Egyszer volt… Zsámbék Jazz Open – 21. rész – Szakcsi Generation Band (2002. július 26.)
Ahogy azt a sorozat 0. részében jeleztem, döntő többségében a Zsámbéki Romtemplom melletti füves dombon rendeztük a koncerteket.
A Szakcsi Generation Band ezen a 18 évvel ezelőtti esten így állt fel:
Szakcsi Lakatos Béla, ifj. Szakcsi Lakatos Béla, Lakatos Róbert – zongora, Szalay Gábor – gitár, Orbán György – bőgő, Pecek Lakatos András – dob.
Viszont az első rész első számát az „öreg Szakcsi” szólóban játszotta – Henry Mancini: The Days of Wine and Roses.
A következő két számot már a Szakcsi Trio (Szakcsi Lakatos Béla – zongora, Orbán György – bőgő, Pecek Lakatos András – dob – 2 hónappal előtte nyerte meg a Bartók Rádió által rendezett Kovács Gyula Jazz Dob Tehetségkutató Versenyt!) játszotta: Kurt Weill „Speak Low” + „This Is New”.
Utána jött A fiatalabbik Szakcsi fiú, Lakatos Róbert ugyanazzal a ritmusszekcióval, kiegészülve a gitáros Szalay Gáborral. Ők két számot játszottak. Az ő első számukba (George Gershwin: Summer Time) beszállt Tony Lakatos is!
Ezután következett az első rész befejező része.
Először ifj. Szakcsi Lakatos béla szólóban játszotta Victor Young örökzöldjét, a „Golden Earrings”-et.
Ezután Béci mellé feljött a színpadra Orbán Gyuri és Pecek Andris, és trióban előadták Arthur Schawartz-tól a „Than I’ll Be Tired of You”-t és Dizzy Gillespie-től a „Woody ’n You”-t.
A neten ugyanerről az estről ezt találtam… (Számomra ismeretlen szerző tollából – a helyes írási hibákat nem javítottam! Ha a neveket rosszul írta a szerző, akkor zárójelben közlöm a helyes megfejtést!)
Világsztárok közreműködésével és egy rendkívüli ötlet megvalósulásával fejeződött be a zsámbéki romtemplom tövében a hétvégi jazzkoncertek sorozata, amelyen Terasz is részt vett. A sztárokat Tony Lakatos és a Szakcsi Lakatos család képviselte. A megvalósult ötlet a Szakcsi Generation Band színpadra lépése volt.
|
"A közös, családi zenélés Malosik (helyesen Maloschik!) Róbert ötlete volt" – kezdte a történetet Szakcsi Lakatos Béla. "Először a Rádió hatos stúdiójában készítettünk ilyen felvételeket. Elmondhatom, nem volt rossz ötlet! Ezek után Szakcsi Lakatos Béla kicserélte a kissé nyikorgó széket és szólójátékkal nyitotta az estet. A nézőtér zsúfolásig megtelt, a családi produkcióra mintegy ötszáz zenerajongó volt kíváncsi. Nos, nem csalatkoztak! Majd színpadra lépett a fiatalabb fiú, Lakatos Róbert. Játékát felfokozott érdeklődés kísérte. Néhány napja tért haza Montreaux-ből (helyesen Montreux!), ahol a nemzetközi fesztivál tavalyi szóló-zongora kategória győzteseként tett eleget a szervezők meghívásának. "Abban a teremben zongoráztam, ahol Miles Davis is játszott; ez a régi Casino terem" - mondta az ifjú tehetség. A vár (helyesen Romtemplom!) tövében felállított, kissé rozoga színpad ugyan nem a Casino nagyterme, de kiérlelt, ritmusváltásokkal tarkított játékával többször is nyíltszíni tapsot aratott. A tempóváltások nem szabdalták szét az előadást; ellenkezőleg: összefűzték a különféle hangulati elemeket. Könnyű volt irányítania a magas szinten, vele teljes összhangban teljesítő kíséretet is. Harmadikként ifj. Szakcsi Lakatos Béla lépett a pódiumra. Ismeretlen szerző műveivel indított, melyekben egy filozofikus zongorajátékot hallhatott a nagyérdemű. Itt kell megemlíteni, hogy az Orbánnal és "Peczek" (helyesen Pecek!) Lakatossal kiegészülő trió önálló együttesként is hallható: "Bop-Be" Trio néven július közepén koncerteztek a Pesti Vármegyeháza udvarán. Befejező számukban ifj. Szakcsi bemutatta, hogy nem csak az elmélyült játék mestere: briliáns technikájának még a hatvannegyedes, gyors futamok, a "pergetések" sem okoztak nehézséget.
|
