JazzMa

Friss Hírek

Kis hírek – friss hírek2024. március 28.
Névnaposok – Maja2024. március 28.
New Fossils: II2024. március 26.
Iyer, Vijay: Compassion2024. március 24.
Rottmayer, Chris: Being2024. március 23.
Taylor, Curtis: Taylor Made2024. március 14.

Lemezpolc kritika:
Ágoston Béla - Talking Jazz

Ágoston Béla: Talking Jazz 2018. március 19., Bereczki Bálint

goston-frio-talking-jazz.jpg

Ágoston Frió – Talking Jazz (Ágoston Béla JazzYear 12/8) (Hunnia Records)


JazzYear – ezzel a címmel jött ki Ágoston Béla anyaga a Hunnia Records gondozásában. Nem is akármilyen anyagról van szó: 12 online lemez jelent meg sorozatszerűen a 2017-es évben, amelyek Ágoston és a jazz kapcsolatát hivatottak reprezentálni, 12 szemszögből. A nagyszabású vállalkozás betekintést enged a Zeneközelítő különleges világába, vagy inkább világaiba: duótól a trión át a szaxofon-kvartettig; koncertanyagoktól a stúdiólemezekig; etno-jazztől a feldolgozás és a némafilmzenén át a kamarakompozíciókig. Ágoston Béla utóbbi tíz évének legerősebb pillanatai, rengeteg fantasztikus zenésztárssal, barangolás a jazz lakott és lakatlan szigetein - ezt kínálja a sorozat, ami azoknak is rejteget meglepetéseket, akik jól ismerik a muzsikus eddigi munkásságát. Vagy annak a jazz-szeletét.

A JazzYear sorozat nyolcadik darabjában immár harmadik alkalommal szólal meg a trió, vagy a frió, ha úgy tetszik. A lemez, ahogyan már megszokhattuk, egy új képeskönyv is egyben, az éjszakai akvarellek és a mitológiai rézkarcok után most egy expresszionista albumot lapozhat fel a hallgató a fülei segítségével. Na és persze Ágoston Béla (szaxofonok, hegedű, fuvola, steel drum), Hock Ernő (basszusok) és Szegő Dávid (dobok) segítségével. A koncertfelvételeket három stúdió anyag teszi még színesebbé.

Egy szomorú szendvicsdoboz kesereg az első képben, fájdalmát keserédes szaxofonmenetekbe fojtva. A nyitó szürreális hangulatot urbánus jelenetek zaklatott egymásutánsága váltja fel, egy vérbeli free jazz szvittel, melyben a kezdő népies hegedűdallam a falut jelképezi, amiből aztán kinő a nagyvárosi téboly, Hock rohanó basszusmenetei és Szegő swingelésének táptalajából; az utolsó lassabb tétel a fuvola megjelenése ellenére sem ad igazi megnyugvást, maximum a nap nyugodott le, és a város az ijesztő éjszakai arcait mutatja meg. Ha a trió követné a popzene lemezkiadási trendjeit, és kislemezeket másolna ki az anyagból, akkor az első biztosan a „Living Books” lenne. Sodró groove, Kettős Tamás rap-el benne, és a flow-ra nagyon ráfekszik a zene, bónusz mondanivalóval. A „Rambo” Ágoston baritonja valójában, ahogyan magányosan harcol a betondzsungelben. Az „Afro Blue” dudán csendül fel, több ez, mint ágostoni humor, remekül szól. A „Fourth Floor” monoton kíséretekkel (kísértetekkel) dolgozik, mintha valaki kopácsolna a fejünk felett lévő emeleten, és az agyunkban születne valami erre a titokzatos zajra.  A „Frioda” variáció az Örömódára a steel drum-on, a záró tömör hip-hopban visszatér Kettős Tamás, és osztja a jobbnál jobb rímeket.

A „Talking Jazz” méltó folytatása a trió által megteremtett világoknak, melyekre most új nézőpontból fókuszálhat a hallgató.




1.

Ballad of the Sad Sandwich Box


2.

Urbanization


3.

Living Books


4.

Rambo


5.

Afro Blue


6.

Fourth Floor


7.

Flapper


8.

Sling the Jazz


9.

Talking Drum


10.

Frioda


11.

I Will Be Who I Am


Vissza a lemezhez