XXV. Jazz és a Bor Fesztiválja – 1. nap

Tartalmas nappal kezdődött Balatonbogláron a jubileumi fesztivál, amely nem csak a nevében hordozza a jazzt – ellentétben a „jazz”-t hívószóként használó egyéb rendezvényekkel, ahol aztán mindenfélét hallhat a közönség, csak jazzt nem annyira. Egyes (utánzó) szervezők a „bor”-t is kötik a jazzhez, csak nem olyan jól, mint az eredeti ötletgazda bogláriak.

Nem a fesztivál részeként, de ahhoz is kötődően a Zenés Nyáresték keretében a Platán téren a Boglári Zeneiskola jazz tanszékének tanárai és növendékei játszottak, dob, basszusgitár, gitár, zongora, trombita, tenor- és altszaxofon felállásban.

Teljes névsorral sajnos nem tudok szolgálni, mert kicsit későn érkeztünk, amikor már éppen a Holdra repültek („Fly Me to the Moon”).

Majd az esti fesztivált beharangozandó megérkezett a Jász–Premecz–Badics trió egy dögös kedvcsinálóra, mintegy két szám erejéig.

A folytatásban a „zeneiskolások” visszafoglalták a zenepavilont, és olyan örökzöldekkel szórakoztatták a járókelőket, mint Zawinul-tól a „Mercy, Mercy, Mercy”, Ellington-tól a „Don’t Get Around Much Anymore”, Garner-től a „Misty”, a vidám „Chattanooga Choo Choo”, Billy Joel-től a „Just the Way You Are”, Silver-től a „Preacher”, a tanárokat és diákokat szomorító „September Song”, továbbá Bonfa szerzeménye, a „Samba de Orfeu”, valamint Jobim-tól a „Meditation”. Néhány szólistát menet közben bemutattak: Török Ferenc trombitált, Zsíros Bertalan altszaxofonon játszott, és Károly Zsófia zongorázott. Már jó másfél órája tartott a koncert, amikor távoznunk kellett, hogy ne maradjunk le a fesztivál megnyitójáról.

Az időjárásra való tekintettel a szervezők érthetően nem kockáztatták meg a szabadtéri helyszínt, így „beszorultunk” a néhány éve szépen felújított és az alkalomra gyakorlatilag megtelt művelődési házba.

A megnyitó szavakat Mészáros Miklós boglári polgármester, Szalai Tünde (alias Tücsi) főszervező és alpolgármester, Keserű Zoltán a Helyiérték Egyesülettől és az első formációban fellépő Jász András mondta el.

A zene mellett idén is van kiállítás, Ambrus Virág képeivel, szokás szerint Kiss Attila András (jazz) zenei (évente más technikával készült) festményeivel és ezúttal Füle Ferenc relikviáival (pl. szórólapok, borospoharak), amelyek a korábbi évek fesztiváljairól származnak.

Természetesen most is képviselteti magát több környékbeli borászat, vannak finom sajtok, és nem feledkezhetünk meg a 40 önkéntesről és a támogatókról, akik nélkül tényleg nem részesülhetnénk évről évre a nagyszerű koncertélményekből. A közreműködők kedvessége mellé változatlanul jár a jegyhez egy megtartható borospohár és egy tombolajegy.

Rendhagyó módon az első napon nem kettő, hanem három koncertet élvezhettünk.

Elsöprő kezdésként Jász András (altszaxofon), Premecz Mátyás (orgona) és Badics Márk (dobok) trióját (aka Kék Nyúl) hallhattuk.

A szokásosan kifogástalan hangminőséget biztosító szervezők a gyorsabb átállások érdekében a színpad előtt helyezték el a triót, így valóban karnyújtásnyira lehettünk a muzsikusoktól. Két fergeteges szám után egy kitörő tapssal fogadott, pihentető blues következett, hogy aztán újra elsodorjon a zene. Közben azon töprengtem, melyik hangszert nehezebb négy végtaggal megszólaltatni: a dobokat, vagy az orgonát? Mindegy kivel, milyen formációban játszik, Barabás Lőrinccel, Gyafival, vagy éppen saját triójában Zádor Tamással, Premecz Mátyás orgonajátéka mindig elvarázsol.

