A NAPHOZ MÉLTÓAN
A Magyar Dal Napja, immár nyolcadik alkalommal hívja fel a figyelmet a magyar dalkincs értékeire. Először a 2008-as Sziget fesztivál mínusz egyedik napján rendezték meg Presser Gábor kezdeményezésére. A következő esztendőtől szeptember második vasárnapjára került, az igazi ünnepé vált az esemény, azóta minden évben ekkor tartják országszerte, sőt a határon túl is. Idén először nincs központi irányítás, mivel lassacskán megszűnik a Magyar Dal Napja Nonprofit Kft., amely 2009-ben jött létre, mivel ahogy olvasható, többek között Presser Gábor közleményében, elérte célját, nincs tovább szükség a rendezvények "központi irányítására", a koncerteket szervezők, rendezők nagyszerűen végzik a dolgukat, jól sáfárkodnak a közönség szimpátiájával. A megteremtett hagyomány tovább él, hirdetve Magyarország zenei sokszínűségét.
A magyar dal idei fővárosa Bük. Kilenc vidéki településen és Budapest négy helyszínén rendeztek koncerteket. A négy fővárosi helyszín egyikén, a JazzDal Színpadon öt együttesünk lépett fel, hogy a közönséggel együtt ünnepeljen A Budapest Jazz Club kapui már kora délután nyitva álltak, mert Bágyi Balázs, a programot támogató Magyar Jazz Szövetség elnöke rövid méltató beszéde után, az első fellépő már négy órakor színpadra lépett.
A korai kezdés miatt e hálátlan feladat a Halper Experiment tagjainak jutott. Sajnos, még sokan pihentek a vasárnapi ebéd után, mert alig negyedház gyűlt össze a kezdésre, pedig az együttes Halper László (gitár), Hajas László (dob) és Kosztyu Zsolt (basszusgitár), friss, új dalokkal és olyan zenészekkel kiegészülve, mint Kollmann Gábor (szaxofon) és Csanyi Zoltán (zongora) állt a közönség elé. A főszerep viszont, ahogy az egész estébe nyúló program során a többi zenekar esetében is, az énekesnek jutott. Pocsai Krisztina a szülés után visszatért a színpadra. Hangjával, egyéniségével mindenkit meggyőzött, hogy nem véletlenül sorolják őt a legjobb énekesnők közé.
Gyors átállást követően máris folytatódott a rendezvény, a Finucci Bros (Balogh Roland, Balogh Zoltán, Horváth "Plútó" József, Bordás József) következett. Egy szép instrumentális bevezető után Roland már konferálja is az énekeseket. Elsőként Rontó Kitty (Mrs. Balogh Zoltán), majd Emilio (Jellinek Emil) kápráztatta el az egyre sokasodó közönséget, amikor pedig közösen énekeltek, majdnem leszakadt a plafon.
A menetrend szerint pontosan kezdett a Balázs Elemér Group is. A névadó és zenekarvezető dobos testvére, Balázs József, Pecek Lakatos Krisztián, Komjáti Áron és Czibere József mellé nem kellett vendégénekeseket hívni, hisz Szőke Nikoletta és Szakonyi Milán tagja az együttesnek. Most előadott műsorukban a Balázs Elemér Quintet „Always That Moment” című két lemezének szellemében a régi pesti slágereket dolgozták át igazi jazz-re hangszerelve. Búcsúként magyar népdal csendült fel, a „Szeretőm a táncba” vastapsot hozott, ráadás csak azért nem volt, mert még két zenekar várakozott fellépésre, csúszni nem lehetett.
A tervezett időt pontosan tartva háromnegyed nyolckor a Studio 11 Ensemble kezdte egyórás koncertjét. Az együttes 2007 óta már elszakadt a Magyar Rádiótól, pontosabban dolgozik, jelenleg Tóth Gyula gitáros irányításával. Vendégként Éliás Gyula Jr., majd Malek Andrea énekelt velük, régi slágereket és új szerzeményeket előadva.
A BJC műszaki stábja előtt le a kalappal! Fáradhatatlanul, precízen vezényelték le az átállásokat, a délutáni kezdés óta. Kilenc órakor Révész Richárd Latin Triója volt az utolsó fellépő. A zongorista Révész Ricsihez, a basszusgitáros Fonay Tiborhoz és az ütőhangszeres Czibere Józsefhez egy hondurasi énekes és egy kubai ütős csatlakozott, igazi karneváli hangulatot varázsolva, melynek ugyan a magyar dalhoz nem sok köze volt, de nagy sikert aratott. Mario Ochoa jóvoltából latin fiesta, vidám népünnepély lett a vége az eseménynek, melynek Zsoldos Béla volt a művészeti irányítója.
