Véletlenül az időkapszulát vettem volna be?
1984. Los Angeles. A „Játékok” alkalmából jazz fesztivált rendeznek. A magyarok nincsenek ott az olimpián. Valahogyan mégis képviseltetik magukat. Víg Tomi vezeti a nagyszabású jazz fesztivál hivatalos nagyzenekarát, amely akkor a világ számos pontjáról érkező, kiemelkedő jazz előadót kíséri. Ahogy az Opus Jazz Club-ban tegnapelőtt hallgattam a Modern Art Orchesra (MAO) teljesítményét az első félidőben, pont így képzeltem el a 34 évvel ezelőtti big band koncertjeinek pulzáló hangulatát.
Bacsa Zoltán egyik növendékével együtt lépek be a klubba. Másnapi közös órájukra a nebuló kedvenc trombitásának leírt szólóját viszi „kontroll”-ra. Meglepődnék, ha Tommy Vig vibrafon művész, dobos, zeneszerző ne játszott volna együtt termékeny amerikai évei alatt a szóban forgó trombitással, akinek neve – kizárólag a jelen beszámoló szempontjából – lényegtelen. A kétféleképpen emlegetett víg ember nevében hordozza mentalitását, élethez való hozzáállását és azt a muzikalitást, amit a MAO április 26-án bemutatott a közönségnek.
Bacsa Zoltán (középen, zakó nélkül), szintén fújja Bukovinszki Balázs
A közönség reakciója kissé késésben volt Fekete-Kovács Kornél interakcióra bátorító köszöntője után. Mondjuk úgy, mintha a képet látnánk a televízióban, de a hang Guatemalán keresztül érkezne meg „némi” spéttel… Egyébként a felkonf alatt már a háttérben halkan duruzsolt a big band, ami rögtön különleges atmoszférát teremtett.
Fekete-Kovács Kornél, köszönti a közönséget
Ejj, de jól, lendületesen, energikusan szóltak a szaxofonok Zawinul ”Mercy, Mercy, Mercy” című szerzeményében! A szavakkal nehezen leírható koncertélmény kiinduló pontja egy nagyszerű, sodró lendületű dobos, Buddy Rich és jazz nagyzenekarának repertoárja. Ebből válogatott a MAO egy egészestés programot.
Szaxofonok (jobbról: Bajusznács, Cserta, Bacsó, Ülkei, Ávéd)
Buddy Rich szerepében Csízi László
„Fogják meg, fogják meg! Tolvaj!”- fut el képzeletben Ávéd János egy rövid, de annál dinamikusabb improvizációjával. Subicz Gábor főfelügyelő ered a nyomába. De egy sarokkal, izé (harsona)sorral közelebb sosem kerül hozzá.
Ávéd János, tenorszaxofon (Subicz főfelügyelő már figyeli, leghátul középen szemüvegben)
Ennyi dudás, egy ekkora csárdában is elfér!
Trombitahangok (balról: Subicz, Fekete-Kovács, Gráf, Bacsa)
Horace Silver „Nutville”-je végére Buddy Rich, magyar dobja Csízi László, is Zawinul, izé bevadul.
A MAO egyik motorja Csízi László, jazz dobos
Szerettem ezt a Beatles számot, de rég nem hallottam már, viszont a címét egyáltalán nem tudtam. Úgyse jegyzem meg, de „Norwegian Wood”. (Jót nevettem imént, mert a jegyzetembe „No wage in” címet írtam, ami valószínűleg még Jamaicában sem jelent semmit…) Arra viszont fogok emlékezni, hogy Cseke Gábor átment jellegzetes „All Blues” kíséretbe, hisz a 6/8 ebben a tempóban kísértésbe ejti a mindenkori jazz zongoristát.
