Gitárosok az én szememmel – 14. rész – Julian Lage (1987)
Gitáros sorozatom legújabb epizódjának főszereplője már korábbi hónapoknál is felmerült, végül az idei év februárja lett az övé. Kicsit a kezdeti elképzeléshez visszatérve esett rá a választásom, hiszen a jelenkor egyik legnagyobb mágusa a hangszerén; a sugárzó személyisége már az első pillanatban átjön a zenéin, illetve a videóin keresztül.
Julian Lage még mindig elképesztően fiatal, pont Karácsony napján lett mindössze 33 éves. Már a kezdetektől csodagyerekként volt kezelve, 8 évesen még egy dokumentumfilm is készült róla; 12 évesen pedig fellépett a Grammy-díjátadón.
A Berklee-n 2008-ban végzett, és 2009-ben jelent meg a debütáló albuma, a „Sounding Point”. Azóta kilenc újabb album jelent meg a neve alatt, a legutóbbi a tavaly kiadott „Love Hurts”. Vendégként többször szerepelt Gary Burton, valamint John Zorn lemezein. Rajtuk kívül dolgozott még többek között Terri Lyne Carrington-nal, Nels Cline-nal, Eric Harland-del, és Taylor Eigsti-vel.
Lage járt már Magyarországon is, 2019 márciusában a Budapest Jazz Club színpadán adott koncertet. Azóta is bánom, de azon a koncerten nem tudtam végül jelen lenni, pedig nem lehet kérdés, hogy különleges élmény lehetett. Mindenesetre úgy gondolom, hogy azért van okunk bizakodni abban, hogy a jövőben még láthatjuk élőben, ha egyszer véget ér ez a pandémiás helyzet. Ő továbbra is aktív, a saját felületein mesterkurzusokkal és különböző videókkal jelentkezik.
Számomra az ő játéka tényleg folyamatosan állandó példa. Kicsit persze az a személy is egyben, aki néha el is tudja venni az ember kedvét. Látható előttünk egy briliáns tehetség, aki képes szinte bármit eljátszani a hangszerén, olyankor könnyű azt érezni, hogy felesleges is próbálkozni a gitáron. Persze, ez rossz hozzáállás. Ha valaki, akkor pont Lage tűnik annak a személynek, aki örömmel meghallgatna bárkit és bíztatna a további fejlődésre, gyakorlásra. Az interneten nem egy oktató videóval rukkolt már elő, amit aztán kielemeztek a jelen gitáros növendékei a világ minden részéről. Már most rendelkezik egy olyan egyéni sound-dal, technikával, hangzásvilággal, amiről fel lehet ismerni. Nem kell messze menni, az első találatok róla az interneten, a Los Angeles-i élő session-nel, a Martin Taylor-rel, Mike Moreno-val, vagy épp Ben Wendel-lel készített közös tartalmaik mind nagyon értékesek.
Egészen elképesztő belegondolni, hogy mekkora út áll még Julian Lage előtt. Nagyon fiatal még, a hozzáállása vitathatatlan és különleges szerzői vénával is meg van áldva. Egyáltalán nem lepődnék meg, ha évtizedek múltán a jazz történelem legnagyobb gitárosai között emlegetnénk. Az már biztos, hogy az aktuális titánok között (mint például Rosenwinkel, Hekselman, Moreno, Kreisberg, stb.) bebetonozott helye van.
