Mark Guiliana Jazz Quartet (MÜPA, 2018. április 24.)
Nem hiszem, hogy van olyan jelző, amit még nem használtak Mark Guiliana tudásának méltatására. Lehetne közhely számba menő kifejezéseket használni, de valóban a Time Out magazin írta le tökéletesen, azaz ha Elvin Jones, Art Blakey és egy Roland 808 dobgép képességei keverednek speciális módon J Dilla és Squarepusher modernségével, akkor az eredmény Mark Guiliana.
A Fesztivál Színház közönsége tegnap este azért gyűlt össze, hogy személyesen is megtapasztalhassa, mit is jelent a gyakorlatban az előbbi mondat. A nagy érdeklődésre tekintettel a legkíváncsibbak, és szakmabeliek a koncertet megelőzően egy hatvan perces dobkurzuson leshették el a titkokat. Már ez a gesztus is sokat elárult erről a fiatalemberről, és az előadás alatt is megerősítést nyert számunkra, hogy miben különbözik ez a típusú zenélés más előadókétól. Az első szó, ami eszembe jut: az alázat. A teljes zenei alázat. Guiliana képessége, tudása már eddig is megkérdőjelezhetetlen volt, de az a nem megjátszott szerénység, tisztelet, ami áradt belőle és zenésztársaiból, az nem túl gyakori. (A Tálas Áron–Mike Moreno kvartettet hallgatva éreztem ezt nemrég, ugyanitt a MÜPA koncertjén.)
Három zenésze sem a másodosztályból érkezett. A kubai születésű Fabian Almazan – akit Terence Blanchard zenekarában már évek óta csodálhattunk – ült a zongoránál, Jason Rigby szaxofonozott és Chris Morrissey bőgőzött.
A repertoár a kvartett két lemezét foglalta össze, leginkább a tavaly megjelent „Jersey” felvételeit hallhattuk, bár a nyitó szám a korábbi „Family First” albumról a Bob Marley által ismertté vált „Johnny Was” volt. A hangzás – és ezért minden elismerés a MÜPA technikusainak – csodálatos volt, a zenészek szemmel láthatóan jól érezték magukat, és remek összhangban muzsikáltak. Guiliana szinte a háttérből irányította társait, egy hirtelen betévedt vendégnek nem tűnt volna fel, hogy ez a dobos zenekara. Szólók tekintetében Rigby és Almazan voltak szorgalmasak, a szaxofonos nagy ívű, jól felépített játéka különösen kiemelkedő volt. Guiliana pedig tette a dolgát. Kifejezett dobszólót nem hallhattunk, de az a technika, azok az ütemek, amiket használt, egyedivé tették a tegnap estét, tovább öregbítették a hírnevét. Kár lett volna kihagyni ezt az élményt.
A koncert után a „Family First” album címéről eszembe jutott, hogy Fabian Almazan nemrég feleségül vette kedvesét, Linda May Han Oh bőgőst, akit Pat Metheny zenekarában csodálhattunk meg nemrég. A vér biztosan nem válik vízzé…