Nagy Emma Quintet koncert a G Major jazzteraszon (2023. 09. 07.)
A budaörsi G Major összművészeti helyszínére érkeztünk, mely egyszerre kiállítótér, jazzklub, kávézó és színház is. Neve egyszerre rejti magában a G-dúr zenei hangnemét és a régi majorság épületét, illetve a hozzátartozó garden-t.
„A jazzterasz programjait Cseh Péter állítja össze” – informál minket Gerzsényi Judit, a G Major egyik alapítója – „Tudtuk, hogy mindig nagyon színvonalas formációval fog érkezni és/vagy meghívni kortárs zenészeket.” Az idei szezon programjának utolsó előtti fellépő együttese a Nagy Emma Quintet.
Nagy Emma – ének, zeneszerzés
Oláh Krisztián – zongora, zeneszerzés
Cseh Péter – gitár, zeneszerzés
Dénes Ábel – nagybőgő, zeneszerzés
Klausz Ádám – dob, zeneszerzés
A fergeteges koncert legnagyobb részében az első két lemezről játszottak műveket. A „régi” dalok felelevenítését Cseh Péter kezdeményezte. A hangzás újjászületett minden kompozícióban.
A „Modern Happy”-t már az első pillanatokban finom változásokkal fűszerezték.
A „No Senses” a meglepetés hirtelenségével indult. A nyugtalan és nyugalmat adó részletek tökéletes egyensúlyával lenyűgözték a közönséget. A darab kiemelt részében Nagy Emma éterien magas hangokat ismételt szaggatottan. Ezzel egyidőben a hangszeresek elsimították, vagy ellensúlyozták, majd szünetekkel megszakítva átvették a staccato előadásmódot.
A „River" az est legbékésebb műve volt. Nyugalmat árasztott a dal minimalizmusa, Oláh Krisztián lágy improvizációja.
Dénes Ábel kompozíciója a „Watermelon” bevezetésében kísérletező szabadságot szólaltatott meg. Együtt szálltunk (f)el velük. Félhangok ütköztek minden dallamhangszeren. Cseh Péter összetett, pozitív káoszt improvizált, majd elkezdődött a gyermeki érzésű téma, mely a lemezről ismerhető. A folyamatosan megújuló improvizációk mellett a stúdiófelvételeken nem hallható részek miatt is érdemes jelen lenni Nagy Emma Quintet koncerteken. Oláh Krisztián zongora improvizációja egyre sűrűbbé vált, csodaátvezető volt a befejezés.
Klausz Ádám a koncert egészén át energikusan dobolt. Az dobfelszerelése minden részletét kihasználva, időnként kiegészítve egy üveggel. Kiapadhatatlan ötleteit csak akkor adta elő visszafogottan, ha arra volt szükség. Cseh Péter gitárszólója zseniálisan őrült volt. A „Watermelon” témája visszatért, melynek lezárásában Nagy Emma magas hangokba emelkedett.
Az előbbi kompozíciót a „Synced” című albumról ismerheti/ismerheted. Bakelitlemez formájában fog megjelenni októberben. Itt lehet előrendelni vagy közösségi finanszírozásra jelentkezni: https://fundrazr.com/neq-synced-vinyl?ref=ab_4mEcdIqBW9x4mEcdIqBW9x
Az „As the Rain Comes Down” című Dénes Ábel-szerzeményben igen meglepő, amikor az ének és a gitár ugyanazt szólaltatja meg, majd egymás ellentettjeivé válnak: a gitárszólam felcsapó dúrra ugrik, az ének dallama két kisszekundért is lehajol. Mint amikor valaki ironikusan mond egy pozitív mondatot. Klausz Ádám emeli a legmagasabbra a refrént lendületesnél lendületesebb, sodró, ezerszínű dobszólójával.
A „2” című kompozíció a lemezen nem hallható intrójában a főmotívumot közelítik meg másképp. Kibontakoztatott harmóniák szinte szüntelen hullámzása kíséri a verzéket. Nagy Emma kifejezően, letisztultan vezet át a felszabadult, komplex csúcsrészhez, melyből pillanatok alatt fognak visszatérni a bevezető befejezőhöz.
Oláh Krisztián tréfásan kezd bele a „When the Loving Comes”-ba egy játékos hangszínnek örülve. Mindannyian végig lendületesen játsszák ezt a Klausz Ádám-művet. Oláh Krisztián olyan lendülettel improvizál, amilyennel ritkán találkozhatunk. Lehetetlenül sokféle hangzással nyit, melyre gyönyörűen fűződik föl az összes többi hangszeres. Tempóváltásaik, lendületük és visszafogottságuk tökéletes arányrendszerben alkot egységes egészet, a „Nagy Emma Quintet-hangzást”.
A „This Won’t Last”-ban Klausz Ádám és Oláh Krisztián felváltva improvizálnak végtelen leleményességgel. A melankolikus mélységgel kezdődő darab az improvizációk és a zseniális, változatos kíséret hatására hihetetlen energiákat kap. Cseh Péter gitárja lángol.
A visszataps után Dénes Ábel egyedül lép fel a színpadra. Virtuóz nagybőgőjátéka kísérletező, sokszínű, bátor, szabad. Az improvizáció egészen rejtélyesen alakul át a „Set to Face” című Dénes Ábel-szerzeménnyé. A quintet többi tagja a színpadon terem; az est egyik csúcspontja a refrén, a következő Nagy Emma és Klausz Ádám földönkívüli improvizációja. Oláh Krisztián érdekes hangszínt választ, amelyre először azt mondanánk, hogy kopogó, de a zongorista olyan különlegesen használta fel a szokatlan hangzást, ami a mű egyedi variációjává vált. Cseh Péterrel frappáns diszharmóniákat improvizáltak. A refrén még elevenebben tért vissza, mint ahogyan először játszották az esten. A verze megújulva csendesedett el.
Köszönjük a Nagy Emma Quintetnek és a G Majornak a fantasztikus estét!
