Egyiptomból jöttünk - A Tóth Viktor Tercett a Cairo Jazz Festival-on
Zsombori Bíborka riportja Tóth Viktrorral.
Úgy tudom Viktor, az elmúlt időszakban nagyon sokfelé koncerteztél a világban, most november elején a Tercettel Egyiptomba kaptatok meghívást. Mesélnél erről?
Igen, egy nagyon intenzív covid-utáni-covid előtti koncertévad zárult az egyiptomi turnéval.
Hihetetlen sok helyen jártam a nyáron sok különböző formációval. Nemzetközi meghívások is voltak, Piotr Wojtasik zenekarával Wynton Marsalis-szal közös esten léphettem fel, és a Lotos jazz fesztivál vendége is voltam. Saját formációimmal is jártuk a világot, az Arura Triómmal a lengyelek legnagyobb és legrégebbi fesztiválján, a Jazz Nad Odra-n játszottunk nagyon nagy sikerrel és ebben a turnéban még több lengyel koncerthelyszínre is eljutottunk.
A Müpában Hodek Áron (10 éves) basszusgitár fenoménnel – Hodek Dáviddal és kisöccsével, valamint Szakcsi Robi és Neumann Balázzsal Right On! műsoromat játszottuk.
Szóló koncertjeimmel Litvániát jártam meg, gyerekeknek is játszottam több nyári fesztiválon, itthon, Erdélyben és a Felvidéken is egyaránt, valamint „ Könnyen Értehető Jazz” – jazzbe vezető előadásommal is találkozhatott a közönség többször.
Hány koncertetek volt Egyiptomban?
Ez az egyiptomi felkérés két koncertre szólt a Tóth Viktor Tercett számára a helyi Magyar Intézet szervezésében.
November 2-án a nagymúltú Alexandriában a Jezsuita Centerben játszottunk egy a – mi zenénknek nagyon is alkalmas teremben – teltház előtt, 3–án pedig a Cairo Jazz Festival-on, az Amerikai Egyetem csodálatos nagytermében volt alkalmunk játszani.
Hogy sikerültek a koncertek? Hogy éreztétek, hogyan vette zenédet–zenéteket egy másik kontinens, másik kultúrkörnyezet közönsége?
Arról elég nagy tapasztalatunk van zenésztársaimmal együtt, hogy ha egy ilyen távoli helyre megy játszani az ember, bizonyosan elfelejtheti azokat a reakciókat, amelyeket saját muzsikájára kapni szokott. Teljesen más lesz minden. Ezt tudtuk és nagyon kíváncsian vártuk, hogy, jó, de akkor hogy is lesz ez?
Az egy nagy szerencse, hogy a Tercett műsora széles... Az együtt töltött 11 év alatt rengeteg kompozíciót játszottunk, mindig jöttek új számaim és a régieket is időről időre elővesszük. A zeném lényege, hogy mindig a jelen pillanatba gyökerezzen, ne egy eltervezett ívet járjon, hanem a jelenlévő energiákra reagáljon. Úgyhogy ilyen mód könnyű volt az Afrika minden tájáról érkező, fele afro, fele arab és egyiptomi, muszlim, és más vallású közönségnek – egy katolikus, jezsuita rendi helyszínen – olyat játszani, ami a szívüknek szól.
Próbáltam a műsorszerkesztésben is olyan kompozíciókat választani, amelyek a jazz afrikai múltjában gyökereznek, vagy olyanokat, amelyek orientális hangulatúak. Ez a világ, ugye nem áll távol tőlem.
A koncerten is figyeltem a közönség rezgéseit, nem volt előre összeállított számsorrend, hanem a közönséggel való „közös utazás” diktálta az irányt.
Azon vettem észre magam hogy a koncert közepére érve a közönséget énekeltetem, és ők hihetetlen lelkesen veszik a calling–response szerű párbeszédet és katartikusan vissza éneklik az általam improvizált riffeket. Mondjuk, az érdekes volt, hogy a terem egyik fele nem értette elsőre, hogy mit kell csinálni, mikor egy szaxofonos kifordul a trióból hozzájuk, egy rövid ritmikus dallamot fúj és várja a választ, kezét füléhez tapasztja, hogy válaszra inspirálja őket...:)
A – talán a sivatagból származó, berberszerű ruhába öltözött csadoros hölgyek – visszaéneklés helyett eleinte kórusban az arab zenében megszokott sikítás, hujjogásszerűt válaszoltak...nagyon vicces volt.. És innentől elszabadult a buli. Egyfolytában tapsoltak (Dáviddal egymásra is nevettünk játék közben, mert néha teljesen indokolatlan helyeken lelkesedtek kitörően). Vették a Coltrane világát követő extatikus kompozíciókat és a magyaros-bús hallgatókat egyaránt. Fantasztikus élmény volt.
Mennyire viseli meg a hangszereket, vagy igazából megviseli-e őket egy ilyen hirtelen hőmérsékletváltozás?
