Én és a jazz - 2. rész (Zsoldos Mari sorozata)
Egykori Magyar Rádiós kolléganőm -akivel 1975-től 2007-ig, vagyis nyugdíjba vonulásáig 32 éven keresztül gyártottuk a jazzműsorokat!- minden hónap második vasárnapján jelentkezik! – A szerk.
Az első részt azzal fejeztem be, hogy Zsoldos Ernő és Zsoldos Imre, azaz apu és öccse hazaérkezett Bécsből. Első találkozásom apuval…amire persze csak ő emlékezett, de sokszor elmesélte nekem. Sírt örömében, amikor meglátott.
Anyu a kezébe adott és kis túlzással mondhatom, attól kezdve le se tett, mindenhová magával vitt, a zenészszakszervezettől a Corvin áruház étterméig, vagy Len Hughes lakásától Buttola Edéig, és sokszor a Nagymező utcába, ahová 1935-től a szerződése szólt, az egykori Arizona mulató épületébe.
Amíg a testvérek Bécsben voltak, Budapesten a középső Zsoldos fiú, Laci tartotta a “frontot”, ő Zsolt Béla Haladás című kéthetilapjának volt munkatársa, amellett ő is játszott hegedűn, zongorán és táncdalokat komponált.
(Nagymamám mind a három fiát hegedülni taníttatta 5-6 éves koruktól.)
A megérkezés másnapján Laci intézkedése nyomán szerződés várta aput, Imrét az Ostende kávéházban!
1945-től a Zsoldos család a Benczúr utca 1-ben lakott.
Nagymama, a három fia, anyu és én.
A Benczúr utcai lakás zenészek találkozóhelye, zenekari próbák színhelye volt már a születésem előtt, közvetlenül a második világháború után. Ide járt fel többek közt a jazzhegedűs Radics Gábor is. Ő és a három Zsoldos fiú hegedűn „hottoltak”, ami állítólag nekem, az egyéves gyereknek, nagyon tetszett. De a Rádió Bródy Sándor utcai épületében is találkoztam vele, a Martiny Lajossal közös élő jazzadásokra bevitt apu. Radics Gábor 1948 végén külföldre szerződött, nem jött vissza. Eltelt pár évtized és 2006-ban Maloschik Róbert jazzhegedű tehetségkutatóját a Magyar Rádióban az ő neve fémjelezte.
A közelben lakó másik Radics Gábor lakására nagyon szerettem járni, az ő fő hangszere a vibrafon volt. Bár engem nem a zene érdekelt a Bajnok utca 1-ben, ahol varrónő feleségével lakott, hanem egy miniatűr, de működő díszes Singer varrógép! Játszhattam a kis masinával!
Ugrás az időben: 1984-ben egy rádiófelvételen találkoztam Radics Gáborral hosszú idő után a Magyar Rádió 2-es stúdiójában, szeretettel mesélt nekem apuról, aki akkor már nem élt, és rólam, a varrógéppel játszó kislányról…
Szép időben, délutánonként lejártunk a Köröndre, a Stück cukrászda kerthelyiségébe.Ott üldögéltünk nagymamával, két húgával, Hedviggel, Erzsivel és mindenkivel a családból, aki velünk tartott. Asztaltársaságunkhoz tartozott a Szív utcában lakó, apuval egyidős Kárpáti-Klein József, azaz Hot Klein, a kitűnő jazzdobos. Apu, Imre jó barátja, kollégája volt a háború előtt és után. Játszottak egyazon zenekarban többek közt az Arizonában, a Moulin Rouge-ban.
Az utca másik oldalán, a Benczúr utca 8. első emeletén lakott Holéczy Ákos feleségével, Ákos Stefivel és fiúkkal, a nálam három évvel idősebb Ákossal. Én sokszor voltam a Holéczy lakásban, Stefi sokszor volt nálunk, a Zsoldos együttessel készült a fellépéseire, vagy Laci nagybátyám Stefinek írt táncdalait tanulta zongora mellett. „Pest felé szökik a nyár” - hogy csak egyet említsek.
Nagymamám szobája volt a “próbaterem”. Ákos Stefi rajongó és őt utánzó kislány voltam, a fejemre csipketerítőt tettem, hokedlire álltam és bekonferáltam magam: „következik Mákos Stefi!” Stefi a produkció után megtapsolt, produkciómra évtizedekkel később is emlékezett…
De rajta kívül mindenki járt hozzánk próbálni, aki akkoriban apuékkal fellépett valahol. Sok híresség ült nagymamám sezlonján kottával a kezében, én pedig az ölükben. Karády Katalin, Hollós Ilona, Vadas Zsuzsa, Záray Márta. Mindegyiküktől kaptam piros rúzsos puszit. Őket igen,de a puszilgatást speciel nem szerettem… Lantos Olivér, Putnoki Gábor, Vámosi János pedig, mintha összebeszéltek volna, mind a szemem dicsérték és a grüberlit az arcomon, nem értettem, mi van ezen dicsérnivaló!
Mindeközben persze a jövő tervezgetése is folyt, mint több hangszeren játszó felkapott zenészek, egyik szerződésből a másikba mentek apu is, Imre is, hol együtt, hol külön.
(Ostende, Vörös Malom, Plantázs.)
Sok helyen Zsoldos fivérek néven léptek fel. Éneklőfűrész produkciójuk mindig nagy sikert aratott.
A terv az volt, hogy családunk kivándorol Amerikába, a jazz hazájába, nagymama nővéréhez és családjához, ők már harminc évvel azelőtt kimentek, jó módban éltek és egyesíteni szerették volna a családot az Egyesült Államokban.
Kezünkben volt a kivándorló útlevél, szinte már csomagoltunk volna, amikor megcsörrent a telefon. A Rádió könnyűzenei részlegéből hívta fel apuékat Pál Sándor és Tamássy Zdenkó azzal a kéréssel, hogy alakítsák meg a legjobb zenészekből a Magyar Rádió Tánczenekarát, részben a meglévő Martiny zenekarból, részben új tagokból, akiket ők választhatnak ki.
Amerika ide, gazdag rokonság oda, nem sokáig gondolkoztak, számukra a Bródy Sándor utcai stúdió vonzóbbak tűnt Amerikánál…
Két döntés határozta meg családunk sorsát. Az egyik az, hogy nagymama fiai kezébe hegedűt adott, az elsőt apu kapta 1916-ban. A másik pedig, hogy a Magyar Rádiót választottuk 1948-ban. Sokszor kérdezik, nem bántuk-e meg….a válaszunk minden esetben az, hogy nem!
