Szabad – vers, zene, improvizáció a Jedermannban - Szöllősi Mátyás Szabad című verseskötetéből felolvas Nagy Zsolt, ütőhangszereken játszik Miklós Szilveszter (2023. október. 24.)
Vers és ritmus. Szó és hang. Éles szavak, karcolt hangok. Egymásban folytatódó, lüktető mozdulatok. Különböző hangszínű, anyagú dobverők pörögnek, zörögnek, bonganak szabadon, mégis egy láthatatlan terv szerint.
A dob együtt lélegzik a szavakkal. A képzeletünk csak körvonalaiban tudná elevenné tenni a szöveget, de Nagy Zsolt és Miklós Szilveszter játéka többféle irányba vezeti az értelmezés lehetőségeit.
Miklós Szilveszter a kísérletezés tárházát valósítja meg a dobokon és kísérőhangszerein.
Nagy Zsolt a színészetén át sok életben él. Átérző szavai, gesztusai, arcjátéka láthatóvá, hallhatóvá teszik a verseket.
A közönség figyelme „tapintható", egyszer sem indul el háttérbeszélgetés, pohárcsörömpölés. A legfinomabb zajkeltő eszközt is érzékeljük, a legvisszafogottabb hangnak is ereje van. „Emberibb és éteribb közelség”-ben hallhatóak a versek. Emberibb, mert közeli, átélhető. Éteri, mert a kísérletezés egyszerre három művészeti ágban teljesedik ki.
A versek fantasztikusak. Mindegyik mondanivaló kifejezésmódjában van valami különleges:
„Vonat zakatol és fémes recsegés hasítja szét
a rádióból szüremlő dallam
álmosító mintázatát”
Az erőteljes ritmusú szavakhoz pergődobon elhúzott cintányér hangjával visz minket másodpercnyi vonatutazásra Miklós Szilveszter.
„A betegség miatt elvesztetted a munkát" - kiáltotta önvádlóan Nagy Zsolt. A mondatok közötti szünetekben lesújtanak a dobütések.
„A munkát, amivel megkereshetnéd a pénzt
a betegségre – kiabálta, majd lehalkította a hangját – Drága jószágot nevelsz,
bár tény, hogy szépen növekszik.”
Vészjóslóan mély hümmögéssel készíti elő a „Kísérlet” című verset.
„Az értelem oldódik, majd haraggá
sűrűsödve egyre nő.” — közben változó tempójú szívdobbanások zenéjét játssza Miklós Szilveszter.
„Érzed mélyen a villanást,
amikor betessékelnek az ajtó mögül
és rádszakad a csend, a szürkehályog” - hangzik el, miközben Miklós Szilveszter a kórházi lámpa villogásának szaggatott neszét dobolja talán.
„Majd egy kétes emlék kopog, belép és felkavar.” - hosszan tartott a kopogás a dobon. Ahogyan, ahogy nem lehet elrejtőzni a kéretlen emlékek elől.
„A tested éghajlata kileng napi hétszer.” - hangsúlyozta Miklós Szilveszter ritmushullámokkal.
„A léptekről leolvasott szinkópának
a nagyon is zavaró döccenése,
amiben mennyi harag és mennyi béke."
Hogy mennyi volt az estből szabad improvizáció, nem tudjuk. Az a módszer, amit Miklós Szilveszter képvisel a jazzdobolásban és az előadásmód, amit Nagy Zsolt birtokol, kettejük egymásra rímelő játékává állt össze. Kiemelték a kötetből a verseket, melyek az est kottáivá váltak.