Az az igazság, hogy én mint szaxofonos könnyű helyzetben vagyok a ritmusszekcióhoz képest. Én vihetem magammal a hangszeremet a repülőn. Ők nem. Gyuri és Dávid kölcsönhangszereken játszottak a koncerteken, ez mindenkinél így van a világban. Hát, van a soundcheck előtt egy izgalom, mondhatom, hogy vajon a bőgős kolléga milyen hangszert fog kapni...? Hiába az ezer e-mail a szervezőkkel, a bőgő „játszhatósága” mindig lutri. Gyuri nem volt boldog a kapott hangszerrel, de zenei nagyságát dicséri, ezen is, most is, mint máskor megoldotta a feladatát a zenekarban. Persze, most én is beszélhetnék a nádakról, meg a páratartalom hatásairól a szaxofon párnáira, de ami a hangszereknél fontosabb, hogy a játszó maga hogyan viseli a jegesedő kocsiablakok országából a legnagyobb – tengerben fürdős – nyárba csöppenést és nem mellékesen a 13 órás utat és a helyi utazásokat. Azt hiszem ez a legnehezebb a zenész szakmában, hogy szellemileg és főként testileg és állóképességileg formába hozza magát a játszó. Talán erre nem is gondol a közönség. Nekünk külön módszereket kellett megtanulnunk – melyeknek a zenéhez semmi köze –, hogy egy turnéban túl tudjuk lendíteni magunkat az utazás, várakozás, soundcheck, interjúk, dedikálás és egyebek fáradalmain, hogy amikor kigyúlnak a lámpák s a közönség bent ül a maximunkat tudjuk adni.
Az alexandriai koncert után mi következett?
Másnap a nagy fesztiválon Kairóban egy teljesen más atmoszféra fogadott minket. Az alexandriai közös „jam session” forrongó hangulata után egy szuper elegáns orientális koncerthallban, klasszikus zenei koncertkörülmények között játszhattunk. A 13 éves Cairo Jazz Festival Nefertiti molinója előtt állva igazi keleti hangulat járt át mindent.
Sokszor megkapó a nagy színpad, nagy hangosítás, nagy nézőtér... de nem mindig egyszerű megőrizni a jazz fülledt, füstös, benned dobbanó hangulatát...
A koncert itt is nagyon jól sikerült, a koncert végére teljes teltház lett, de személy szerint bántam, hogy a közönséget ilyen messzire ültették. A hatalmas színpadon is a színpad belső felében volt a zongora és eleve az egész hangosítás beszerelve. Bántam, hogy nem állhatunk ki egészen a színpad peremére, hogy zenénk, lendületünk jobban meglebbentse az egyiptomi galibbaya-ba öltözött urak és burkát hordó hölgyek ruházatát...
Azt gondolom, hogy egy zenésznek egy ilyen helyzetben, amikor egy olyan földrészre visz egy olyan zenét, amit ott nem ismernek igazán, feladata, missziója, hogy a legfinomabb rezgésekre hangolja a zenét és mindent megtegyen, hogy az a legérthetőbb formában, a legőszintébben, a legszemélyesebben ölelje hallgatóságát. Azt hiszem Orbán Gyuri, Hodek Dávid és mindannyian mindent megtettünk ennek érdekében, a koncertet a közönség hatalmas tapssal jutalmazta.
Beszéltünk arról, hogy a testet mennyire viseli meg a más klíma. Miben érezted még, hogy hatással van rátok az „új föld”?
Zenénket bizonyosan befolyásolta a mindenhol érezhető keleti atmoszféra, a sivatag, az oázisok, a banán és datolya pálmák, a 24 órában folyamatosan dudáló, 6 sávban mindenféle szabályszerűséget mellőző őrült forgalom. A nyári 30 fokos meleg (novemberben) a sivatagi homok a levegőben a város közepén. A müezzin imára szólító –mindenhol tisztán hallható– éneke napi hétszer. Az emberek szemének csillogása... És azt gondolom a későbbi kompozíciókat és improvizációinkat is befolyásolni fogja a piramisok semmihez nem fogható látványa, vagy a Szfinx bölcs mozdulatlansága.
Amint tudjuk, sok helyen koncerteztél már a világban. Szoktál „ereklyéket” gyűjteni? Én például mindenhonnan hozok egy darab követ...
Én az „ereklyéket” a szívemben őrzöm. Benső teremben nagyon sok meghatározó pillanat filmszerűen él. Nagyon sok koncertélmény mesterektől úgy él bennem, mint egy koncertfelvétel: minden éles, minden hang hallható, minden mozdulat rögzített. De nem csak a zenei „ereklyék” ilyenek bennem. A más fontos dolgokat, pillanatokat, képeket, érzéseket, energiákat, színeket, minőségeket és illatokat is így őrzöm. Nagyon fontosak. Mert minden csak egyszer van.
Hol hallhatunk benneteket legközelebb?
Most szombaton 13-án az Arura Trioval – Lukács Miklóssal cimbalmon és Orbán Györggyel bőgőn a Fonóban fogunk közös koncertet adni Omar Klein Triójával, a magyar gyökerekkel rendelkező izraeli – amerikai világsztár zongoristával. Mindenkit szeretettel várunk!
