Pénteki kérdőjelek

Tegnap este az Agostino Di Giorgio Organ Trio koncertjével véget ért a 2017-es Lamantin Fesztivál hivatalos programja.

A Weöres színházbeli koncerteknél megszokhattuk, hogy előzenekar vezeti fel az est programját, nem volt ez másként június 23-án, pénteken sem: a Hász Eszter Quartet játszott a vendégzenészek érkezéséig. A budapesti Bartók konzi és a Kodolányi Főiskola hallgatóiból álló csapat két standard mellett egy saját, népdalfeldolgozásra épülő szerzeményt is előadott. Az együttes hangzását a billentyűs hangszer és annak bátran használt színei alapozták meg, de mindenki egyenlően kivette a részét a munkából: komoly, virtuóz szólókat hallottunk az eddig említett énekesen és zongoristán túl a basszusgitárostól és a dobostól is. Hász Eszter (ének), Horváth Albert (billentyűk), Pál Gábor (basszusgitár) és Ceryák István (dobok) hangulatos bemutatkozását lelkes tapssal köszönte meg a közönség.

A fő műsorszám előadóival kapcsolatos kérdéseken merengtem az átállás ideje alatt.

Agostino Di Giorgio Organ Trio (I)

Agostino a vártakkal ellentétben – gitáros, orgonán Renato Chicco játszik. Van „Trio” is, őt Oleg Markovnak hívják és a doboknál foglalt helyet. A zenekar hazájának Olaszországot jelölték meg, bár a műsorfüzetből egyetlen olasz vonatkozásra derült fény: a gitáros szülei származásaként olvashattuk. Agostino maga Amerikában született, jelenleg Klagenfurtban tanít és Európa számos országban játszik rendszeresen. Chicco (olasz) és Markov (ukrán) esetében a közös város Graz, hisz az ottani Jazz Akadémián végeztek! A dobos Kijevben született, tanult és élt még ezen felül. Ráadásként a zenekar tagjai egymással angolul beszéltek…

Még szerencse, hogy a gyors átállás után játszani kezdtek és ezek az eget rengető kérdések pillanatok alatt szétfoszlottak, maradt a vérbő zene. A műsor sokkörös improvizációkkal tűzdelt, standardeken alapuló számokból épült fel, a zene világos harmonizációjú, finoman frazírozott volt. Az orgonista egy saját, csak dobbal kísért kompozíciója is színpadra került, a gitáros pedig egy teljesen szóló számot is játszott. A dobos legnagyobb magánszáma egy önálló intro volt, és természetesen több alkalommal gazdagította a körök számát az ütős rögtönzése is. Az együttes letisztult játékmódja erőteljesen magával ragadta a hallgatóságot, akik hatalmas vastapssal hálálták meg az élményt.

Nem tudom, ki az olasz… De tudom, kik koronázták meg a Lamantin Fesztivált egy fantasztikus búcsúkoncerttel.

Az alábbi képeket a Lamantin Jazz Fesztivál hivatalos fotósa, Czika László készítette!