Rich, Lisa: I Still Rise 2026. június 30., Hegedüs Zsuzsanna
Lisa Rich - I Still Rise (Tritone Records)
Megjelent: 2026. június 26-án.
Amikor az ünnepelt ad ajándékot!
Varázslatos hangú Lisa Rich új, triós felállású új albuma felejthetetlen jazz pillanatokat hoz. Újragondolásokat hallunk, amitől jobb kedvre derülünk, vagy békésen az élet nagy dolgairól merengünk. A hanganyag nem akar más lenni, mint egyszerűen szép, ám pont ettől nagyszerűen gyönyörű lett! Különleges időzítéssel, csodálatos gesztussal kapjuk a lemezt, az énekesnő születésnapjához (június 24.) ily közeli megjelenéssel.
Lisa Rich előző, kivételesen mély hangulatú albumáról, amelynek címe: „As Long As You’re Living”, írtam a jazzma hasábjain. (ld. lentebb)
Az énekesnő zenésztársaival ezúttal is igényes muzsikát alkotott. Hívhatjuk őket régi barátoknak is, hiszen 1978 óta dolgozik a zongorista-zeneszerző Marc Copland-del , több, mint 40 év óta ismeri Drew Gress bőgőst, és most unikális meglepetésként Dave Ballou trombitás is úgy kapcsolódik hozzájuk, mintha egy gimnáziumba jártak volna.
Mindannyiuk közös elhivatottsága a jazz mainstream vonalának finom cizellációja. Mindhármójuk jelenléte Lisa csodás énekhangját támogatja, ugyanakkor játékuk és szólóik kifogástalanul cool-ok. Mivel Lisa egy másfajta hangzásvilágot szeretett volna felfedezni: ezen az anyagon nincsen dobkíséret. „Tetszett az ötlet, hogy több teret engedek a hangomnak és az intim interakciónak, amit ez lehetővé tesz a többi zenésszel.”
Ragyogó szakmaiság, szép, erős hang és karizmatikus hangterjedelem, valamint vibrátó mentes, gyönyörű frazír - ez Lisa senki máshoz nem hasonlítható stílusa! Vagány ugyanakkor végtelenül ízléses, erőltetettség nélküli énekhangja ragyog az albumon. Éneklő lénye egész egyszerűen szerethetővé és szebbé varázsolja a hétköznapjainkat.
https://www.youtube.com/watch?v=MUTkNa3uMN4&list=OLAK5uy_mqvS8DuqbF_Uv7jv92L9FcukQNz5EzMuY
Már az első dal, a „No Moon at All” - amely „voice and bass” előadásmódú- magasan kvalifikált tudást vetít előre. A szerzemény felvételekor Rich egyszerűen elővette a kottákat a stúdióban, és Gress-szel elkezdtek improvizálni.
A második kompozíció Bill Evans „The Two Lonely People” szerzeménye zongora duettként érzékenyen lírai lett, Lisa hangja itt megkapóan gyengéd.
Harmadik szerzeményként Jay Clayton instrumentális „Beginner” című művét adja elő saját „How Can We Sing About Freedom?” című dalának bevezetőjeként és zárásaként. Lisa ezzel tiszteleg mentora és szeretett barátja előtt. A szövegében erősen különleges (korunk rettenetes állapotban lévő világára rámutató kritikáját, és a probléma megoldását felkínáló dalszöveget, ld. a * rész) nóta parádés bőgőt imitáló énekbevezetője utáni zongora-bőgő-ének triója maga az alap jazz. Alap, mert ezt kellene tudni hozni minden mai énekesnek!
Számomra az „Estate” eredeti (olasz) nyelven előadott latin lüktetésű dala a lemez csúcspontja. Lisa itt annyira gyönyörűen melankolikusan van jelen, hogy magunk előtt látjuk Capri szikláin a vágyódó nőalakot… A zongora itt olyan harmóniákat hoz, hogy lúdbőrzik az ember tőle. Paul Desmond „Take Five”-ja itt, dob nélkül eszméletlenül kreatív kompozíció lett! Lisa improvizációs spektruma egészen elképesztő: virgonc és tűpontos! Gress bőgőszólója akár Lisa énekhangja is lehetne, olyan gyönyörűen éneklős.
