Két koncert egy kedd délután
A nyári szünetet követően egymás után indítják be őszi programjaikat a különböző budapesti helyszínek. A tegnapelőtti napra két jazzkedvelőknek érdeklődésre számon tartott programot is találtam.
Keddenként délután öt órakor a Müpa Zászlótérnek nevezett részében rendszeresen tartanak egy órás időtartamú jazzkoncerteket is a „Hangulatkoncertek” sorozat keretében, általában különböző oktatási intézmények hallgatói, vagy végzős növendékeinek fellépésével.
Most kedden az őszi idényt a furcsanevű Frundi együttes nyitotta meg. Ennél a névnél azért biztosan többet mond a duó két tagjának neve, azaz Girincsi Fruzsina énekes és Németh Bendegúz gitáros. Akik a Budapest Jazz Club-ban az utóbbi években valamikor meghallgatták a félévi, vagy év végi vizsgakoncertek valamelyikét, biztosan találkoztak már velük. Sőt az énekes már többször is játszott a Hangulatkoncertek sorozatban.
A műsorújság szerint: „A duó jazz standardeket és saját darabokat ad elő. Eklektikus jazz, rock, blues és pop elemekkel fűszerezve, ahol az improvizáció is nagy szerepet játszik.” Ennél jobban szerintem sem lehet megfogalmazni a programot. Bár a jazz nem kapott túlzott hangsúlyt a repertoárban, de minden számban érezhető volt, hogy két jazzt tanult előadó műsorát hallhatjuk. Viszonylag kevés előadott számot ismertem, de volt közöttük Beatles nóta, Jimi Hendrix által ismertté tett Bob Dylan szerzemény, az „All Along the Watchtower”, és népdal feldolgozás is egyebek mellett.
Egy igazi jazz standard volt csak a programban, a „Summertime” George Gershwin-től, amiben az egyébként rockos orientáltságú gitáros egy nagyon szép jazz-szólót játszott. Girincsi Fruzsina hangja, hangszíne jól passzolt az összeválogatott produkcióhoz és egyébként is látszik rajta, hogy színpadra termett (ahogy mondani szokták).
A következő koncert helyszíne a Józsefvárosi Galéria volt, ahol havonta a „Könyvjelző Varieté zenei estek” keretében egy-két alkalommal rendeznek jazzkoncertet, de vannak még például blues estek is, zenetörténeti előadások, és még sok minden más kulturális esemény. Ha jól emlékszem, a nyár elején a Voice & Bass (Lakatos Ágnes–Csuhaj Barna Tibor) műsorával zárult a szezon.
A mostani alkalommal a Kalmár Zoltán Quartet volt a fellépő, Kalmár Zoltán dob, Zana Zoltán tenorszaxofon, Cseke Gábor elektromos zongora, Soós Márton bőgő összeállításban. Nem a zenekarvezető a legismertebb zenész az együttesben, de ebből még semmi negatívumra nem szabad következtetni. Sőt! Ki szeretném emelni azt a játékintelligenciát, ami a dobosok többségénél bizony hiányzik, viszont nála nem: a dob egy hangos hangszer, a játék hangerejének összhangban kell lenni az adott hely méreteivel, csak így lesz kiegyensúlyozott hangzású és élvezhető a zene.
Itt is pontos volt a műsorújság, ami a következőket írta: „Zenéjük a jazzen belül a hard bophoz sorolható, melyek olyan előadók képviseltek, mint Wayne Shorter, Joe Henderson, vagy John Coltrane.”
Joe Henderson szerzeményt nem ismertem fel, viszont több Wayne Shorter szám is volt. Kalmár Zoltán eléggé visszafogott mértékű konferálásában mondta is, hogy több Shorter kompozíció is szerepel programjukban, mivel ő a zenekar tagjai által igen kedvelt művész. Emellett Miles Davis, Hank Mobley, McCoy Tyner szerzemények voltak még, legalábbis ezeket ismertem fel. A másfél órás koncert záró száma pedig John Coltrane „Moment’s Notice”-a volt.
A zenekar célja nem új utak keresése, hanem az 1960-as évek elején feltűnt jazz stílusnak, a hard bopnak, legendás előadók szerzeményein keresztül történő bemutatása egyéni köntösben. Igazából egyénileg nem célszerű senkit sem kiemelni a zenekarból, mindenki megtette a magáét mind a hangszeres szólókban, mind a kíséretben és a zenekari játékban.
