Cseh Péter a Little Jazz Pub-ban
A havi rendszerességgel, rendkívül színvonalas jazzkoncerteket bemutató solymári Little Jazz Pub márciusi vendége Cseh Péter gitáros volt. Márkus Tibor művészeti vezetésével és zenekara, az Equinox kíséretében (ebben az esetben trió felállásban: Csuhaj Barna Tibor – bőgő, Jeszenszky György – dob és Márkus Tibor – zongora) mindig rendkívül tehetséges fiatalok, vagy már jól ismert zenészek örömzenélnek a remek akusztikájú kis pincehelyiségben.
A tegnapi vendég számomra teljesen ismeretlen volt, ezért mindenféle elvárás nélkül egy a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium gitárszakon most végzős hallgató bemutatkozását vártam. Ehhez képest az utóbbi idők legjobb zenei élményét és meglepetését kaptam. Ha hasonlítani kellene a megszólalást, Juhász Gábor lebegő, intelligens, tiszta fogalmazású hangzását tudnám említeni, de egyéni ízekkel és megoldásokkal.
A szokásokhoz híven az est programja jól ismert standard-ekbôl és az Equinox saját kompozícióiból állt össze. A balladák gyönyörűen szóltak. Különösen Wayne Shorter „Infant Eyes” című balladájának előadása tetszett. Cseh Péter szólói fantasztikusak voltak és a kíséretei is inspirálóan hatottak a professzorokból álló zenekar tagjaira.
A kétórás koncert alatt egy pillanatig nem unatkozott a közönség. Nekem a legerősebb darab Coltrane „A Love Supreme” című kompozíciója volt, szinte fúziós átfogalmazásban, Péter lehengerlő gitárvezetésével két akusztikus hangszer kíséretében. Szinte egyéni hanggal rendelkezik már Cseh Péter, azt nem állítom, hogy egy hangból felismerhető a játéka, de az biztos, hogy olyan sokszínű, hogy senkihez nem nagyon lehet hasonlítani. Viszont nagyon magabiztosan játszott a házigazdák érzékelhető elégedettségére.
A közönség vastapssal kényszerítette ki a ráadást, a szinte katartikusra sikeredett záródarab, a szintén Shorter komponálta „Footprints” elôadását.
Várakozásomtól eltérően nem egy nagyon tehetséges, konzit végző hallgató bemutatkozása, hanem egy saját hangú, nagyon magabiztos, tudatos fiatal gitáros felfedezése lett a tegnapi estéből.
Bemásolom az utólag elolvasott rövid bemutatkozást az Apáczai Csere János Művelődési Ház honlapjáról (http://apaczai.com/article/2947), ami azért némileg megmagyarázza az előadott produkció rendkívül magas színvonalát:
„Zenei tanulmányaimat tízéves koromban kezdtem, klasszikus gitáron, a budaörsi Leopold Mozart Zeneiskolában. Körülbelül 10 éven keresztül tanultam itt, eközben elkezdtem a klasszikus mellett elektromos gitáron játszani és könnyűzenével is foglalkozni.
Érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemen Villamosmérnöki Karát végeztem el, de a zene továbbra is fontos részét képezte életemnek. 2014-ben hat hónapot töltöttem a dán Musik og Teaterhøjskole-ban, ennek hatására elhatároztam, hogy profi szinten szeretnék a zenével foglalkozni. Gyémánt Bálinttól magánórákra vettem, ami – a Lamantin Improvizációs Táborban való részvételeket leszámítva – az első lépésem volt a jazztanulás irányába. A 2015/16-os tanévet a Kőbányai Zenei Stúdióban töltöttem, 2016 szeptembertől pedig a Bartók konziba járok, ahol jelenleg Juhász Gábor tanítványa vagyok. A jazzen belül és kívül is sok különböző dolog van rám hatással, próbálok nyitott lenni a minél több helyről érkező impulzusokra és azokat felhasználni saját játékomban, kompozícióimban.” /Cseh Péter/
