„Fehér jazz” világpremierrel - Hot Jazz Band a nyár fővárosában

Forrón zárult a XX. Siófoki New Orleans Jazz Fesztivál. Nem csak a három napos dixieland eseményt szervező, illetve záró együttesének nevében szerepel a szó, „hot”, azaz forró, hanem „bőrrel foghatóan” érezhető is volt, amint Siófok főtere forró katlanként ölelte körül a több száz világos, kánikula ruhába öltözött néző-hallgatót, s nem mellesleg a hangulat sem volt éppen langyos a pergő zene hallatán, melynek legvirtuózabb részeinél sem volt nyoma izzadságcseppeknek, legfeljebb a kánikula okán.

Az ingyenesen látogatható, jubileumi, XX. Siófoki New Orleans Jazz Fesztivál alkalmával három nap alatt, öt koncert csendült fel.

Július 14-től 16-ig Korb Attila és a Swing Mosquitos, a Benkó Dixieland Band, a Molnár Dixieland Band és az Apáti Dixieland Band, valamint a fesztivál megálmodója és szervezője, a Bényei Tamás trombitás, bendzsós, énekes, hangszerelő vezette Hot Jazz Band és meghívott vendégművésze, Lovász Irén szórakoztatta a nagyérdeműt. A szakma „nagy öregjei” minden évben meghívást kapnak ide, hiszen ők már „a történelem”.

A zenekarvezető felvezetőjében megköszönte a támogatók segítségét, mivel az esemény létrejöttében a helyi önkormányzat és művelődési ház is oroszlánrészt vállalt. Évről évre egyre többen látogatnak el a fesztiválra, tehát igény van rá, miközben sok hazai dixieland fesztivál megszűnt.

A koncertet az esemény címéhez, tematikájához hűen New Orleans-i szerzeményekkel kezdték, mint pl. a „Lazy River”, amely a Mississippi-ről szól. Eljátszották az elmaradhatatlan „Szentek bevonulását”, majd következtek a magyar számok. Nagyon vegyes műsort adnak elő ilyenkor. Külföldön kifejezetten amerikai repertoárt játszanak - tudtuk meg Tamástól. A jazz hazájában többször jártak, s a kaliforniai Sacramento-ban, a világ legnagyobb jazz-találkozóján kétszer is a fesztivál legnépszerűbb zenekara voltak. „A szomorú vasárnap”-ot sokan ismerik és szeretik külföldön, de nem is tudják, hogy magyar dal – mondta el Tamás.

A ’85-ben alakult együttes leginkább a korai jazz és a két világháború közötti magyar könnyűzenei termés, Karády, Kabos, Jávor, Latabár filmek zenéinek korhű megszólaltatóiként ismer és szeret a magyar hallgatóság. „Legmodernebb” számaik is az 1960-as években íródtak Az elismerő díjaik sora hosszú, de a hazai jazz-zenekarok közül elsőként részesültek a legnagyobb állami kitüntetésben, a Kossuth–díjban a tradicionális jazz autentikus megszólaltatásáért, valamint a magyar könnyűzenei örökség ápolására, megőrzésére épülő előadói tevékenységükért.

Így a sorba beleillett a kihagyhatatlan számok egyike, a dixie stílusra átírt magyar szerzemény, az „Oda vagyok magáért...”.  A könnyed stílusban előadott szám szövegét a közönség együtt dúdolta az zenekarvezető énekével.

Bényei Tamás elmondta, hogy gyerekkorában azért tanult meg bendzsózni, mert az akkori siófoki dixie zenekar ezt a feltételt szabta ahhoz, hogy tagjai közé vegye. Ami így is lett.

Tamás Siófokon nőtt föl, ide járt zeneiskolába, a zenei alapokat itt kapta meg, bár később Pestre vitte a sors, mégis ennek a korai kötődésnek köszönhetjük a balatoni, immár két évtizedes fesztivál megszervezését.

A vasárnap esti koncertet nemcsak a zeneszámok között elhangzott színpadi show-elemek, sztorik, versek színezték, hanem rendkívül interaktív is volt, mivel a közönséget közös éneklésekbe is bevonták.

A zenekar letisztult, elegáns zenei hangzásában nem a mennyiség, hanem a minőség dominált. Pl. a bendzsó virtuozitását is a precíz finomság jellemezte.

