A free jazz kiemelkedő alakjai - 39. rész: EUGENE CHADBOURNE
1960. december 21-e (több, mint 62 évvel ezelőtt történt), New York City, A&R Stúdió: az Ornette Coleman Double Quartet felveszi a Free Jazz - A Collective Improvisation című lemezét. Mérföldkő a szabadon rögtönzött zene évtizedekre visszatekintő történelmében. A minden hónap második hétfőjén megjelenő sorozat részei a free jazz legjelentősebb képviselőit mutatják be. Harminckilencedik rész: Eugene Chadbourne.
Eugene Chadbourne 1954. január 4-én született az egyesült államokbeli Mount Vernon-ban (New York).
Gitáron kezdett játszani tíz éves korától - a Beatles és Jimi Hendrix zenéje inspirálta.
Aztán korán “találkozott” az avantgárd muzsikával, Derek Bailey és Anthony Braxton révén.
A hetvenes évek elején már szabad zenét játszott John Zorn és Henry Kaiser oldalán.
Első önálló albuma 1976-ban látott napvilágot: Volume One: Solo Acoustic Guitar (Parachute) címmel, amelyet még két hasonló (Volume Two és Three) követett. Már itt megmutatkozott egyéni stílusa: nem szokványos módon kezelte a hangszert.
Közben multiinstrumentalistává vált: szinte “mindenen” játszott (és énekelt is) - másik fontos hangszere a bendzsó lett.
Megszámlálhatatlan lemezei közül évtizedenként egyet-egyet választok ki - szubjektív módon.
1980-ban vették fel a There’ll Be No Tears Tonight (Parachute) című albumot, amely a jazz, a folk és a country keveréke. Ez a “stílushalmozás“ későbbi alkotásaira is jellemző.
A közreműködő zenészek között találjuk (újra) John Zorn (szaxofonok) nevét.
A kilencvenes évekből a Songs (Intakt Records, 1993) című CD-t választottam, itt mások (pl. Nick Drake, Willie Nelson, Eric Dolphy) által komponált dalokat ad elő Chadbourne - saját kíséretével.
2000-ben jelent meg a Jazz Bunker (Golden Years of New Jazz) című triófelvétel - két 47 perc körüli “Untitled” kollektív improvizáció. (A felvétel a rotterdami Jazz Bunker nevű helyen készült 1980-ban.)
A zenésztársak: Han Bennink (dob, zongora, szaxofonok, harsona) és Toshinori Kondo (trombita, ütők).
Két fontos muzsikustárs albumán közreműködött EC - mások mellett.
Közülük az egyik: Aki Takase, a japán zongorista hölgy lemeze, a Plays Fats Waller in Berlin (Jazzwerkstatt, 2013). 2004-ben rögzítették.
Közreműködnek: Rudi Mahall - basszusklarinét, Paul Lovens – dob, és Thomas Heberer - trombita - a két főszereplő mellett. Nem akármilyen csapat!
A másik neves zenésztárs: Anthony Braxton! A nyolc (!) CD-t tartalmazó alkotás:
uo (Improv) 2017 (New Braxton House, 2020). Nyolcszor közel egy óra!
Braxton szopranino-, szoprán-, alt-, bariton-, basszus-, kontrabasszus-
szaxofonon és kontrabasszus klarinéton játszik; EC elektromos- és akusztikus gitáron és 5 húros bendzsón.
A fenti felsorolás csak töredéke EC munkásságának, de nem is törekedtem teljességre. Nem volt (eddig) szó Chadbourne kritikai írásairól, politikai megnyilvánulásairól - és egyéb, sokrétű tevékenységéről.
Eugene Chadbourne (a hetvenedik életévében) napjainkban is aktív: márciusban például Európában, Svájcban és Franciaországban több helyen is fellép, szinte minden nap, szólóban.
Aki szeretné meghallgatni - bármilyen formában - készüljön arra, hogy hangszereit nem mindig úgy használja, ahogyan más. Sőt: (általában) egészen másképp…
