Kaliforniai koncertjeim
Egy hete az Eastern Boundary Quartet turnéja után átrepültem San Diego-ba, ahol további két koncert várt még rám amerikai utamon. Itt már jóval lazább volt a menet hisz csak két fellépés jutott 6 napra, így pihenésre, feltöltődésre is volt idő, amit rokonaim körében töltöttem Temecula-ban, de voltam Palm Springs-ben, valamint a környező hegyekben is kirándulni. Korábban jártam már San Francisco-ban is, az is nagyon tetszett, de San Diego a mexikói határ közelsége, valamint a Csendes Óceán miatt nagyon különleges atmoszférájú hely. Épp mikor kint voltam akkor olvastam egy cikket, amely szerint a megélhetés és az ingatlanárak tekintetében San Diego az USA legdrágább városa, egy kis kétszobás ház a régi városrészben 1 millió dollár. Ez azért volt csak meglepő számomra, mert New York is rendkívül drága.
Október 24-én, kedden, a Dizzy’s Jazz Clubban találkoztunk ismét Reka Parker-rel (leánykori nevén Bódis Réka), aki szintén Pécsett nevelkedett és anno fiatal korunkban játszottunk is együtt.
Réka a Cuyamaca College oktatója, kiváló kollégáival, Ian Tordella szaxofonossal és Justin Grinell bőgőssel alkottunk egy csapatot erre az estére. Repertoáron modern standardek (Wayne Shorter, Kenny Garrett, stb...) és az én szerzeményeim szerepeltek, egy számot pedig (Lawns), a nemrég elhunyt Carla Bley emlékének szenteltünk. A koncert mintegy 30 perces próba után remek hangulatban telt.
Mivel volt pár nap szünet a két koncert között így ellátogattam rokonaimhoz Temecula-ba. Néhány kép a kirándulásról:
Aztán San Diego kikötő részére is elugarottam:
Pár nappal későbbi koncertünknek a Samuel M. Ciccati Performing Arts Center adott helyet. Erre a fellépésre kvintetté bővült a csapat, csatlakozott hozzánk a trombitás Derek Cannon, aki lokálisan egy nagyon magasan jegyzett muzsikus. Itt sok egyetemi diák is megjelent, nagyon lelkesek voltak, a koncert után odajöttek gratulálni és rengeteg kérdést tettek fel, dicsértek a számaimat is, igazán felemelő érzés volt.
Másnap kora reggeli géppel indultam haza, két átszállással, egyszer Chicago-ban, utána pedig Frankfurtban váltottam gépet. Az amerikai járaton töltött 9 óra alatt kockára fagytam, nem tudom miért csinálják ezt mindig, a Lufhansa járat már kellemesebb klímájú volt.
Távlati terveim között szerepel, hogy minden évben legalább két hetet töltsek el az USA-ban és aktívan koncertezzek, legközelebb 2024 augusztusában megyek Kaliforniába.
