The Next Generation – 2. rész: Yu Grace

Ebben az interjú szériában munkatársunk, Szegedy-Maszák Blanka a magyar jazz fiatal tehetségeit faggatja. A sorozat havonta egyszer, minden hónap utolsó szombatján jelenik meg! – A szerk.

A dél-koreai, magyar jazzénekest a Budapest Jazz Clubban hallottam. Yu Grace különleges, világos hangszíne ragyogott a Bartók Konzi jazz tanszakának vizsgakoncertjén. Természetességgel áramlottak a standard dallamok új interpretációi. Yu Grace energikus, játékos, virtuóz ötletzuhatagot szólaltatott meg ének-improvizációjában.

Fotó: Kovács Emese Orsolya, Jedermann

Milyen formációkban játszol?

A One Time zenekarban, ami eredetileg egyszeri alkalomra született. Akkor For One Time Jazz Band volt a nevünk. Mégis úgy döntöttünk, folytatjuk az együtt zenélést. Azt a jelentést adtam a One Time-nak, hogy vannak ejtjük a „one”-t. Összevonva Van Time, tehát van idő jazzt hallgatni. Emellett a Bartók Conservatory Creative Improvisers Youth Orchestra-ban játszom. Ajtai Péter és Pozsár Máté vezénylik a zenekart. Ez egy huszonfős szabad improvizációs formáció. Felléptünk a Zene Házában, az Opusban.

Milyen érzések fűznek a klasszikus zenéhez?

Foglalkoztam klasszikus zenével. 4 éves koromban kezdtem el zongorázni még Dél-Koreában. Egy évvel később költöztünk Magyarországra.

Sohasem találtam a helyem a klasszikus zenében. Mégis nagyon szeretem a műfajt, rengeteg koncertre járok a Zeneakadémiára és a Müpába. Sírok és mosolygok, ha megérint egy mű.

Énekeltél a Bartók-Pásztory díjjal és Príma-díjjal kitüntetett Magyar Rádió Gyerekkórusban. Milyen érzések, emlékek fűznek hozzá?

A Rádió Gyerekkórus számtalan hangversenykörútra megy. Viszont sajnos pont a COVID időszakban voltam a kórus tagja, így sok koncert elmaradt. Szlovéniába és Szlovákiába eljutottunk, de messzebb nem. Felléptünk a Vigadóban, a Müpában. José Cura karmesterrel készült lemezfelvételünk, ami maradandó élmény volt számomra.

Nagyon szerettem a kórust, abban tudtam kinyílni. A kórushoz tartozó Marczibányi téri Kodály Iskolában Walter Judit volt az osztályfőnököm és a kórus betanító karnagya. Sok mindent köszönhetek neki. Nagyon fontos része az életemnek, hálás vagyok, amiért idáig el tudott kísérni.

A saját koncertjeid közül melyik volt neked a legkedvesebb?

A BJC-ben volt olyan jamelés, ami nagyon megérintett. Épp az „On the Sunny Side of the Street”-et énekeltem. A közönségben egy hölgyről teljesen biztos voltam, hogy dél-koreai. Láttam, hogy videózott és meghatódottságában sírt. Így kitisztult, hogy az a célom, hogy megérintsem az embereket a zenével.

Mikor volt az első fellépésed?

A Kiskórussal szerepeltünk a Zeneakadémián, mikor elsős voltam. Népi játékokat adtunk elő. A Rádió Gyerekkórusnak vannak fokozatai: Kiskórus, Palánták, Nagykórus. Az utolsó a Rádió Gyerekkórus, amiben hatodikosként kezdtem el énekelni.

A színpadon szeretsz jobban lenni, vagy gyakorlásnál érzed magad otthon?

Otthon komfortosabban érzem magam, de nagyon szeretek színpadon is lenni. Inspirálóbb zenekarral együtt gyakorolni, mint egyedül.

Elsősorban hangszeresnek, vagy zeneszerzőnek érzed magad?

Előadónak, mert még nem vállalnám fel magam zeneszerzőnek. Igyekszem sokat foglalkozni a saját kompozíciókkal. Improvizatív, avantgárd, jazzes darabokat írok jelenleg. Nagyon szeretem az avantgárd stílust hallgatni és játszani. Igen érdekes dolgok tudnak születni benne.

A jazz hogyan került az életedbe?

A Bartók Konzi miatt érkezett az életembe a jazz. Hirtelen döntöttem el, hogy odafelvételizem, alig egy hónapom volt készülni. A szolfézzsal nem volt baj, mert azt nagyon szeretem. Felvételiztem zeneelmélet szakra is. Választhattam a kettő közül, így jazzénekre járok. Annyira jól érzem magam ott, hogy szerintem ez a legjobb dolog, ami bekövetkezhetett az életemben. Onnantól kezdett el kinyílni a világ.

Mi inspirál a folyamatos megújulásra az éneklésben?

Az életem része a koncertre járás, különböző zenék hallgatása.

Mik a terveid a jövőre nézve, érzed-e, hogy a jövő jazz-zenét meghatározó generációjához tartozol?

Szeretnék továbbra is a motiváló zenészek között lenni. Emellett több olyan embert találni, akivel jól érzem magam a zenében emberileg és szakmailag is. Külföldön tervezek egyetemre menni. Voltam Amerikában a Berklee College of Music öthetes intenzív kurzusán ösztöndíjjal. Olyan volt, mintha kipróbálhattam volna az egyetemet. Nagyon sok mindenkivel megismerkedtem. Esténként jameltünk, inspiráló volt a közeg. Boston nagyon jó hely. Felvételt is nyertem az ottani egyetemre, de még az európai képzésekre is fogok jelentkezni.

Hol lépsz fel legközelebb?

Solymáron játszunk november 21- én 20:00-kor a One Time-mal a Kud Arc Kie-ben.

További rengeteg sikert a pályafutáshoz!

Köszönöm szépen!