Grammy-díjasok

Az újdonsült Grammy-díjazottak listája

Az idei jazz Grammy-díjasok

Új művész (Best New Artist):

Esperanza Spalding (1984). Az 1959 óta kiosztásra kerülő Grammy történetének első jazz előadója ebben a kategóriában a Portland-ben (Oregon) született bőgős-basszusgitáros-énekes-zeneszerző hölgy, aki anyai ágon ír-spanyol-amerikai indián felmenőkkel rendelkezik, míg apja afro-amerikai. A kanadai tini popsztár Justin Bieber (1994. március 1.!) rajongói úgy kibuktak, hogy nem az ő kedvencük kapta a díjat, hogy még a díjkiosztó éjjelén (február 13.) „meghackelték” Esperanza weblapját. Egyébként azt is elárulhatom Önöknek, hogy Spalding kisasszony második CD-je, a „Chamber Music Society” most szombaton, március 5-én átveszi a vezetést a New York-i jazzlistán. Eddig kétszer (2005, 2009) járt hazánkban.

Hagyományos pop vokális album (Best Traditional Pop Vocal Album):

„Crazy Love” Michael Bublé (1975). Nincs tévedés, ez is jazz, csak speciális amerikai értelemben. Ebben a kategóriában az un. „crooner”-ek, a jazzesen frazeáló énekesek kapnak díjakat. A kanadai Bublé (ejtsd: bábli!) feltűnése előtt évtizedeken át Tony Bennett volt az egyeduralkodó itt. Egyébként a „Crazy Love” nagyon tetszik/tetszett az amerikai CD vásárlóknak, hisz 2009. október 24-étől 2011. március 5-ig négy részletben 59 hétig vezette/vezeti a New York-i „Top Jazz Albums” listát. Még sosem tette magyar földre a lábát.

Kortárs jazz album (Best Contemporary Jazz Album):

„The Stanley Clarke Band” Stanley Clarke (1951). Ez is egy „spéci” amerikai kategória, mert a kortárs szó egyáltalán nem rímel a komolyzenei kortárs zenére, hisz itt többnyire „smooth jazz”, néha „jazz rock” lemezek (ez esetben is!) kapnak díjat. Az idén már 60 éves Philadelphia-i afro-amerikai muzsikus az 1970-es évek első felében (Jaco Pastorius berobbanása előtt) a jazzvilág koronázatlan basszusgitáros királya volt. Három és fél évtized után ültették vissza a szakmabeliek a trónra. Először 1985-ban önálló triójával, majd 1998-ban a Rite of Strings-szel (+Al DiMeola+Jean-Luc Ponty), aztán 2007-ben George Duke-kal duóban, 2008-ban pedig előbb a Return To Forever-rel (+Chick Corea+Al DiMeola+Lenny White), utóbb az S.M.W-val (+Marcus Miller+Victor Wooten) járt hazánkban.

Vokális album (Best Jazz Vocal Album):

„Eleanora Fagan (1915-1959): To Billie with Love from Dee Dee” Dee Dee Bridgewater (1950). A Michigan államból előbb New Yorkba, majd Párizsba elszármazott afro-amerikai énekesnő (Denise Garrett) egykori trombitás férje (Cecil Bridgewater) nevét felvéve lett Dee Dee Bridgewater. Ő legutóbb 2007 novemberében inkább „world music”-nak nevezhető mali projektjével adott koncertet Budapesten és Debrecenben.

Hangszeres album:

„Moody 4B” James Moody (1925-2010). A kiváló altszaxofonos-fuvolista „posztumusz” Grammy-t kapott. Az afro-amerikai „woodwind-es” 1989-ben a Gene Harris & Marlboro Super Band szaxofonkórusának tagjaként járt először nálunk, majd 1991 tavaszán Babos Gyulával és Egri Jánossal lépett fel a PeCsában.

Nagyzenekari album (Best Large Ensemble Album):

Mingus Big Band Live at Jazz Standard” Mingus Big Band.

Latin-jazz album (Best Latin Jazz Album):

„Chucho’s Step” Chucho Valdés and The Afro-Cuban Messengers.

Legjobb jazz szóló (Best Improvised Jazz Solo):

„A Change Is Gonna Come” Herbie Hancock (1940) (A „The Imagine Project” című CD-ről).
Az idei Grammy-díjasok közül eddig a Chicago-ból Kaliforniába költözött ébenfekete billentyű mágus járt a legtöbbet hazánkban. Kezdte 1982-ben, mikor is Pege Aladárral duóban lépett fel a BS-ben. Aztán 1997-ben önálló Sextet-jével (+Michael Brecker+John Scofield+Dave Holland+Jack DeJohnette+Don Alias), 2005-ben az én meghívásomra Quartet-jével (+Lionel Loueke+Dave Carpenter+Richie Barshay) a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával (vezényelt Robert Sadin) koncertezett a BKK-ban, aztán 2006-ban egy másik Quartet-jével jött a Margit-szigetre, 2008 nyarán is az én közreműködésemmel került Septet-je (+Sonya Kitchell+Amy Keys+Chris Potter+Lionel Loueke+Dave Holland+Vinnie Colaiuta) a Veszprémi Ünnnepi Játékokra.

Zenekari hangszerelés (Best Instrumental Composition):

„Carlos” Vince Mendoza (1961). A „54” című CD-ről.