RENDHAGYÓ FELÁLLÁSBAN
A Harmónia Jazzműhely szokásos pénteki napján a rendhagyó felállásúnak beharangozott Nagy János Trio lépett fel Budapest Jazz Clubban. A most sem rendhagyó módon elektromos billentyűs hangszereken játszó névadó zenekarvezető-zongorista partnere ebben a jelenlegi, bőgős nélküli trióban a hegedűs Frankie Látó és a dobos Joubert Flóra volt.
Nagy János zenei tanulmányait a salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Iskolában és a Váczi Gyula Zeneiskolában kezdte, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakán folytatta jazz-zongora, zeneszerzés szakon. Összes zenészi, zeneszerzői, zenekarvezetői, tanári és tankönyvszerzői tevékenységét felsorolni ebbe a beszámolóba belesűríteni lehetetlen. Triója kapcsán írva, azt azért megemlítem, hogy első hármasát 1994-ben alapította, Hard Line néven. Később a név változott, azóta az alapító, azaz Nagy János nevét viseli. Az évek során többször cserélődtek a tagok. Alkalmanként olyan világsztárok, mint David Murray, vagy Dewey Redman is az együttes partnerei voltak. Három lemezük jelent meg eddig, legutóbb a Fonogram-díjra jelölt „Nagy János in London” címűn két brit zenész, a magyar-angol Arnie Somogyi (bőgő) és Winston Clifford (dob) került a zenekarba.
A trió jelenlegi tagjai közül, az apai és anyai ágon egyaránt komoly történelmi múlttal rendelkező zenész dinasztiából származó Látó Ferenc, művésznevén Frankie Látó, Nagy János számos működő formációja közül többen is játszott, sőt, 2012-ben duó lemezük is megjelent, a „Classic in Jazz”. Frankie életének nagy fordulópontja Párizs volt. A Szegedi Konzervatórium és a Tömörkény István Zeneművészeti Középiskola hegedű szaka után, több hegedűverseny díjazottjaként tagja lett a magyar, és balkán népzenét játszó Hóra-Group együttesnek, akikkel egy közös turné alkalmával jutott el Franciaországba. 1989-ben már a Boulougne-i Zeneművészeti Főiskola növendéke. A konzervatóriumi évek alatt éttermekben, jazz-klubokban fellépve kezdett érdeklődni az improvizatív zene iránt, és ismerte meg Stephane Grappelli kedvenc tanítványát, Didier Lockwood francia jazz-hegedűst, aki megtanította a jazzhegedülés fortélyaira. Bár elsősorban swing hegedűsként írnak róla, nevéhez a jazz műfaj egészében, és a klasszikus mellett a népzenében is nagyszerű dolgok fűződnek. Nagy Jánossal közösen is kirándult különböző irányzatok felé, átjárót létrehozva a műfajok között. Egy ilyen zenekar volt a Budapesten élő tatár énekesnő, Husnullina Regina összehozta New B®and, ahol már Joubert Flóra is velük játszott.
Flóra saját bevallása szerint, máig számára is ismeretlen az ok, ami a dobolásra sarkalta, de úgy gondolom jól döntött, mikor a rejtélyes belső hang hívószavát követte. Három évig magántanárhoz járt, majd a Kőbányai Zenei Stúdióban már Németh Gábor tanította. A Kodolányi János Főiskola jazz művészeti tanszéke következett, ahol Szendőfi Pétertől és Baló Istvántól tanulhatott. Mindketten tagjai voltak Nagy János triójának, Baló 2000-2002-ig, Szendőfi 2002-től 2008-ig dobolt az együttesben. Lehet, Flóra így került először Nagy János látókörébe, mindenesetre a tanár úr Karinthy Szalonban tartott zenekari gyakorlatán 2014-ben már a csinos dobos lány is részt vett.
Ebből az előzményeket nagyvonalakban érintő bevezetőből is kiderülhet, hogy Kerekes György, a Harmónia Jazzműhely házigazdájaként egy egymást jól ismerő, különböző formációkban régen együtt játszó csapatot konferálhatott fel.
A koncert első részében két standard, és egy klasszikus feldolgozás került a saját szerzemények közé. Elsőként Juan Tizol híres száma, a „Caravan” hangzott el, erre a trióra hangszerelve és alaposan átdolgozva. Hasonló szellemben szólalt meg a gyönyörű saját szerzemény, az „Alkony” után szünet nélkül játszott, Shorter írta „Footprints” is. Következett a Nagy János kisebbik fia ihlette „Milán és a reggel”, majd a már szóba hozott Debussy és Liszt műveket feldolgozó „Classic in Jazz” című lemez utolsó száma, a mindkét klasszikustól melódiákat tartalmazó „A szerelem doktora”. Az első rész a „Blues for Russell”, a László Attilával közös zenélés közben megismert Russell Ferrante, a tavaly októberben a BJC-ben is fellépett Yelowjackets billentyűse iránti tiszteletből írt számmal zárult.
A második rész gerincét a 2001-es Nagy János szerzői estjéről ismerhető, a Márványteremben Borbély Mihály, Vasvári Pál, Baló István közreműködésével előadott „Waltz” adta, most a trió jóval hosszabb változatát játszotta. A lírai részeknél Joubert Flóra ütők nélkül, kezével dobolva adott nagyon finom kíséretet a hömpölygő zongora hangzás közben felsíró hegedűnek. A végére kézbe kerültek az ütők, és egy csodálatos, eufórikus hangulatban, dübörgő taps közepette játszhatták a ráadásnak szánt „Western” című számot, ami olaj volt a tűzre, így a meghajlást követően még egy ráadás következett.
Nagy János, Frankie Látó és Joubert Flóra, három kitűnő muzsikus. Egyenrangú partnerként, mindvégig izgalmas zenét játszva nagy sikert aratottak. Nekem külön öröm volt, hogy ebben a rendhagyó felállású trióban, a jazzben sajnos ritkán hallható hegedű is főszerepet kapott.
