Forró napi Jazz feat. Daniel Varga Eastern European Quartet
2022.07.21 - Varga Dániel Eastern European Quartet lemezbemutató koncert.
Hőség, hétágra sütő néhány nap van már utánunk, s mint jósolják előttünk is. Ezért is volt remek ötlet a nagykanizsai Móricz művház Ibijétől és Csontijától, hogy az este hétre tervezett koncertet nem a fülledt hangulatú emeleti terembe, hanem az intézmény udvarára tették le inkább, a nemrég debütált szép, fedett színpadra. Ja, és nem mellesleg az is jó húzás volt, hogy a kanizsai „jazzkör” egyik befutott alakját, Varga Danit hívták meg nemzetközi quartettjével erre az alkalomra.
Daniék (Varga Dániel – altszaxofon, elektronika, Piotr Lipowicz – gitár, Ivar Roban Krizić – bőgő, Piotr Budniak – dob) csapata az alig fél éve debütáló albumát hozta el nekünk megmutatni, melyet az album egyik komolyabb tételével, a „Transpiration”-nel kezdtek. Nem sok időt adtak arra, hogy belecseppenjünk a klasszikus jazzt és free jazzt ötvöző zenéjükbe, mely még úgy is, hogy előtte több alkalommal hallgattam már az albumukat – bizony nem egy könnyed esti szórakozás.
Figyelni kell, hiszen nem könnyen emészthető, kalandozó, magával ragadó és elgondolkodtató témákat tartalmaz az egész album, ami egy remek dalsorrenddel rendelkező összeállítás.
A következő dal a „Miss Little October” volt, ami egy lendületes, keményen free jazzes nóta, sok szaxofonnal, nagy fújásokkal és eszeveszett dobolással kiegészülve. Piotr Budniak (és egyébként számomra úgy tűnt, hogy az egész quartet) otthonosan érezte magát, még a papucsot is lerúgta magáról, s úgy diktálta az ütemet.
Ezt egy kicsit lágyabb dallamú ópusz követte, melynek a munkacíme „No1 / Feeling like Home” volt, az albumon pedig „Familiar Feeling” címen találhatjuk meg. Ebben a dalban lehetőség volt mindenkinek a lágyabb oldalát megmutatni, Piotr Lipowicz mesterien gitározott, s a lábai előtt elterülő effektkupacot is gyakorta hasznosította, némileg groove-olgatva is a gitárja segítségével.
Ezt némi „kémikázás” követte, az „Osmotic Pressure” dallal, ahol kicsit emelték a tempót, mely rendkívül jól feküdt Ivar Roban Krizić-nek, akinek szép bőgőjátékát az egész koncert alatt ki tudnám emelni.
Már az elején illett volna jeleznem, hogy félig akusztikus koncert volt, hiszen a gitáron és bőgőn kívül nem volt hangosítva sem a dob, sem a szaxofon, de a hangzásra nem lehetett panaszunk, nagyon kellemes arányban voltak a hangszerek, talán Dani szaxofonja viselt volna el még némi hangerőt, hogy ne simuljon ennyire bele a többiek játékába.
A „Pitch Boi” kezdő akkordjaival pedig egy érdekes dalba kóstoltunk bele, ahol a ritmusszekció kicsit csúszva játszik a többiekhez képest. Kicsit olyan érzés ez, amikor azt gondoljuk, hogy el vannak egymáshoz képest véletlenül csúszva, de itt erről szó sem volt, ez a dal koncepciójának része. Átlagos zenei gondolkodással és füllel kell egy kis idő, hogy az ember érzékei átálljanak rá, de utána az élmény garantáltan pozitív és merőben izgalmas.
Az album kezdő nótája, a „Photosynthesis” következett, mely címéhez hűen megmutatta, hogy az együttes tagjai mennyire remekül érzik egymást és képesek arra, hogy tiszteletben tartva a másik által birtokolt (hang)teret segítsék és támasszák meg játékukkal a dalt. Zárásként a „Flying Tones” csendült fel, mely a korong utolsóelőtti, de leghosszabb, 10 perc feletti albumverziójával egy komoly tételnek számít. Ezt még kissé meg is nyújtva adták elő, alkalmat adva és kapva szólókra is. A közönség vastapsa mellett hagyták el a színpadot, de sajnos nem kaptunk ráadást. Persze búslakodni így sincs okunk, hiszen remek élménnyel gazdagodtunk.
Azt gondolom Dani (és quartetje) remek mezsgyén halad. Ismerve eddigi munkásságát úgy érzem, hogy kezdi megtalálni az igazi útját és remekül bánik immáron a hangszerek arányaival is, ami garancia a kitűnő hangzásra. Egyedi íze és ízlése pedig nyomon követhető az általa fémjelzett dalokon és szakavatott zenésztársai alkotta kompozíciókon is. A csapat ereje pedig úgy tűnik, magában a csapatban van, hiszen jól összeszokott és egymással mély kapcsolatot ápoló tagok kohéziójáról beszélhetünk. Mi kell még?