Jász Andris nem csak elképesztően fújt, de a közönség közé vegyülve is fokozta a showt. Nem sok szám címét mondták be, az egyik kivétel Jász Andris „Nagyszemű lány” című darabja volt, a másik pedig a „Chicken Pressure” (harmadszor hallottam, ma se tudom értelmezni – talán a szerzők se), amelyben végképp elszabadultak a zenészek és a közönség is – együtt „kotkodáltunk” a dobossal.

Ha ilyen az „előzenekar”, lehet még a hangulatot fokozni? Annyiban mindenképpen lehetett, hogy – példásan gyors átállás után – a Szabadkáról érkezett kilenctagú Gordanov Blues Ghetto hangszerek széles választékát megszólaltatva folytatta a mulatságot, és szolgáltatott lüktetést, hullámzást a minderre lelkesen reagáló hallgatóságnak. Számcímeket nem mindig mondtak be, de tőlük is elhangzott a „Mercy, Mercy, Mercy”, volt pl. Boney M. („Sunny” – nem diszkósan!), és a bluessláger „Got My Mojo Working”.

Gordan Papic zongorázott, Dalibor Vuksan énekelt (angolul), David Zoric dobolt, Szűcs Dávid basszusgitározott, Mirko Pivarcik elektromos gitáron brillírozott. És akik az igazán különleges hangzást biztosították: Igor Masic (szájharmonika), Tibor Masa (szaxofon), Szűcs Gergely (kürt) és Réka Albert (harsona). Utóbbi hölgy egy dalban szerbül énekelt, mielőtt „elvesztette a fejét”. A zenekart vastaps kísérte le színpadról, az este láthatólag a zenészeknek is felejthetetlen maradt.

(Jó ötlet, hogy a hagyományoktól elszakadva idén nem az utolsó estén tartják a tombolahúzást, hanem naponta a koncertek közötti szünetben. Így azoknak is van esélye, akik csak az adott estére jönnek. A szerencsések – többek között – jazz témájú könyvekkel és CD-kkel gazdagodtak.)

Lehet-e a harsányságot az előző két banda után fokozni?

Lehetett, hiszen Magyarország két vezető nagyzenekara közül az egyik, a munkásságának bemutatására nem szoruló Budapest Jazz Orchestra érkezett Boglárra „Tribute to Weather Report” című műsorával.

Ismertségükre tekintettel és egyben elnézésüket kérve, a lapzártát is figyelembe véve a részletesebb méltatástól ezúttal eltekintek, de az együttes tagjainak névsorát és az elhangzott darabokat mindenképpen felsorolom.

Szaxofonkórus (+ klarinét, fuvola, basszusklarinét, EWI – kinek melyik): Kollmann Gábor (egyben zenekarvezető), Mester Dániel, Zana Zoltán, Ördög Krisztián, Varga György

Harsona: Schreck Ferenc, Kasza Nándor, Skerlecz Gábor, Nagy Viktor Dániel

Trombita: Tulkán Péter, Táborszky Bence, Koós-Hutás Áron, Hofecker Dániel

Zongora: Juhász Attila

Gitár: Birta Miklós

Dob: Serei Dániel

Basszusgitár (és azt est fő hangszerelője): Hárs Viktor

Az elhangzott művek: „Birdland”, „Night Passage”, „Pinocchio” (nem Weather Report, de Wayne Shorter szerzemény), Three Views of a Secret, Young and Fine, Teen Town, Liberty City, Elegant People (mint a BJO tagjai…)

A késői órán is kitartó közönség természetesen a BJO-t is kellő tapssal díjazta.