BARTÓK ELECTRIFIED
Első lemezét a Budapest Jazz Clubban mutatta be csütörtökön a Párniczky Quartet (Párniczky András – gitár, Bede Péter - szaxofon/tárogató, Hock Ernő - bőgő, Baló István - dob), amelyen Bartók művei hallhatók.
Talán senki nem várta úgy 2016 eljövetelét, mint Párniczky András. A Genfben, diplomataszülők gyermekeként 1972-ben született gitáros a bécsi American Institute of Music-ban, a budapesti Erkel Ferenc Zeneiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte tanulmányait, és közben egyre erősebben érlelődött benne zenében megfogalmazott gondolatai Bartók műveinek egyedi feldolgozásával való bemutatása. Tervei megvalósítására azonban a szigorú szerzői jogok miatt várnia kellett. Minden alkotó halála után 70 évig ezek a jogok az örökösökre szállnak, és haláluk után az ő örököseikre, egészen addig, amíg a 70 év le nem telik. Ebben az időben csak a szerző örököse engedélyével lehet nyilvánosan felhasználni a színdarabokat, regényeket, zeneműveket, fotóművészeti, vagy éppen képzőművészeti alkotásokat. Bartók Amerikában hunyt el 1945-ben, hátrahagyott életművét két fia, a Magyarországon maradt ifjabb Bartók Béla (1910–1994) és az 1942-ben az Egyesült Államokba kijutott, a haditengerészetnél is szolgált Bartók Péter (1924), valamint második felesége, Pásztory Ditta (1903-1982) hárman megosztva kezelték. Bartók Németország és a közép-európai régiónak jogait idősebb fiára bízta, a világ többi részére vonatkozó jogokat pedig Pásztory Ditta és Bartók Péter örökölte. Bartók Péter örökösi joga csak 2020-ban jár le, ugyanis az USA törvényei a szerző halála után 75 évig védik a szerzői jogokat. Ezzel szemben a zeneszerző idősebb fiának örököse, Vásárhelyi Gábor, ifjabb Bartók Béla unokaöccse, 2016. január elsejétől már nem rendelkezhet a Bartók örökség európai részének jogával. Párniczky András a jogkorlátozást borzasztóan igazságtalannak érezte, és nem azért, mert nem akart volna fizetni szerzői jogdíjat. „Bartók olyan, mint a Nap. Ha kiállsz napozni, változtat rajtad, de te nem változtatsz a Napon. Lehet, hogy kifekszem, aztán csúnyán leégek. Ettől még a Nap nem sérül. Nem tudunk negatívan visszahatni rá. Az eredeti Bartók-partitúra sem lesz rosszabb attól, ha valaki rossz feldolgozással áll elő. A rossz úgyis eltűnik, eddig viszont a jónak sem volt esélye.” – nyilatkozta. A feldolgozások esetében zéró tolerancia elvét alkalmazó örökösöket különben nem a pénz motiválta - letiltott produkciók után nincs mit követelni -, gyakorlatilag tilos volt feldolgozni Bartókot, a műveket valamilyen más formában, vagy más hangszereléssel, esetleg más történet keretében bemutatni, mert szerintük sérült volna a mű integritása. Véleményüket tiszteletben tartva, és bizonyos határig megértve is, lehetett volna vitatkozni a zéró toleranciával, de eddig nem volt érdemes, most meg már, reméljük szerencsére, nincs min. Mindenesetre sok zeneszerető örülhetett velem együtt akár a MAO legutóbbi Bartók „Tizenöt magyar parasztdal” című művének nagyzenekari feldolgozását tartalmazó új lemeze megjelenésének, és fergeteges lemezbemutató koncertjének március 25-én, Bartók születésnapján.
Ahogy a BJC műsorkínálatában olvasható volt, Párniczky András a Mikrokozmoszból, a 10 könnyű zongoradarabból és a Kontrasztokból válogatott. A koncertre készülve elővettem még gimnazista koromban vásárolt, azóta CD-re digitalizált lemezemet, amelynek eredetileg az „A” oldalán a Mikrokozmosz darabjait maga Bartók zongorázta, a „B” oldalon pedig a Benny Goodman felkérésére klarinétra, hegedűre és zongorára írt kamaradarabja, a Kontrasztok (Sz. 111, BB 116) hallható, a világhírű jazz-klarinétos, Szigeti József és Bartók Béla alkotta trió előadásában. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor Bartók kamarazenéjében fúvós hangszert alkalmazott.
