15 éve (2006) történt – Kézdy Luca
2006. május 26-án volt a Radics Gábor Jazz Hegedű Tehetségkutató Verseny döntője a Márványteremben. Ezzel kapcsolatban mind az öt döntőbe jutott versenyzőnek (KézdyLuca – V. helyezett és Közönség-díjas, Zsigmond Róbert – IV. helyezett, Duka László – III. helyezett, Jánoska Román – II. helyezett, Sárközi Lajos – I. helyezett) az alábbi kérdéseket tettem fel. A sorozat első szereplője Kézdy Luca!
1) Honnan tudtad meg, hogy lesz jazzhegedű verseny 2006-ban a Bartók Rádióban?
Az akkori barátom és zenésztársam Nate Barratt házi stúdiójában járt valamiért Schneider Péter gitáros, aki abban az időben Sárközy Fannival csinált közös zenekart, és ő, vagy ők, Fannival mondták, hogy lesz egy ilyen verseny a Bartók Rádióban, s ajánlották, hogy vegyek részt rajta. Abban a pillanatban éreztem, hogy ott a helyem, ugyanakkor nagyon elkezdtem izgulni is, mert tudtam, hogy nagyon sokat kell készüljek rá, hogy labdába rúghassak. Fanni egyébként segített a felkészülésben is.
2) Arra emlékszel, hogy miket játszottál a márványtermi elődöntőn?
Részben emlékeztem, de mivel most előkerestem a meghívót pontos adatokkal tudok szolgálni, a műsorom Mongo Santamaria „Afro Blue”, George Gershwin „The Man I Love”, és egy saját szerzemény volt.
3) Nem izgultál, hogy 1 méterre ülnek Tőled a zsűri tagjai?
Természetesen izgultam, de azt is éreztem, hogy azért vagyok itt, mert ezt szeretem a legjobban csinálni úgy általában, ráadásul fantasztikus zenészekkel játszhattam, Cseke Gáborral, Sárkány Sándorral és Berdisz Tamással iszonyú jó élmény volt zenélni.
4) Milyen érzés volt, amikor győri lányként (egyetlen lányként) bejutottál a döntőbe?
Hat éve már Budapesten éltem akkoriban az egyetem miatt, így a győriségem nem jelentett különösebb frusztrációt. Másrészt nagyon sokszor voltam kicsit kívülálló, mivel sok dolog érdekelt általában, sok mindennel foglalkoztam, így megszoktam ezt az érzést addigra. Erre a skillre azonban szükség is volt a verseny során, nem csak a lányságom miatt, hanem mert rajtam kívül csak olyan roma zenészek vettek részt a döntőben, akik az anyatejjel szívták magukba generációkon keresztül a jazzt. Valamennyire szórakoztatott is ez a kívülállóság, és örültem, hogy kicsit közelebbről megismerhetek egy szubkultúrát.
5) Mi volt a kötelező téma és a szabadon választott darabod az Almássy téri Szabadidő Központban megrendezett döntőben?
Ha jól emlékszem, a döntő ugyancsak a Márványteremben volt, az Almássy téren már "csak" gáláztunk.
A fotók a gálaesten készültek
Pat Metheny „Jaco” című száma volt a szabadon választottam, amit egyébként a Turtle Island String Quartett előadásában ismertem
meg, valamint egy saját darab ugyancsak, a kötelezőre pedig nem emlékszem…
6) Hányadikként kerültél sorra?
A döntőben sajnos első voltam - nem volt igazán szerencsés pozíció - ráadásul nem voltam jelen a sorsoláson, mikor bementem a backstage-be, közölték a többiek, hogy sorsoltak és én lettem az első.
7) Milyen érzés volt, mikor kihirdetésre került, hogy Te lettél a Közönség-díjas?
Határtalanul boldog és meglepett voltam, csodálatos érzés volt, hogy azt érezhettem, az utamon vagyok, és hogy érdemes volt komolyan venni a felkészülést. Nagyon sokat jelentett, hogy a közönség, aki egy előadó pályáján az "igazi zsűri" megtisztelt a szeretetével és a szavazataival. Arra is emlékszem, amikor az egyik előzetes tájékoztatáson mondtad, hogy ez az egyik legfontosabb díj, mivel a zenész egész életében - jó esetben - a közönségnek játszik. Másrészt azt is éreztem, hogy a munka és tanulás nagy része még csak ezután következik.
8) Miket kaptál ajándékba?
Egy hegedűt a Csermák Manufaktúrától, sok nagyon jó jazz lemezt Tőled, a Mediawave Fesztiváltól pedig egy Különdíjat, ami egy meghívás volt a Madiawave nyári improvizatív zenei műhelyébe, és egy plusz koncertmeghívást, amiből végül több is lett.
9) Összességében nem bántad meg, hogy hagytad magad rábeszélni az indulásra?
Számomra nagyon fontos esemény és fordulópont volt ez a verseny, innen számolom a pályám kezdetét, hiszen nem a tanszakra jártam, és teljesen ismeretlen voltam a zenésztársadalom előtt. Ez a verseny jelentette azt a lehetőséget, hogy sok munka belefektetésével valóban zenész, jazzhegedűs lehessek. Tehát nem, egyáltalán nem bántam meg :)
10) Ráérsz 2021. augusztus 6-án, pénteken? Mert akkor meghívlak a debreceni Békás tó Játszótér Színpadára együtteseddel, a Santa Diver-rel!
Köszönjük szépen a meghívást, örömmel megyünk, nagy élmény lesz ott játszani!
