Jazzbánya, avagy a fiúk a Bányásznapon zenélnek

Már régen nincsen Tatabányán szénbánya, és a látogatók se a hűségjutalmat költik a bányásznapi vásáron, de megmaradt a szép hagyomány, hogy szeptember első hétvégéjén megünnepeljük a Bányásznapot – nemcsak koszorúzással, hanem szórakoztató és kulturális programokkal is.

Korábbi években nem egyszer a Tatabánya Big Band képviselte a jazzt e jeles alkalomkor, idén pedig a tatabányai Ludányi Tomi (szaxofon) vezérelte Bopcats elnevezésű formáció az „A tribute to the Cannonball Adderley Quintet” című műsorával, olyan nagyszerű fiatal, de már évek óta élvonalbeli zenészek előadásában, mint Hofecker Dániel (trombita), Oláh Krisztián (zongora), Bögöthy Ádám (bőgő), és Serei Dániel (dob).

A színhely az egykor élő (vendéglátós) zenével csalogató, mára lepusztult, üresen álló épületként megmaradt Halászkert melletti Romkocsma volt, amelyet halvány emlékeim szerint valaha „Ifiparknak” becéztek, ahol a késő 70-es években egyszer magam is megfordultam egy Piramis koncerten, igaz, hogy a kerítés külső oldalán, mert beférni már nem lehetett.

Ha ez alkalommal nem is volt akkora tömeg, és a csapból se Kőbányai Világos folyt, szép számú (részben feltehetőleg „betévedt”) közönség gyűlt össze a mostani jazzre is, a műfajhoz nem igazán illő körülmények közé. Lehet, hogy a világon egyedülállóan – már ami a jazzkoncerteket illeti – egy diszkógömb tükrözte fényét idegesítő módon a megjelentekre (a zenészeket is beleértve), sőt a színpadra néha még füstöt (remélhetőleg nem a nyári szúnyoggyérítőszer maradékét) is fújtak egy ventilátorral.

A művészek viszont a minőségi zenéhez méltatlan körülményeket hősiesen tűrve, a szomszédos vidámparki ricsajt kellő hangerővel ellensúlyozva abszolút magas színvonalon játszották végig Nat és Cannonball Adderley, valamint Zawinul számain alapuló műsorukat a „Money in the Pocket”-től a „Worksong”-on át a „Mercy, Mercy, Mercy”-ig. Amint Ludányi Tomi előzetesen jelezte, inkább „groove”-okat hallottunk, mint „swing”-et, és a helyzethez alkalmazkodva gyors és hangos számokat választottak a lassú és halk zenék helyett. Így aztán mi se szénport szívtunk magunkba, hanem igazi jazzt, amelyre már nagyon is kiéheztünk a COVID miatt elmaradt, a tervek szerint októbertől folytatódó DzsesSzerdák hiányában.

Kilenc dal után a ráadás Nat Adderley „Sweet Emma” című száma volt a tavalyelőtt nyáron elhunyt jó barátunk, a lengyel muzikológus, zongorista, zeneszerző, zenetanár és nagyszerű ember, gyönyörű balladák szerzője, Janusz Szprot emlékére, akivel Tomi 2013-ban először játszotta ezt a szerzeményt, amelyet azóta csak most vett elő újra. Szomorúan, de örömmel hallgattam.