Párniczky évek óta gondolkozott azon, vajon hogyan szólalna meg Bartók elektromos hangszerrel. Már tanulmányai során, mikor 2001-től 2002-ig Hollandiában a hágai Holland Királyi Zeneakadémia ösztöndíjas tanulója volt, és részt vett a Berklee College of Music Perugia-i nyári kurzusán, megalapította a Nigun zenekart. Először ezzel a formációval akart nekivágni tervei megvalósításához. Végül a jogkorlátozások lejártával, 2016 januárban kezdődhetett a Bartók Electrified anyagának kidolgozása, de már a Nigunból a zenekarvezető gitárossal együtt „átigazolt”, szaxofonon és tárogatón játszó Bede Péter, Baló István dobos, és a bőgős posztra érkezett Hock Ernő alkotta Párniczky Quartet-tel. A Dresch Mihály körül kialakult zenei alkotóközösségből mindannyian jól ismerték egymást, lényegében a kelet-európai zsidó zenei hagyományokat életre keltő Nigun is ebből a körből jött létre. Hasonló muzsikus csoportok a jazz őshazájában is kialakultak, amelyek tagjai nem feltétlenül a swing alapú jazz tradícióiból bontakoztatták ki zenéjüket, nem mintha nem tudnának a jazz fősodrában is játszani.
A kiszemelt darabok többsége majdnem egy az egyben, csak harmóniákkal bővítve került a repertoárba, de voltak aztán olyanok is, amelyekhez nagyon hozzányúlt. A kvartett először még 2016 októberében a német Frank Möbus gitárossal és Daniel Erdmann szaxofonossal kiegészülve a MÜPA színpadán mutathatta be Párniczky Bartók feldolgozásait.
Mostanra elkészült a lemez is, amely a BMC gondozásában jelent meg. A „Bartók Electrified” tíz feldolgozást tartalmaz a kvartett előadásában, vendégszólisták nélkül. Az 1938-ban, Amerikába érkezésekor írt Kontrasztokból a három darab közül az utolsó, a „Sebes” feldolgozása került Andrásék repertoárjába. Az 1926 és 1939 között született, a zongoraoktatást új alapokra helyező, 153 progresszív darabból álló, hat kötetbe rendezett Mikrokozmoszból a „Bolgár ritmus”, a „Nagy szekundok”, a „Falusi tréfa”, a „Csónakázás”, a „Szinkópák”, az „Alátevés”, valamint a Baló István javasolta „Meg kell a búzának érni” került feldolgozásra.
Bartók Mikrokozmoszában a teljesen kezdőknek szóló etűdöktől kezdve egész virtuóz darabok is megtalálhatóak, és mára a zongoraoktatás szerves része lett. Megjegyzem, amit Bartók is megjegyzett, azon kívül, hogy „ez a mű azoknak a zenei és technikai problémáknak a szintézisére próbál megoldást nyújtani, amelyek az eddigi zongoraművekben nem oldódtak meg, de ezek a darabok más eszközökön is lejátszhatók”.
Valószínűnek tartom, bár bizonyítékom nincs rá, hogy Bartók az 1908-ban keletkezett, és szintén oktatási célokra szánt 10 könnyű zongoradarabból bekerült „Frusztráció” és a „Medvetánc” más hangszereken történő lejátszását sem tartotta kizártnak. Ahogy eddig a jazz irányából történt megközelítések nem szentségtelenítették meg Bartók műveit, úgy a Párniczky Quartet mostani értelmezése sem tette ezt a XX. század zeneszerző géniuszának műveivel. Nem akarták Bartókot jazzesíteni, csak kellő alázattal és tisztelettel a maguk eszközeivel bemutatni Bartók improvizációkra ösztökélő zenéjét. A világ harmóniáját, a bennünket körülvevő emberfölötti rezgéseket, a bolygók rezgéseit jelenítették meg zenéjükben. Ahogy Párniczky András egy interjúban kifejtette, ez egyáltalán nem elrugaszkodottnak tűnő gondolat, hiszen „a skálákat, akkordokat, a felhangrendszert, amelyeket ma is használunk, az ókori görögök mintegy melléktermékként hozták létre a bolygók tanulmányozása közben. Ezer évvel később meg műszerek igazolják, hogy nem tévedtek.” Bartók tiszta forrása is innen eredhetett.
A kvartettnek sikerült eljutnia a tiszta forráshoz, a transzcendens kapcsolat létrejött, és a koncert alatt megtörtént a csoda. Másfél órára kiléphettünk a hétköznapokból. A végén összemosolyogtunk, mindegy is, hogy közben egyikünk a világ harmóniára, rezgéseire gondolt, a másikunk meg Istenre. Lényeg a csoda volt.
