This Thing Called Love” című standard, Gábor adja elő.
Minden Winand impró egyéni, megismételhetetlen, utánozható ugyan, de utol nem érthető. Márkus Tibi is remek szólóval brillírozik, úgy játszik a zenekar, mintha állandóan együtt játszanának. Végülis, a két Tibi az Equinox Septet két alaptagja...
Arra gondoltam, milyen jól bele lehet jönni a műélvezetbe!
Előre is ajánlom a következő koncertet, ami ugyanitt, április 12-n lesz este 8-kor, ahol is két konzis hangszeres jön vendégségbe. Ez is milyen rendes dolog! Márkus Tibor lehetőséget ad nemcsak a nagyoknak, mint aminek most péntek este hallgatósága lehettünk.
2018. március 22. 20h
Little Jazz Pub, Apáczai Csere János Művelődési Ház, Solymár
Elsa Valle – ének
Winand Gábor - ének, fuvola, szaxofon
Márkus Tibor - zongora
Csuhaj Barna Tibor - bőgő
Varga Bendegúz - dob
