Világsztárok Magyarországon – Gary Burton a Zeneakadémián (2004. március 23.)
2020. július 26., Szaniszló Richárd
2004-ben Robi bácsi kért fel arra, hogy készítsek interjút Gary Burton-nel. A Zeneakadémián volt koncertje Makoto Ozone-val, az akkortájt megjelent „Virtuosi” című lemezük kapcsán. Orosházáról utaztam a koncertre…
4 évvel a diploma után óriási élmény volt, hogy bemehettem a próbára a koncert napján. Megnézni, hogy születik a csoda, azok a híresen szép improvizációk. Jó volt látni, ők is dolgoznak a témákon, újra- meg újrajátszanak, gyakorolnak egy-egy témát. Makoto még le is szólt a színpadról nekem, hogy szól a zongora ott lent. Még sosem láttam Burton-t gyakorlás közben, ahol nekifut párszor néhány nehezebb frázisnak. Manapság a közösségi médiában már akár Chick Corea-t is láthatjuk online gyakorlás közben, de ez akkor még óriási dolog volt, hogy ott lehetek, és láthatom a próbát. Jegyzeteim szerint a „Le Tombeau de Couperin”, Ravel műve volt az első a koncerten, ennek frázisait hallottam gyakorolni. Emlékszem, a próbán ennek akkor kacifántosnak tűnő uniszónóit rakosgatta össze Burton. Izgultam, fiatalként, hogy mi lesz a koncerten.
Persze leesett az állam, hibátlanul, precízen játszották. Fiatalként engem akkor frusztrált volna, hogy a próbán még csak szedegetem össze a hangokat, így lenyűgözött a profizmus. Jó kis útravaló volt megtapasztalni. Elhangzott Richard Rodgers „My Romance” c. szerzeménye is korábbi duó albumukról, a „Face to Face”-ről. Azt már egyetemi éveimből ismertem, de Youtube nem lévén még akkor, sose hallottam több szólókört belőle, csak a lemezt. Élmény volt teljesen új köntösben hallgatni. Brahms „Op. 76-os Capriccio”-ja, Scarlatti „K20 szonátája” is lenyűgöző volt, pláne, hogy addig még nem hallottam Burton-t klasszikus darabokat játszani. Nemhiába „Virtuosi”, virtuózok a címe az albumnak. Remek uniszónók, rögtönzések voltak ezekben a klasszikus darabokban.
Emlékszem, a közönség nagyon lassan foglalta el a helyét, fentről próbálták megtölteni az első sorokat is, ekkor már Burton és Makoto a színpadon volt, Burton megjegyezte: „Hungarian time…”
Egy szó, mint száz szétszedtük a koncerttermet, Burton virtuozitása megtette a hatását. Örök élmény maradt nekem, és azoknak, akik ott voltak.
Burton visszavonult már, ami nagy szívfájdalma a jazz vibrafonosoknak világszerte, de remélhetőleg Makoto még lesz hallható idehaza.
