JazzMa

Friss Hírek

RUSZTIKUS SZOMBAT2018. augusztus 13.
Végezetül2018. augusztus 06.
Debrecen – Coda2018. augusztus 06.
Szombat esti bebop2018. augusztus 06.
Szombaton is bor és jazz2018. augusztus 05.
Mindenki másképp csinálja2018. augusztus 04.
DEBRECEN FELÉ, FÉLÚTON 2018. augusztus 04.
Viharos kezdés2018. augusztus 03.
Első nap, utolsó koncert2018. augusztus 03.
BEVÁLTOTT NYEREMÉNY2018. augusztus 03.
EGRI A NÉGYZETEN2018. augusztus 01.
QUINCY JONES 852018. július 23.
BUDAPEST 19562018. június 22.

Hírek

EASTERN BOUNDARY QUARTET USA TURNÉ 2018

Hétfőn délelőtt landolt Bágyi Balázs és Borbély Mihály gépe Ferihegyen. És mivel Balázs tudja, hogy a JazzMa.hu a leg”up-to-date”-ebb jazzfelület Magyarországon, este már át is küldte az amerikai koncertturné beszámolóját! – A szerk.

Amerikai-magyar vegyes kvartettünk immár harmadik turnéját bonyolította le az elmúlt két hétben az USA-ban. Borbély Misivel az együttes fenállásának 11 éve alatt már összeszokott útitársak lettünk. Európai turnéink száma a tengeren túliak kétszerese, de azon alkalmakkor inkább mikrobuszos, vagy vonatos az utazás. Ilyenkor van alkalmunk sokat beszélgetni változatos témákról, természetesen jól kitárgyaljuk a hazai jazz történéseit is. Ezúttal németországi átszállással érkeztünk New Yorkba, ahol bőgős kollégánk Joe Fonda már várt bennünket.


kocsink.jpg


Innen rögtön mentünk a bérelt autónkért, amivel az utakat róttuk államról-államra, Joe és én vezettünk felváltva. A turnéhoz dobokat barátunktól, George Schuller-től (a neves zeneszerző-hangszerelő Günter Schuller fia) kaptam ezúttal is. Négyesünk másik amerikai tagja, Michael Jefry Stevens zongorista az első helyszínen, a Maryland állam beli Baltimore-ban csatlakozott hozzánk.


a-die-muzi-baltimore.jpg


Azon az estén rövid próba után, a frissen, erre a turnéra időzítve megjelent albumunk anyagát játszottuk. A zenét 2016-os európai útunkon rögzítettük, a németországi Bayreuth-ban adott koncertünkön. A CD egy független kiadónál, az Artist Recording Collective-nél jelent az USA-ban, náluk egyébként ez már a második lemezünk.


eastern-boundary-2018-cd.jpg


Maryland után, az északabbra lévő Maine állam következett, ahol eddig még sosem jártunk. Itt a budapesti kellemes kora nyári időből visszacsöppentünk a télbe. Éjszaka mínuszok voltak és egyik reggelre a hó is megjelent április közepén. Portland-ben egy kápolnában játszottunk, ez a helyszíne a Portland Jazz Conservatory által szervezett hangversenysorozatnak.


portlandi-helyszin.jpg


stage-portland.jpg


Örömmel fedeztük fel, szintén az áprilisi műsorban, régi ismerősünk és kollégánk Gárdonyi László zongorista nevét, írtam is Lacinak, hogy itt vagyunk és csodálatos a helyszín is meg a közönség is.


portland-fest-page-001.jpg


Aznap este a turnéra szánt lemezkontingens felét eladtuk, több, mint 30 darabot. Mondanom sem kell hatalmas siker és standing ovation volt. Az esti játékot megelőzően délután workshop-ot tartottunk a konzervatórium diákjai és tanáruk, a kanadai Titus Abbott szaxofonos részvételével.


workshop.jpg


A helyi jazzélet irányító szervezője, Paul Lichter régi tapasztalt promoter, megszámlálhatatlan koncertet szervezett és, már csak koránál fogva is, sokmindenkivel állt kapcsolatban. Amúgy házigazdánk egy tehetős, idősebb művésztepártoló hölgy volt, aki házát a turnézó muzsikusok befogadó otthonaként működteti. Olyan, régebben New Yorkban élő értelmiségiek közül való, akik nyugdíjas korukra Floridába, vagy éppen a nagyvárostól északabbi, nyugalmasabb és előkelőbb helyekre költöznek. Betsy mesélte, hogy ő annak idején Monk-ot és Mingus-t hallgatta a Minton’s Playhouse-ban. Nagy dologok ezek, ezért (is) érdemes kimenni, hogy ezen idők még élő tanúival találkozhasson és meséltesse őket az ember a régi mesterekről.


kittery.jpg


A Kittery nevű városban a Dance Hall nevű helyen adtunk koncertet, ahol, amúgy sokféle kulturális eseményt szerveznek és nagyon kifinomult a közönség ízlése. Standing ovation itt is:)


bop-shop-page-001.jpg


rochester.jpg


Másnap Rochester-be mentünk, ami egy hosszú és eleinte jeges utazás volt, ráadásul aznap még játszottunk is. A Bop Shop egy országosan ismert lemezbolt, a legnagyobb raktárkészlettel rendelkező a keleti parton. Heti rendszerességgel szerveznek különböző koncerteket, a jazz mellett folkot is, tulajdonosai elkötelezettek az élőzene mellett is. Ez a koncertünk teljes mértékben filmre lett véve, már fent is van a Youtube-on.


utazas.jpg


A következő három virginiai helyszín eléréséhez egy teljes, kb.10 órás, utazós napot kellett beiktatni. Az idő is megenyhült, ahogy sokkal délebbre kerültünk. Először Charlottesville-ben játszottunk egy hatalmas privát lakásban, ún. loft-ban, a Charlotteville Jazz Society szervezésében.

