Kőszegi Imre Jazzdob Verseny - Döntő
Idén január 30-án, 81 éves korában hunyt el Kőszegi Imre jazzdobos, a Kovács Gyula és nagy hármas – Pecek, Jávori, Kőszegi – utolsó tagja. Emlékére a Magyar Jazz Szövetség jazzdob versenyt hirdetett 30 év alatti fiatalok részére. A verseny döntőjére november 8-án, hétfőn került sor a Budapest Jazz Clubban, az eredményhirdetésre pedig már másnap hajnali egy óra körül.
A lényegi információk jelentős része megtalálható a verseny plakátján, ezért ezekre csak röviden térek ki. A műsorvezetői feladatokat Halper László, a jazz szövetség alelnöke látta el. Bevezetője után Kőszegi Imre lánya, Kőszegi Abigél tartott egy hosszabb emlékezést, ami összeszedettsége és érdekessége miatt érdemes lenne teljes egészében történő publikálásra is.
Halper László már a színpadra szólította az első versenyzőt, de Németh Ferenc, a zsűri elnöke még a színpadra ment és röviden megemlékezett Kőszegi Imréhez fűződő kapcsolatáról, aki tanára, mentora, barátja és példaképe is volt.
Dobosok előtt még a kísérő zenekarról, amelynek tagjai: Neumann Balázs – zongora, Elek István – tenorszaxofon, Fonay Tibor – bőgő. Ha versenyző és az előadott darab úgy kívánta, előkerült váltóhangszerként a szopránszaxofon és a basszusgitár is.
Arról nem esett szó, hányan küldték be pályázatukat a versenyre, mindenesetre a döntőben kilencen kaptak lehetőséget tudásuk bemutatására 12-15 percben. A jelentkezéshez három darab felvételét kellett beküldeni, köztük kötelezőként Miles Davis és Victor Feldman „Joshua” című kompozícióját. A döntőben a három közül két számot adtak elő versenyzők, matematikai szükségszerűség, hogy a „Joshua” többek programjában is szerepelt, így ezt a zenekar és a közönség is alaposan megtanulta az est végére.
Az első versenyző Zsiga Milán volt, aki a Rajkó-Talentum Tánc- és Zeneművészeti Iskola tanulója. Műsorán a „My Funny Valentine” és egy fúziós darab szerepelt.
A második fellépő előtt egyből láthatóvá vált az est „időgyilkos” összetevője. Minden újabb dobos előtt a felszerelés hosszú átalakítása, egyénre szabása következett, amelynek időtartama vetekedett az előadott produkció hosszával. Szóval másodiknak a Bartók Konzis Klausz Máté játszotta az „All the Things You Are”-t és a „’Round Midnight”-ot.
Következett Fazekas Tamás, aki már elvégezte a LFZE-t, műsorában pedig a „Joshua” és az „Inception” kapott helyett.
Rögtön utána jött Éles Máté, aki most 5. éves a LFZE-n. Előbb a „Fredom Jazz Dance”, majd a „Joshua” hangzott el.
A szünet előtt utolsónak következő dobos, Szigeti Mátyás programja előtt amolyan spontán szünet alakult ki, mivel az átszerelés – lévén fordított alapállású dobos – nagyon hosszú időt vett igénybe. Az Ő programja a következő volt: „Darn That Dream” és harmadszor is „Joshua”.
A szünet után Horváth Máté letisztult, egyéni produkciójával folytatódott az este, a „Change” és az „Afro Blue” kompozíciókat játszotta.
Őt ismét egy LFZE hallgató, Rigó Gábor követte, aki a „Joshua”-t és az „All the Things You Are”-t játszotta el a kísérőzenekar aktív közreműködésével.
A verseny végére Fábry Adonisz (Joshua” és „Furfangos fenyegető”), valamint Jónás Fülöp programjának („’Round Midnight” és „Elisabeth”) előadása maradt.
Háromnegyed 11 volt, mikor a zsűri tanácskozásra visszavonult. Szerény véleményem szerint 5-6 győzelemre esélyes produkció is volt, az egyes értékelési szempontok súlyozásának függvényében. Mint később kiderült, a zsűri csak éjfél után tért vissza kihirdetni a döntését, nekem viszont az utolsó autóbusz hazafelé még éjfél előtt elmegy. Utolsó percig kitartottam, várakoztam és reménykedtem. Végül feladtam, így a zsűri által kihirdetett végeredményt csak „másodkézből” tudom.
Az I. helyezettnek járó díjat megosztva kapta Rigó Gábor és Horváth Máté.
A zsűri II. helyezettet nem hirdetett.
III. helyezettnek járó elismerést Éles Máté érdemelte ki.
Különdíjat kapott Fazekas Tamás.
