JazzMa

Friss Hírek

Miles, Ron: I Am a Man2018. január 17.
Rafael Márió: My Hope2018. január 16.
JazzUp – Nagy Emma2018. január 14.
Obara, Maciej: Unloved2018. január 14.
Üveghegyen innen s túl2018. január 12.

Hírek

Santa Diver és Chris Devil Trio a Fonóban

Mit kap az ember, ha vesz egy adag progresszív jazzt, hozzáad egy kis világzenét, bluest, funky-t, mindezt megspékeli némi fúziós jazzel és szabad zenével, és a végén egy csipetnyi avantgarde hangzásvilággal? A választ nehéz lenne megnevezni, de ízelítőt mindenki kaphatott az eredményből, aki tegnap este a Fonó Budai Zeneházba látogatott.

img-9815.JPG


img-9807.JPG


Két triót is hallhattunk ezen az estén, akiknek bár zenei stílusuk nem áll nagyon távol egymástól, mégis egész más hangulatú koncertet adtak, mindketten nagyon egyedi ízlésvilággal. Panaszra semmi okunk nem lehet, mindkét formáció remek volt, fiatal koruk ellenére rendkívül otthonosan mozogtak a színpadon.


img-9794.JPG


img-9795.JPG


img-9798.JPG


Ördög Krisztián szaxofonos (alias „Chris Devil”) és zenésztársai, Paczári Viktor (basszusgitár) és Serei Dániel (dob) foglalták el a színpadot az este első felében. A triót 2011-ben alapították a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakos hallgatói, és nem is kellett sokat várni, hogy nagyobb körű ismertségre tegyenek szert: 2013-ban megnyerték a Talentométer nevű tehetségkutatót jazz kategóriában. Ezen az estén is igazolták, hogy a zsűri igenis jó döntést hozott, hiszen valóban nagyon tehetséges fiatalokról van szó. A hangszeres tudás legjavát láthattuk a fiúktól, mindhármuk játékán érezhető, hogy szinte mindent tudnak a saját hangszerükön, és ezt szerencsére nem tartották magukban. Krisztián tüdejét alighanem egy versenyúszó is megirigyelhetné, egészen bámulatos futamokat játszott, bármelyik szaxofon is került éppen elő a tokból. A ritmusszekció egyenként is remek volt, és ketten is nagy összhangban működtek együtt, több dob-basszus rész is tarkította zenéjüket. Paczári Viktor remekül szolgálta az alapot, és szólóhangszerként is többször előtérbe került az öthúros basszusgitár, minden alkalommal élmény volt hallgatni. Serei Dániel nagyon pontos volt, jól játszott a dinamikával, és sok kreatív, érdekes dolgot művelt a dobfelszerelésen. A repertoár saját szerzeményekből állt, amelyből mindhárom zenész kivette a részét, érezhető volt, hogy a hangszeres tudás mellett a zeneszerzői képességük is említésre méltó. Mindegyikük a saját hangulatvilágát, zenei ízlését öntötte hangokba, így aztán valóban sokszínű, érdekes élményben volt része a közönségnek. Zenei stílusok kavalkádját mutatták be egy órába sűrítve, az egészen populáris, funky-blues alapú számoktól elkezdve a progresszív jazzen át a már-már punk-rock szerű „Bajusz” című számig, szinte mindent előhúztak a tarsolyukból. Tették mindezt nagyon igényesen, kreatívan, és rendkívül jókedvűen. Bár szinte nem volt két ugyanolyan szám, mégis egy mederben tartották az egész koncertet, nem éreztem azt, hogy össze-vissza játszanak minden stílusban, ugyanakkor bőven belefért a kísérletezgetés, a határok feszegetése.


img-9797.JPG


img-9799.JPG


img-9801.JPG


img-9803.JPG


img-9804.JPG


img-9811.JPG


img-9806.JPG


img-9809.JPG


Rendkívül jó zenészek, és nagyon szimpatikus fiatalemberek, akikről és akiktől egész biztosan sokat hallunk még a jövőben.


