Az első Alfa Mist koncert az MZH-ban - brit jazz percek, második rész

Tegnap este adta első magyarországi koncertjét Alfa Mist a Magyar Zene Házában. Az ötödik, “Variables” címet viselő albumának megjelenése után érkezett hozzánk. Előzenekarként pedig a New Fossils lépett színpadra, így aztán duplán volt oka izgalomra a közönségnek.

Alfa Mist zenei világát nehéz elhelyezni a szokásos kategóriák mentén: lemezein megjelennek hip-hop beatek és szövegek, hosszú jazz improvizációk, klasszikus zenére hajazó hangszerelések. A 2017-es “Antiphon” című lemeze jelentette az igazi áttörést - én azóta vagyok töretlen híve a munkásságának. Azóta kétévente jelentkezett újabb albummal a projekt - a “Structuralism”, a “Bring Backs” és az idei “Variables” mind többszöri újrahallgatást igényel és mindig képes valami újabb izgalmat tartogatni.

A zenekart vezető Alfa Sekitoleko egyébként egy szóló zongora lemezt is kiadott már 2020-ban “On My Ones” címmel. Ez jól ábrázolja a sokszínűséget, ami jellemzi őt. Úgy gondolom, a Magyar Zene Háza oldalán idézett sorokat érdemes itt megismételni ahhoz, hogy jobban megértsük őt: “A zene az az ajándék, ami soha nem fog megszűnni, mert mindig próbálok valami újat kitalálni.”

Az előzenekar szerepét betöltő New Fossils tagjait aligha kell részletesen bemutatni olvasóinknak. A hazai zenei élet aktív szereplői mind, Szabó Dániel Ferenc (dob), Gyányi Marcell (bőgő – ezúttal basszusgitározott!), Varga Dániel (szaxofon), Ocsovay Damján (zongora, Fender Rhodes), és ifj. Tóth István (gitár). Az idei évben jelent meg bemutatkozó lemezük saját kiadójuk, a Morotva Records gondozásában.

Természetesen a koncert napja előtt már kikerült a virtuális “teltház” tábla az eseményre. A két produkció már külön is érdemes lenne erre, így együtt viszont kérdés sem lehetett. Halmos András koncertszervező hasonló gondolatmenettel köszöntötte a közönséget, majd színpadra állt a New Fossils. A zenekar szűk egy órás koncertje alatt téren és időn keresztül utaztunk a műfajok tekintetében.

A műsor elején és végén a tagok a hangszeres játék mellett közös énekléssel egészítették ki a hangképet, megteremtve ezzel egy sajátos hangzást. Összességében nem voltak nagy amplitúdók (és egyébként ez mindkét koncertre igaz volt), de végig ügyesen játszottak a dinamikával. Egyesével nem is lenne fair kiemelni egy embert a közösségből. Hallhattunk néhány jól összerakott improvizációt, illetve sok tűpontosan előadott zenekari részt. Emellett az egyéni hangszínek tetszettek nagyon, elsőre a szaxofon-gitár-dob hármasát tudnám kiemelni.

A koncert után lehetőség nyílt bakelitek vásárlására - a kabátomra várva nem kevés ember hóna alatt lettem figyelmes egy-egy lemezre (és ezt nagyon jó volt látni, támogassa mindenki a hazai zenészeket!).

Az est második felvonásában pedig érkezett Alfa Mist formációja.

Gyorsan túltettem magam a tényen, hogy Alfa Sekitoleko mellett nem a szokásos zenésztársak tűntek fel. Gitáros poszton hiányoltam Jamie Leeming-et, helyette viszont Imraan Paleker érkezett, akit már Jordan Rakei produkcióiból megismertem. Trombitán és szárnykürtön Johnny Woodham volt az, aki megegyezett az eddigi felállással. Az estén játszó basszusgitáros és dobos személye viszont újdonság volt számomra.

A műsor többségét természetesen a “Variables” dalai alkották, viszont hallhattunk egy Freddie Hubbard átdolgozást és a klasszikussá vált “Keep On”-t, a már említett “Antiphon” nyitódalát. Összességében nem tudtam teljesen elégedetten távozni a helyszínről, miközben a koncerten egyértelműen jól éreztem magam. Úgy érzem, hogy nem sikerült kellően átültetni az élő szituációba mindazt, amit a lemez(ek)en hallhatunk és némileg enerváltnak tűnt a csapat.

Woodham improvizációit, szóló játékát szerettem, mindenképp felfelé húzta az összképet. A zongora és a Rhodes mellől is jöttek eközben a megszokott, ismerős hangzások, dallamvezetések és harmóniák. Paleker gitársoundja tetszett, illetve a szólóiban volt néhány pillanat, ami kifejezetten jól sikerült. Mégis hiányzott most az átütő energia, a jobban kontrollált dinamika és összhang a zenészek között, miközben tudom, hogy nagyon vártam az estét. És ilyen esetekben mindig egy kicsivel nehezebb elégedetten megélni a koncertélményt.

Természetesen egy pillanatra sem bántam meg, hogy ott jártam. Továbbra is kifejezetten ajánlom minden olvasónak a két fellépőt intenzív hallgatásra: New Fossils és Alfa Mist. Előbbivel szerencsére gyakrabban találkozhatunk, utóbbi jelenlétét pedig köszönöm a Magyar Zene Háza szervezőinek. Az elmúlt bő egy évben hirtelen több olyan produkciót is hallhattam élőben, akikre évek óta vártam (például Hiatus Kaiyote, Mansur Brown és most Alfa Mist). Ha jöhetnek javaslatok, akkor néhány nevet: Jordan Rakei, Yussef Dayes, Robert Glasper, Lianne La Havas (és pont pont pont).