Charlottesville egyébként egy olyan gyönyörű kisváros, ami alapvetően híres egyetemére alapoz, minden szolgáltatás és esemény az egyetemi campus körül forog. Talán a turné legjobb, leghangulatosabb koncertjét adtuk értő közönség előtt.


charlottesville-radiointerju.jpg


A koncertet megelőzte délelőtt egy élő rádióműsor a helyi egyetemen működő WTJU adó hollámhosszán, amelynek hatására többen is megjelentek estére.


charlottesville-helszin.jpg


charlottesville.jpg


bb-in-charlottesville.jpg


Aztán itt történt az egyik olyan epizód a turné során, amit még azt hiszem sokáig emlegetni fogunk. Tudnillik a lakás fekete házvezetőnőjével oroszul beszélgettünk. A dolog több volt mint szürreális, egy Egyesült Államokbeli kisváros zártkörű társadalmi eseményén, az afro-amerikai származású házvezetőnővel két magyar oroszul beszél….Kathy (amúgy Kátja) egyébként elmondta, hogy anno a főiskolán kellett választani idegen nyelvet, máshova nem fért már be a létszámba és a bátyja rábeszélte az oroszra, hogy ott még sok hely van…mi meg elmondtuk, hogy nekünk meg kötelező volt…hát így.


vmfa-best-cafe.jpg


best-cafe.jpg


Richmond-ban a Virginia Museum of Fine Arts egy gyönyörű és hatalmas művészeti komplexum, a helyi művészeti élet fő patrónusa. Az épületben működő, Best Café nevű helyen játszottunk, ahol heti rendszerességgel tartanak jazz koncerteket mindenféle stílusban. Az első két szettben saját programunkat adtuk elő a kb.150-200 fős közönségnek. Ez a közönség etnikai összetételét tekintve volt életem legszínesebb társasága, mindenféle rassz és náció képviseltette magát, távol-keletiek, feketék, indiaiak, európaiak stb…Felemelő érzés volt azt megtapasztalni, hogy az ennyire vegyes összetételű publikum javarészt a jazz miatt gyűlik oda. Persze jelentős számban tették tiszteletük a helyi afro-amerikai közösség képviselői, akik nagy része a koncerteket szervező Richmond Jazz Society tagja, sokuk volt amatőr, vagy félprofi muzsikus, ahogy a szünetekben lezajlott beszélgetésekből erre fény derült. Sok új ismerettséget kötöttünk. A turné második kissé szürreális, ám nagyon kellemes érzést kiváltó történése a következőkből fakadt. A harmadik szettben néhány standard-et játszottunk el, ahol egy fekete, középkorú, hihetetlen jól öltözött úriember a partnerével táncra perdült a zenekar előtt. Először egy balladával melegítettek be, majd igazi vérpezsdítő swing táncot lejtettek miközben mi egy bluest játszottunk elég hosszan. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy kiszállt a zenekar mögüllem és egyedül maradtam a táncossal, aki kifogyhatatlan kreativitással és fantasztikus ösztönös mozgáskultúrával bírt, ami rendkívül inspiráló volt. Majd zongoristánk, Michael is beszállt a spontán performanszba és ő is lejtett a saját elég absztrakt stílusában egy-két kört. Ezt is megértem, hogy a feketék táncolnak a dobolásomra.


a-tancossal.jpg


Utána összeismerkedtünk, a többiek és a szervezők is azt mondták, hogy a fekték nem táncoltak volna, ha nem lett volna jó a swing, úgyhogy hízott a májam rendesen…:) Ezután még egy kiadós vacsorát is kaptunk egy igen nívós belvárosi étteremben.


olin-theater.jpg


salem.jpg


Utolsó koncertünkre a Salem nevű városban, a Roanoke College Olin Theater nevű épületben került sor kiváló körülmények között. Itt a jazz sorozatot a klasszikus zongoratanárnő szervezi. Kiváló technikusunk volt, aki, hogy az akusztikus megoldást segítse, egy magas paravánokból álló héjat épített körénk, nehogy a zenekar hangjai a hatalmas színpad felé hátra vesszenek el. Hátra volt még egy hosszú autózás vissza New Yorkba, ahol Joe látott vendégül bennünket még egy éjszakára hazautazásunk előtt.

Összességében egy nagyon sikeres turnét tudhatunk magunk mögött, tele friss inspirációkkal, gyönyörű termekkel, elhivatott szervezőkkel és nagyszerű közönséggel. Azt tudom tanácsolni minden kollégámnak, első sorban a fiatalabbaknak, akik még nem voltak, azok próbálják meg megvalósítani, hogy egyszer eljussanak ezekre a helyekre, vagy csak mondjuk New Yorkba, rendkívül inspiráló.

Utazásunkat az NKA Hangfogaló programja támogatta.


Vissza a hírekhez