Soft Machine Legacy: Burden of Proof 2014. július 12., Flór Gábor
Soft Machine Legacy - Burden of Proof (MoonJune Records)
A Soft Machine név talán mindenki számára ismerősen cseng, aki valaha is hallgatott progresszív rockot, fúziós jazzt. Ez a zenekar talán az egyetlen a világon létezett kombók közül, amelyiknek a tagsága teljes mértékben kicserélődött a működése során, ráadásul nem is egyszer, a mostani muzsikusok már a kicserélődött tagok kicserélődései (bár valamilyen módon mindegyikük kapcsolódik az eredeti zenekarhoz, ki szorosabban, ki lazábban). Ezért is van, hogy a legutolsó formáció a "Legacy"-val (Örökség) egészítette ki a nevet.
A mostani tagságot (a mostani kb. az utóbbi 6 évet jelenti) John Etheridge gitáros, Theo Travis szaxofonos (fuvolán és Fender Rhodes-on is játszik), Roy Babbington basszusgitáros és John Marshall dobos alkotják.
Bár Robi fúziós lemezként adta a kezembe az albumot, és én úgy is kezdtem hallgatni, hogy majd az lesz, de végül arra jutottam, hogy ez tulajdonképpen nem pontosan az (már amennyire lehet olyat mondani valamire, hogy "pontosan fúziós jazz"). A banda, annak ellenére, hogy már csak a név ugyanaz, követik a hagyományokat, azt a "stílust", amit "Canterbury szcéna" néven jegyeznek. Tehát, aki régi Soft rajongó, nyugodtan vegye meg a lemezt, nem fog csalódni. De persze ez korántsem egy Soft Machine tribute lemez, nem a régi babérjaikon ülnek, hanem alkotó, megújulásra képes, gondolkodó módon muzsikálnak. Tulajdonképpen kilépnek a progresszív zene keretei közül (már ha van ilyen), és elkalandoznak a fúziós jazz, populáris jazz, rock-blues, hard rock, sőt, a free jazz irányába is, és ezzel a sokféleséggel egy olyan feszültséget hoznak létre, ami nem hagyja leülni a zenét, nincs egy unalmas pillanat sem. Ötleteik a legszélesebb skálán mozognak: akármikor történhet akármi, de ez a váratlanság nem esetleges, hanem izgalmas. Olyan a zene, mint egy csapongó beszélgetés, egyik témáról a másikra asszociáló, vagy éppen ellenkezőleg, teljesen más témába kezdő kötetlen társalgás.
A lemez két "prímása" Etheridge és Travis, utóbbi több hangszeren is kiválóan játszik, ezzel még tovább színesítve a zenét. Marshall és Babbington nagyon régen összeszokott ritmusszekció, együtt mozdulnak mindenre, stabil, lendületes alapot adnak a muzsikának, legyen bár szétcsúszó pszichedelikus, vagy kemény rock.
Ezen a 2013-as lemezen 13 saját szerzemény található, a két fő szerző Etheridge és Travis, de a másik két tag is jegyez egy-két számot, egyetlen darab (King & Queens) a zenekar előző basszusgitárosáé, a 2008-ban elhunyt Hugh Hopper-é.
A Soft Machine Legacy 2007 óta nem adott ki stúdiólemezt. Ha azért vártak eddig, hogy ötleteik megérjenek, kikristrályosodjanak, akkor sikerült, és érdemes volt. Ez az album kiemelkedő darabja a Soft Machine életműnek, minden szempontból.
A számok:
1. Burden of Proof
2.Voyage Beyond Seven
3. Kitto
4. Pie Chart
5. JPS
6. Kings & Queens
7. Fallout
8. Going Somewhere Canorous?
9. Black and Crimson
10.The Brief
11. Pump Room
12. Green Cubes
13. The Landed on a Hill
Zenészek:
John Etheridge: gitár;
Theo Travis: tenorszaxofon, fuvola, Fender Rhodes zongora;
Roy Babbington: basszusgitár;
John Marshall: dob, ütőhangszerek.
