Egy újabb legendás album a Modern Art Orchestra előadásában
Valószínűleg csak az itt megforduló olvasók tudják átérezni az őszinte örömöm, ami bennem volt, mikor megláttam ennek az eseménynek a hírét az interneten. A „Sonny Side Up” egy kiváló lemez, engem elementáris erővel fogott meg az első hallgatás alkalmával. Azonnal a kedvenc jazz albumaim közé katapultált, így nem lehetett kérdés, hogy ott kell lennem ezen a koncerten.
A Modern Art Orchestra Legendás Albumok sorozatához már korábban is volt szerencsém és az online koncertfelvételek időszakában szintúgy figyelemmel követtem. Számomra kétségtelen, hogy az egyik legizgalmasabb hazai jazz projektről beszélünk a MAO esetében. Hosszú ideje nem hallhattam már élőben őket, és az Opus Jazz Club sajátos atmoszféráját is rég nem volt már lehetőségem megtapasztalni. Most jó érzéssel töltött el a visszatérés. A színpadon a következő line-up várt: Sonny Rollins, Sonny Stitt és Dizzy Gillespie legendás trióját Bacsó Kristóf, Ülkei Dávid és Fekete-Kovács Kornél hármasa hozta el a kíváncsi hallgatóságnak. Őket a ritmusszekcióban Cseke Gábor (zongora), Barcza Horváth József (nagybőgő) és Richter Ambrus (dob) kísérte a teljes koncerten át.
A koncert műsorának első szettjét a „Sonny Side Up” anyaga alkotta. A zenekar hű volt az eredeti sorrendhez, meghallgathattuk a négy dalt. A második, „The Eternal Triangle”-t kiemelt érdeklődéssel vártam, és Fekete-Kovács Kornél is kérte a hallgatóságot, hogy mindenki szorítson értük. Természetesen kiválóan előadták ezt a kihívásokkal teli dalt. Jó volt hallgatni a zenészeket, ahogyan az improvizációik terén is igyekeztek hűek lenni az eredeti atmoszférához, kontextushoz.
A második félidőt válogatott örökzöldek építették fel: előbb két Dizzy Gillespie klasszikus, az „A Night in Tunisia” és a „Con Alma” követték egymást, majd jött a „You Don't Know What Love Is” című ballada, ami bizonyos értelemben a koncert egyik csúcspontja volt. A dal teljes ideje alatt a zenészek törekedtek arra, hogy a lehető legkevesebbet és a leglágyabban fogalmazzanak. A közönség pedig együtt lélegzett velük, mindenki elnémult a művészeket hallgatva. Zárásként Sonny Rollins „Airegin”-je hangzott el és zárta le ezt a minőségi estét.
Újfent elképesztő produkciót nyújtott a Modern Art Orchestra különítménye. Nagyon magas színvonalon képesek arra, hogy egyszerre tartsák tiszteletben az eredeti elképzeléseket a hangszerelések, megszólalások terén és ezzel közelebb hozzák egy ilyen mesterműnek a világát. Eközben az új, friss zenei élmény szolgáltatásával sem maradnak el köszönhetően az elhangzó improvizációknak. A bennem élő jazzrajongó mindig kíváncsi szemmel fürkészte eddig is a Legendás Albumok sorozatot, hiszen az ilyen alkalmak extra lehetőséget kínálnak arra, hogy egy adott lemezben elmerüljünk. Sokszor nincs időnk megállni egy-egy klasszikus kielemzésére, épp ezért nincs is jobb alkalom erre, mint egy ilyen koncert.
Még több MAO Legendás Albumok részt!
(A következő alkalom egyébként: december 14-e, helyszín változatlan, a tárgyalt klasszikus: Stanz Getz&Joao Gilberto: Getz/Gilberto.)
