Sting legközelebb ne hozzon magával se zenekart, se duó partnert
A Finucci Brothers koncertje Szőke Nikolettával április 24-én.
Három lány vacillál 20:06-kor. Kimenjünk még egy italért? De akkor ki foglalja a helyet? Melyikünk marad itt? Egy táskát muszáj itt hagynunk!... Mire én felajánlottam, hogy vigyázok a helyeikre addig. Gyorsan önjelölt díszletrendezőként olyan alakzatba hoztam a három széket, hogy oda senkinek se jusson eszébe leülni. Minderre bőven volt idő, mert a modern technika tízből nyolcszor segíti a zenészeket, kétszer hátráltatja. Most utóbbi történt. Bordás József, a zenekar dobosa nagyon szimpatikusan elnézést kért a 15-20 perces csúszásért, de hát a „játszanivaló” a hordozható számítógépeiken volt. A kütyük viszont elromlottak, így meg kellett azokat reparálni. Ahhoz időre volt szükség…
Érkeznek a zenekari tagok, mint én a munkahelyemre: nehezen érnek be, aztán meg nem akarnak hazamenni. A zeneszerető közönség legnagyobb örömére!
A banda szóvivője örömteli hírt jelentett be, miszerint Havas Chico Lajos és Rontó Kitty főszereplésével lemezfelvételre kapott felkérést a Finucci Brothers.
A Pop legendák jazzre hangolva című sorozat utolsó állomásán Sting szerepében Szőke Nikoletta a BJC színpadán. Sting az egyik kedvencem – mondja Nikoletta. A koncertre a felkészülés során a legnehezebb az volt, hogy melyik tíz dalt válasszák ki. Hangsúlyozta az énekesnő, hogy a pop aranykorának egyik utolsó muzsikusa zenei produkciójával vívta ki a közönség és a szakma elismerését, szimpátiáját.
Énektanárnőmmel nem olyan heves, de permanens vitában álltunk, hogy vigyek-e hölgyek által előadott dalokat az órára. Szőke Nikoletta valószínűleg egy másik remek mesterhez járhatott, vagy hozzáállásában velem értett egyet, miszerint ennek a vonatkozásnak semmi jelentősége nincsen.
A „Probably Me”-vel kezdtek, majd a „Fields of Gold” kompozícióban ZoZongorán nagyot játszott. Az ikerbátty, Balogh Roland gitáros is köszöntötte az addigra teltházas BJC közönségét: „Közép tempójú, nyugis dalok lesznek ma.”
Az ikreknél alap, hogy századmásodpercre pontosan ugyanakkor lapozzák az elektronikus kottát? Nem tudom, de tegnapelőtt még az érintetteket is meglepte, s egy közös mosoly kíséretében konstatálták: ez a „Synchronicity”. (Nem, ez a Police dal tegnap nem hangzott el.)
Egyszer megkérdezték Sting-et, hogy mikor érezte először karrierje során, hogy a csúcsra ért. Gondolkodás nélkül rávágta, amikor az egyik szállodai szobában kintről beszűrődött egy ismerős dallam. Az egyik ablakpucoló ember a „Roxanne”-t énekelte munka közben.
Biztos voltam benne, hogy az alapvetően is bossa nova lüktetésű „La belle dame sans regrets” c. dal nem marad ki a programból.
Az „Englishgirl in New York” (Englishman in New York!) természetesen az uptempojú swing betéttel együtt szólalt meg, a dal többi részét egy ötletes groove-os alap kíséretében hallhattuk.
Biztosan sokan tudják, hogy Sting zenei pályafutása során volt egy olyan időszak, amikor a következő zseniális jazz zenekar előtt/élén énekelt és gitározott: Omar Hakim (dob), Darryl Jones (basszusgitár), Kenny Kirkland (zongora), Branford Marsalis (szaxofon).
A második rész elején Babos Gyulára emlékezett a zenekar: „Gyuszi bácsi tanított meg minket próbálni. Mindig a saját dolgok kitalálására ösztönzött. Tudjuk, hogy most a Mennyországból hallgatja ezt a dalt!”
A Sting dalok a „Shape of My Heart”-tal folytatódtak.
Azt hittem ismerem az összes dalt, ami Sting-hez szerzőként tartozik. Erről a kompozícióról nem tudtam, hogy melyik volt. Így vagy túl jól sikerült az átharmonizálás, a dal szerkezetének átstrukturálása és még a szöveget is megváltoztatták, vagy tényleg van pár szerzeménye az angol úriembernek, amit nem ismerek. A dal után kiderült, hogy ez a „The Thomas Crown Affair” című filmből van, és ugyan nem Sting nóta, de ő is énekelte.
A „Seven Days” a lányok kedvence valószínűleg, mert Gereben Zita is előszeretettel énekeli. Érdekesség, hogy Balogh Zoltán a szintetizátorából a versszakokban pengetett vonós hangszínnel kísérte Szőke Nikoletta énekét. Majd a „Gyere Józsi!” egyértelmű jelzés után Bordás József dobszólója viszi le az elismerően bólogató fejeket.
A „Fragile”-ban szeretném bemutatni az este folyamán basszusgitáron játszó muzsikust: Horváth Pege Plútó Patitucci Józsefet. Asszem ennél nem kell többet írnom…
A „rendes” program végén az egész este folyamán és a hazai jazzéletben kitűnő Szőke Nikoletta az „Every Breath You Take” c. slágert énekelte.
A 23 órakor (!) befejeződött koncert vége előtt nem sokkal úgy tűnt, hogy csak gitár és ének marad a színpadon, de nem. Így a „Message in a Bottle” helyett az „Englishman in New York” ismétlését hallhattuk. Én már nagyon elfáradtam a nap végére, de ez a ráadás üdítően hatott mind rám, mind a közönségre. Kipattantak a szemeim egy pillanat alatt!
Elképzeltem, ahogy Sting megérkezik Magyarországra és „elfelejt” zeneakart hozni magával, majd ijedtében Maloschik Róbertet felhívja, aki rögtön megnyugtatja őt: „Figyelj ide! Van itt egy Finucci Brothers nevű zenekar Magyarországon. De ez még nem minden. Tudok Neked ajánlani egy énekesnőt is, akivel olyan duetteket fogtok énekelni, hogy legközelebb már Te kéred ezeket a magyarokat, hogy legyenek szívesek az elfoglaltságaikat úgy igazítani, hogy közösen tudjatok fellépni több alkalommal is.”
Most sokan azt hiszik, hogy viccelek ezzel a képzelt beszélgetéssel. Egyáltalán nem!