A Hot Jazz Band eljátszott egy francia dalt is, mivel több sikerélményük és sok szép emlékük kötődik az országhoz - tudtuk meg Bényei Tamástól. A ’90-es években egyedüli magyar jazz-zenekarként négy nemzetközi versenyt is nyertek odakint, volt, amikor ötvenhárom zenekar elől hozták el az első díjat. Egyik alkalommal utcazenélés közben kaptak egy röpcédulát, amin felhívást tettek közzé a normandiai partraszállás emlékére rendezett Louis Armstrong nemzetközi jazz-versenyre, melyen a győztes államok államfői is részt vettek. A zenekar tagjai is beálltak a „győztesek sorába”, csakhogy a zeneibe. A szép francia emlékeket felidézve játszották el ezúttal Django Reinhardt, híres cigány gitáros „Felhők” című számát, francia szöveggel. Hátradőlős eleganciával szólalt meg az ének és a bendzsószóló is, megspékelve Juhász Zoltán bőgőjátékával. „Bendzsóvarázsnak” lehettünk tanúi. Bár Tamás eredetileg trombitásnak tanult a jazz-tanszakon Tomsits Rudolf tanítványaként - miközben képzőművészeti tanulmányokat is folytatott -, de zenekara megalapításával „kitermelődött” a csak rá jellemző hangzású „énekes énje” is.

Multikulturálissá vált az est, amikor egy kínai fiú amerikai altató dalával folytatták a műsort. Tamás szerint „kínai legyen a talpán, aki erre elalszik”. Igazi fekete-fehér film életérzést idézett meg a dal, melyet visszafojtott áhítattal hallgatott a közönség.

Összekötő szövegében évődős eszmefuttatást ejtett meg Tamás a klarinét és trombita egymáshoz való viszonyáról, miszerint 1750 körül kitalálták, hogy olyan fúvós hangszer is legyen, amin több mint három billentyű van, így a monda szerint 250 éve létezik klarinét, míg trombita Jerikó óta van. Így vezette föl Fodor László klarinétjátékát, amely Szabó Lóránt gitáros dallamvezetésével futott párhuzamban. Harsonán Kovács Tamást hallhattuk.

A közös siófoki almamáter köti össze Tamást és az est meghívott, Kossuth díjas sztárvendégét, Lovász Irént, aki eredetileg népdalénekesnő. Tisztelegtek egykori közös zenetanáruk, a 85 éves Apáti János sokszínű zeneművész előtt, valamint üzentek egykori iskolájuknak a „Feljött a Hold”-dal. Az elegáns, sötét hosszúruhában megjelenő énekesnő meleg, lágy alt hangját finoman, „háttérbe vonultan” kísérte a zenekar. Mint egy szép tál a főfogást.

Kis technikai igazítás után világpremier következett. Karádi Katalin dalt először énekelt nyilvánosság előtt Irén. Bényei Tamásnak még telefonban tetszett meg a búgó női hang e feladatra, mely beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Egy egész korosztály képviselői próbáltak ilyen mélyen énekelni vele halkan a közönség sorai között. Irén és Tamás útja a közös siófoki múlt után évtizedekre különvált, mígnem 2003-ban egy díjkiosztó gálán egymás mellé ültették őket: „Az év legjobb énekese” és „Az év legjobb énekesnője” helyekre. Meghódították a világot Siófokról indulva.

Ennek emlékére ezúttal együtt énekeltek el egy számot: az eredetileg Shakespeare darabból készült 1967-es filmből, a „Makrancos hölgy”-ből a „Májusi éjszakák”-at, melyet a háború után először ők énekeltek Jávor Pál után.

Fényes Szabolcs szám következett: „Mindig az a perc a legszebb…” címmel. A zenekar itt is mert visszafogott lenni, tudván, hogy a kevesebb néha több. Majd következett az „Elég volt nékem…” kezdetű dal. Irén amúgy a népdalokon kívül ún. „gyógydalokat” is énekel. Búcsúzásképpen egy gyönyörű a cappella „felvidéki áldást énekelt” a befogadó zenekarra, a városra, egykori iskolájára, s a közönségre, melyet országunknak csendes békességet kérve fejezett be. Az áhítatot a zenekar „Kicsit angyal legyen, kicsit démon” kezdetű „agglegényéneke” szakította félbe, majd az „Én és a kisöcsém” hódított, mely Galbács István dobszólójával kezdődött.

Tamás - az eredetileg Louis Armstrong által feltalált - scat éneklése fokozta a hangulatot, majd a „Haccáré, haccaccáré…”-ba vonta be a közönséget.

Ráadásként a „Mézga család” rajzfilm kultikus dala csendült föl, majd megtudhattuk, hogy a zenekar a Balatonnál legközelebb augusztus 19-én, Dörgicsén lép föl Rost Andrea operaénekesnő vendégszereplésével.

Egy három-, egy öt- és egy nyolcéves rajongó kedvéért egy ismételt ráadást adott a zenekar, az „Egy kis malac, röf, röf, röf” kezdetűt.

A jubileumi alkalmat szülinapi torta koronázta meg.

A siófokiak: Bényei Tamás, Apáti István, Lovász Irén, Szabó Lóránt