img-9813.JPG


img-9816.JPG


Az este második felében a hegedű került a főszerepbe, amint Kézdy Luca, és zenésztársai, Szesztay Dávid (basszusgitár) és Sárvári Kovács Zsolt (dob) léptek a színpadra. Elsőre meglehetősen szokatlannak tűnik, hogy hegedű-dob-basszus trió játszik, ez a rendhagyó felállás különleges zenei élménnyel kecsegtetett. Meg is kaptuk tőlük. Kézdy Luca elképesztő módon tud játszani, és a virtuóz hegedűjátéka mellé kísérletező kedv is bőven társult. Bevallom, számomra kissé olyan érzés volt, mint amikor egy rendkívüli tehetség már mindent tud, amit tudni lehet a saját területén (jelen esetben hangszerén), ezért aztán egészen új, egyedi dolgokat kezd felfedezni, és ezt a játékos szenvedélyt, ezt az újdonságra való törekvést keresztezi nagy tudásával. Luca lába előtt annyi pedál és kapcsoló volt, mint egy repülőgép pilótafülkéjében, sokszor én is csak kapkodtam a fejem, hogy most éppen mi történik, mire készül, milyen hatásokkal fogja cifrázni a fantasztikus játékát. Az átlagember feltehetően egy módját ismeri a hegedű megszólaltatásának, Luca ezzel szemben nagyszerűen pengette is gyönyörű hangszerét, a különböző effektekkel pedig egészen megdöbbentő hangokat varázsolt elő. Az ember szinte teljesen hozzászokik, hogy ha hegedút lát, akkor leggyakrabban klasszikus zenét vagy esetleg cigányzenét, népzenét fog hallani, ezt a feltevést az este folyamán teljesen lerombolták, és egészen egyedi stílusú zenét hallhattunk, amely valahol a progresszív jazz és a világzene határán mozgott, ugyanakkor rendkívül sokféle stílus hatása keveredett benne. Nagy intelligencia kell hozzá, hogy ez a fajta progresszív jazz ne menjen át szimpla zajkeltésbe, hogy megmaradjon a zeneisége, ezáltal az értelme és a szépsége. Én úgy gondolom, ez a veszély ezen az estén nem állt fenn, szerintem még annak is tetszett az előadás, aki egyébként nem annyira nyitott az ilyen dolgokra. A dob és a basszus jól kísérte a hegedűt, hangulatban és stílusban nagyon jól összepasszoltak, mindkettő nagyon változatos volt, és bár szólóban viszonylag kevesebbszer csillogtatták meg tudásukat, maga a zene egységesebb volt így, és hallatszott, hogy nagyon jól képzett zenészek vannak előttünk. Ugyanakkor itt kell kiemelnem az egyetlen negatívumot az este folyamán: a basszusgitár kicsit halk volt, Szesztay Dávid nagyon jól játszott, de egyben nagyon lágyan, finoman is, amikor már a dob és a hegedű is hangosabban szólt, szinte észre sem lehetett venni. Az ember csak a szemével követte az ujjait, és elképzelni tudta, hogy éppen mit játszhat, de ez így nem az igazi, ezt a közönség soraiban mások is így vélték. Ahogy mondani szokás, ez legyen a legnagyobb gond, és valóban, semmi másba nem lehet belekötni egyik zenekar kapcsán sem, fantasztikusan telt ez a bő két óra.


img-9829.JPG


img-9817.JPG


img-9818.JPG


img-9819.JPG


img-9820.JPG


img-9821.JPG


img-9823.JPG


img-9824.JPG


img-9830.JPG


img-9827.JPG


Számomra ez az este több szempontból is különleges volt, ugyanis éppen a születésnapomat ünnepeltem, a két zenekar pedig nem is nyújthatott volna kellemesebb meglepetést. Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű jövő áll mindkét formáció előtt. Jó érzés úgy elmenni koncertekre, hogy a „nagy neveken” kívül a fiatalok is elkápráztatják a közönségüket, és hogy ennyi tehetséges zenész van kis hazánkban. Aki nem hiszi, azért, aki hiszi, az pedig azért járjon utána.

Vissza a hírekhez