Cseke Gábor
Sí-sapka, sí-sapka… swing kísérettel halljuk Ülkei Dávid nagyszerű játékát Oliver Nelson „Critics’ Choice” c. szerzeményében. (Még szerencse, hogy Márton Attila és Maloschik Róbert kisujjból kirázzák a jazz dalok címeit, mert amikor hülyeségeket írok e téren Robi bácsi rögtön javítja; ha pedig Attila is beszámol ugyanarról a programról, akkor „kipuskázom” az Ő írásából.)
Ülkei Dávid, altszaxofon
Se-gít-sééééég! A következő három részes nagyszerű jazz szvit szerzőjét és címét nem tudom, itt már csak Vágó Istvánra számíthatok – keresem is a telefonszámát serényen… Az viszont jegyzet nélkül is megy, hogy a big band zenét anno miről ismertem fel. Hát onnan, hogy az üldözéses jelenethez a rendező jazz nagyzenekari hangzást vár el a zeneszerzőtől. A hullámzó hangerejű tartott fúvósharmóniák „alatt” az üldözés érzetének alapját a nagyon pattogósan, feszesen játszó ritmusszekció adja. „Csízi hadnagy a gyilkosságiaktól!”-, ahogy Subicz főfelügyelő szokta időnként dobos kollégáját bemutatni közös combo formációikban. Remekül szól a két nagyfuvola, három tenorharsona közös background Ávéd János szólója közben.
"Szívósok a fúvósaink!" (Török Ádám bátyám)
Nagyon szurkoltam, hogy a ma este egyik főszereplője le ne lökje „Szerelem van kiadó” tábláját, akarom mondani dobkottáját. Olyan amplitúdóval imbolygott az az állvány… (Hogy is mondta múltkor Kollmann Gábor: „Ha egy dobos belejön a játékba, a négy méteren belüli megközelítése nem nagyon ajánlott”.)
A Modern Art Orchestra
A szünet utáni viccet nem értettem, így nem írom le, mivel nem lennék hiteles az átadásában. Valaki majd magyarázza el…
A „Groovin’ High” után Jobim „Wave”-je szólt. Basszusharsona, majd később vadászkürt vitte a prímet.
Csáti Miklós, basszusharsona (középső sorban, fehér ingben ül), a "tükör" tenorharsonások Korb Attila és Barbinek Gábor
Varga Zoltán, vadászkürt
Csemege volt, ahogy a három fuvola, a klarinét és a baritonszaxofon felrakása megszólalt. Aztán váltottak szaxofonokra, majd újra a fafúvó kavalkád volt látható és hallható.
Szaxofonsor (3 fuvola, 1 klarinét, 1 baritonszaxofon felállásban)
Phil Wilson „Basically Blues” c. szerzeménye ezen hangszerelésben a ritmusszekcióval indult, amit a Bögöthy-Cseke-Csízi-Komjáthy fogat remekül interpretált.
Bögöthy Ádám bőgőn, Komjáthy Áron gitáron játszott
Szárnykürtön játszva, egy balladával tiszteleg Fekete Kovács-Kornél és a teljes zenekar Babos Gyula előtt.
Fekete-Kovács Kornél, szárnykürt
„Time Check” by Don Menza. (Jó ötlet az internet is, ha nem tudjuk „Ki kicsoda?” pontosan a jazz világában és milyen számokat írt…) Húz a zenekar, mint állat! Akinek előre kell az előre, aki mögé kell, hogy kerüljön a tempónak az abba az irányba.
Az Opus Jazz Club
Az utolsó dalra előreültem a zenekar mellé, pont Kovács Péter tubájához közel. Így például le tudtam olvasni az egyik szólamkottáról, hogy a „Big Swing Face” szólt. A koncertből hátralévő két percben pedig Bajusznács Mihály baritonszaxofonos kottafejeinek ritmusában én is beszálltam - bólogatással.
Szép volt!
Most vasárnap 11-kor a MAO gyerekprogramja lesz Kálloy Molnár Péterrel, majd május 5-én a „Porgy & Bess”, s az évadzáró koncert május 27-én. Valamennyi program a BMC-ben lesz látható és hallható! Mindenki beírta a naptárjába?
