XXV. Jazz és a Bor Fesztiválja – 4. nap – Itt a vége!
Itt és most utolsó koncertbeszámolómat olvashatják.
A fesztivál idei zárónapján együtt ünnepeltek a szervezők, az ugyancsak 25 éves Balázs Elemér Group és természetesen az alkalmilag vagy évente rendszeresen ide látogatók.
A két és fél évtized alatt időről időre megújuló összetételű zenekarban az alapító fivérek, Balázs Elemér (dob) és Balázs József (zongora) jelentik az állandóságot. Mellettük játszott még Bogláron Molnár Enikő (ének), Varga Dávid (ének), Komjáti Áron (gitár), Pecek Lakatos Krisztián (bőgő), valamint a Cibere József helyére erre az estére beugró, jazzt is kedvelő és művelő klasszikus zenész, Heinz Kornél (ütőhangszerek).
A BEG javarészt a hamarosan fizikai formában (CD, LP) is megjelenő, „Flying in Music” című albumát adta elő. Igényes, szépséges, lírai darabokat hallhattunk.
A gitár–billentyű bevezetővel indult „Another One” Elemér fiának szerzeménye, a „Please Don’t Tell Me Love” az egykori játszótárs Vukán György alkotása.
Varga Dávid jegyzi a „To Eternity”-t, a „Quem Eu Sou” (jelentése „Ki vagyok én?”) egy brazil gitáros, Pedro Martins dala, amelynek előadása természetesen gitárszólót is magában foglalt. Mint megtudtuk, a „More” a zenekar legtöbb tagjának kedvenc balladája – szerintem lassúzásra csábító szerelmes dal.
Balázs Józsitól származik az R&B hangvételű „I Can’t”, amelyben – születésnapi meglepetésként – Fekete-Kovács Kornél vendégeskedett szárnykürtön.
Gadó Gábor írta a „The Game” című darabot, volt benne dob–ütős „párbaj”, valamint gitárszóló, hiszen a szerző is gitáros. (A Joy nevű formáció „Cross Cultures” című múlt századi lemeze még mindig az egyik kedvencem.)
A népdalszerű „Ez a vonat” szólt a körülbelül egyórás műsor ráadásaként.
A BEG levonult a színpadról, de Elemérre még további két feladat várt:
Tücsivel és Fekete-Kovács Kornéllel trióban fel kellett vágni a születésnapi tortát, majd „visszadva a kölcsönt” Elemér a második koncerten beszállt dobolni a Kornél vezette MAO-ba. (A finom tortából a nézők is részesültek.)
Ezzel már el is árultam, hogy a BJO első napi fellépése után az idei fesztivált a másik vezető magyar nagyzenekar, a Modern Art Orchestra zárta. Sajnos a tagok éppen érvényes névsora sem a rendezvény szórólapján, sem a MAO honlapján nem található meg. Az se könnyíti a tudósító (és a fotós) dolgát, hogy a harsonások és trombitások takarásban voltak, de Kornél konferálása, internetes kutatásom és korábbi ismereteim alapján megpróbálom rekonstruálni a felállást. Szólókat a *-gal jelölt művészek játszottak. Az esetleges hibákért/hiányosságokért az érintettek elnézését kérem.
Tehát: zenekarvezető, szárnykürt és trombita: *Fekete-Kovács Kornél;
zongora: *Cseke Gábor; bőgő: Barcza Horváth József;
dob: *Csízi László; gitár: *Komjáti Áron;
szaxofonok, fuvola, tárogató, klarinét: *Ávéd János,
*Dennert Árpád,
*Bacsó Kristóf,
*Cserta Balázs, Bajusznács Mihály; tuba: Kovács Péter; harsona:
*Papp Mátyás, Csáthy Miklós, Magyar Péter; trombita: *Subicz Gábor,
Bille Gergő, Szalóky Balázs, Bukovinszki Balázs.
Az is nagyszerű ötlet, hogy a MAO tagjai időnként régi, híres amerikai lemezeket idéznek meg, de legalább ennyire fontos, amikor magyar szerzők maradandó alkotásait tűzik műsorra. A MÜPA után Bogláron is elhangzottak „A holnap sztenderdjei” (zárójelben előbb a szerző, majd az eredetit átdolgozó/hangszerelő művész neve, ahol ezt Kornél bemondta):
- Staféta (Borbély Mihály/Bacsó Kristóf)
- Linda (filmzene; Vukán György/Ávéd János)
- Hungarian Bebop (Dresch Mihály, 3 napja 70 éves; Kornél nehéz feladatot rótt az öt szaxofonosra, de megoldották)
- Lyric Song (Oláh Kálmán; Balázs Elemér dobolt, Kornél szárnykürtön játszott; 1993 óta muzsikálnak együtt; lásd még: Oláh Kálmán Sextet)
- Chacho Rom (Babos Gyula/Subicz Gábor)
- (ha jól értettem) Mr. J. J. (Fekete-Kovács Kornél; megítélésem szerint ez egy blues volt – ha szabad ezt a szitokszót használnom e színtiszta jazz honlapon…)
Köszönet a zenéért a 25 év fellépőinek és kifejezhetetlenül nagy köszönet Szalai Tücsinek, az önkénteseknek, a támogatóknak, a borászoknak, Sajtos Janónak és mindenki másnak, akik nélkül ez a csodás sorozat nem létezhetne. Kérjük/várjuk a folytatást az elkövetkező 25 évre!
