JazzMa

Friss Hírek

JANIS IN JAZZ2018. május 16.
Egy amerikai az Opus-ban2018. május 13.
Ágoston Béla: Summaya2018. május 10.
Wollny, Michael: Oslo2018. május 09.
Duni, Elina: Partir2018. május 08.
XI. BODAJKI JAZZ TÁBOR2018. április 15.

Hírek

EINSTEIN TANÍTVÁNYA (MARK GUILIANA QUARTET)

Kedden este lépett a Fesztivál Színház színpadára Mark Guiliana, aki New Jersey-ből származik, és hallhattuk, mi történik, ha valaki komolyan veszi a mondást, ami a szülőföldjén született: „Tanuld meg a játékszabályokat, aztán már csak játszanod kell - persze mindenkinél jobban.” Na, ezt az elvet követte Guiliana.

A nézőtér megtelt. Néhány fiatalabb zenész befut, idősebbeket alig látok, pedig egy új Romeo és Guiliana előadást, ha jó a híre, mindig megnézi egy komoly színházi ember. Inspirálja. Ez természetesen képletesen értem. Mert ide Romeo nem érkezett meg. Nem is szerepelt a műsorfüzetben. Felsorakoztak a szakírók is, akik a végére elszivárogtak, talán a Champions League jobban csábította őket? Lelkük rajta.

Itt volt viszont a Mark Guiliana, akit a Modern Drummer magazin korosztálya legeredetibb dobosának tart. Egy interjúban arról mesélt, hogy akkor talált rá igazi útjára, amit követni akar, amikor Bowie lemeze, a „Blackstar” felvétele után, melyen a Donny McCaslin Group dobosaként közreműködött, újra felléptek a szaxofonossal a Village Vanguard-ban. Nem véletlen, hogy az új lemezre is fekerült David Bowie szerzeménye a „Where Are We Now?”. A populárisabb „Locked in a Basement” lemezen nyújtott játékát Bill Bruford (a King Crimson is eljön a MÜPÁ-ba) így jellemezte: „vitalitás és gazdagság, pimaszul szertelen, lenyűgözően szabálytalan.”

Mit csinál egy fiatal és ambiciózus zenész, ha nem akar a végtelenségig standard egyveleget játszani? Komponál. Ahogy tette ezt Joshua Redman talán legizgalmasabb időszaka, a „Wish”, vagy a „Moodswing” környékén. Élnek izgalmas nők körülöttünk, miért kellene a mai zenészeknek újra megénekelni Ipanema lányát. Nagyon inspiratív, remekül komponált dalok, szellemes és tömény hangszerelésben, ahol a párhuzamos hangszeres játék és szokatlanul dinamikai váltások a jellemzőek. Mivel dobos köré épül a zenekar, gyakran a hangszerek ritmusjátékra való bevonása dominánsabb.

A koncert Rita Marley „Johnny Was” című kompozíciójával indul, ami szerepel a kvartett „Family First” című 2015-ös albumán, ahol már hallhattuk a mostani zenekarából Jason Rigby tenorszaxofonost és Chris Morrissey bőgőst. Új arcként Fabian Almazan zongorista lépett fel a mostani koncerten.

Aki igazán nélkülözhetetlen ebben a hangzásban Rigby. A „September” szaxofon-bőgő-zongora trióban varázslatosan szólt. Hol Lovano, hol Redman jut az ember eszébe a technikai tudását látva, hangzását figyelve. Remek, komoly karrier áll előtte. Nem volt unalmas klisé, minden pillanatban előrukkoltak valami meglepő változattal, hangszerelési ötlettel. Jött sorban a „Jersey”, a „BP”, majd második ráadásként szintén a lemezről az inter-are.

A végén azért elárulom, az idézet Albert Einsteintől származik. Aki gyakran hegedült „brainstorming” gyanánt. Ezt most Guiliana megspórolta nekünk. Hallgassák meg legalább a lemezét, érdemes.


Vissza a hírekhez