A „Quiet Now”-ban Rich hangszíne valami hihetetlenül mély és meleg, döbbenetes az, ahogy Lisa a dalszöveget átérezve előadja a dalt!
A másik csúcspont egy teljesen felemelt és mélyen a lélek által áthatott „Ancient Footprints”! Unisono-s fúvós-ének bevezetővel indul Wayne Shorter dala, majd kapunk egy gyönyörű szerintem szárnykürt (vagy trombita annyira puha hangzással, mintha szárnykürt lenne) improvizációt Dave Ballou-tól egy újabb versszak következik, a zongoraszóló megfejtései vérpezsdítőek, és újabb versszak után egy ragyogó bőgőszóló és a végén összimprovizációs lecsengő befejezés. Összefoglalva a téma felosztva, a szólók között hangzik el- micsoda koncepció! Bravó!
Egy pompás swing, a „Like Someone in Love” standard ismét „voice and bass” kezdéssel és micsoda lazasággal! A trió itt is kiegészül Ballou-val, és ismét kapunk egy zseniális trombitaszólót, Gress virgonc bőgőszólója is érkezik, majd a téma után a lezáráskori szabad improvizációban Lisa hangja lubickol ebben a jazz pezsgőfürdőben.
Végtelenül gyengéd ballada következik, már-már szájharmonikát idéző szordínós trombita kísérettel - mennyire megható és különleges így ez.
A záró Monk kompozíció afrikai groove-os lüktetésével: bizony egy telitalálat - egyáltalán nem „It’s Over Now”! A téma tökéletes együtthangzásban a szordínós fúvóssal és az azutáni felelgetős ének improvizáció arra invitál, hogy nehogy abbahagyjuk az album hallgatását. Dehogy hagyom abba, indítom máris elölről. És kedves Olvasó! Ekkor jön meg az igazi meglepetés ajándék: mert minél többször hallgatjuk meg a hanganyagot, annál inkább feltárul annak egyre mélyebb eleganciája, belső lelki élete! Az a bravúros, hogy ebben a születésnapra adott, ünnepi ajándékban mi magunk együtt ünnepeljük ennek a kivételes énekesnőnek elbűvölő hangját, zenész barátainak leleményességét, és valamennyiük bölcs szakmai tudását! Lisa és barátai igazán különleges zenei élménnyel ajándékoznak meg bennünket!
Énekesnőként most egy személyes kiszólással búcsúzom:
Drága Lisa! Téged idézlek:
„If we’re going to move on,
we’ve got to bring each other along.”
Isten éltessen sokáig mindabban, amit szeretnél az életedben - boldog születésnapot! Gyönyörű hangod és közvetlen stílusod elkísér utamon, inspirál engem! Kérek még iránymutatást a további lépésekhez!
Számlista:
1. No Moon at All 3:17
2.The Two Lonely People 5:40
3. Beginner/How Can We Sing About Freedom? 5:41
4. Èstate 5:10
5. Take Five 4:38
6. Quiet Now 5:28
7. Ancient Footprints 6:36
8. Like Someone in Love 7:20
9. Never Let Me Go 4:49
10. It's Over Now (Well You Needn't) 4:58
* A „How Can We Sing About Freedom?” dal eredeti, Lisa Rich által megírt szövege:
„How can we sing about freedom
when the world’s closing in?
Candles on the table,
but there’s no peace within.
The markets crash,
the people clash,
and the truth is wearing thin.
How can we pass over
to a place we’ve never been?
Is this the land we bled for,
prayed for,
why we stood so tall?
Is this the home of courage—
or just true fear behind a wall?
I can’t walk,
but I still rise
in the song that I sing.
This voice is what I’ve got
so I’ll let my freedom ring.
May joy be resistance.
And pain its own wings.
I lift my glass.
I’ll sing my song.
Not ’cause things are better—
but because silence feels so wrong.
If we’re gonna pass over,
we gotta bring each other along.”
