"Hívő ember vagyok." - SZAKCSI 75! - 3/1. rész
A magyar jazz történelmének egyik legnagyobb alakja Szakcsi Lakatos Béla - ehhez nem fér kétség. Éppen ma, 2018. július 8-án tölti be a 75. életévét. Ezen nevezetes alkalomból találkoztunk egy körúti kávéházban. A beszélgetés első része következik.
NS: A nyolcvanas évek elején többször játszottál a SOTE Jazz Klubban, ahol egyetemista koromban rendező voltam - ott kerültem először közel ehhez a műfajhoz. Emlékszel-e arra, hogy Szabad Zenei Társulás?
SzLB: Igen, fúvósokkal! Dés, Gőz, Lattmann Béla, Horváth Kornél és Kőszegi.
NS: Egy másik alkalommal szólóban játszottál az egyetem kollégiumában - igyekszem a Veled kapcsolatos első találkozásaimat összeszedni - de ne ijedj meg, ez nem memória próba!
SzLB: Mindenre emlékszem!
NS: Az ebédlőben volt a koncert - nagy tapssal a végén. Te akkor megkérdezted, hogy "tényleg jó volt, mert én nem úgy éreztem?!"
SzLB: Igen, lehet! (Nevet.)
NS: Ilyen apróságok megmaradnak...
Még korábban: hol voltál 1970. június 18-án?
SzLB: (megismétli a dátumot) A varsói Jazz Jamboree-n?
NS: Nem, Montreux, Pege Quartet!
SzLB: Ja, igen, '70-ben!
NS: Én sokszor voltam Montreux-ben...
SzLB: Már nem jazz fesztivál...
NS: Sajnos már csak "nyomokban" az...
Próbálok nem szokványos kérdéseket feltenni. Mai füllel a Rákfogó akkori, '70-es évekbeli zenéjét most hogyan ítéled meg? Tudom, hogy így nehéz, de abban az időben az volt a legmodernebb jazz.
SzLB: Jókor jó helyen kellett lenni. Kint voltam '70-ben New York-ban. Mahavishnu és Chick Corea is fusiont játszott. Amikor hazajöttem, hoztam egy Fender zongorát. Zoller Attilával megismerkedve, az ő segítségével, 800 dollárért (fele áron!) vettem a hangszert. A szállítás ezer dollárba került!
NS: Vám?
SzLB: Egy magyar nóta énekes hozta haza, így vámmentes lett!
Megalapítottam a Rákfogót. Akkor jött vissza a Syrius is Ausztráliából. Eljöttek egy koncertre - és amikor meghallották a zenét - Orszáczky és Ráduly is azt mondta, hogy ebben a zenekarban is szívesen játszanának. Így lett a "nagy" Rákfogó, amely akkor nagyon híres zenekar volt. (+ Babos és Kőszegi)
Teljesen új zenét csináltunk. Sokan mondták, hogy elárultam a jazzt, de én tudtam, hogy nem. Pár év múlva már ők is ezt játszották... A '70-es évek elején az egész világon kultúrforradalom zajlott. Minden ágazatban, legyen az festőművészet, képzőművészet; vagy például a rock zenében a Beatles és a Rolling Stones is sokfelé elterjedt.
A múltkor Babossal beszélgettem (a riport május 31-én készült), hogy hogyan létezik az, hogy akik akkor ismertek lettek Európában és Amerikában - ők "öregnek" is népszerűek maradtak! Nagyon érdekes dolog. Miért van ez így?
NS: Mert meg tudtak-tudtatok újulni!
SzLB: Lehet, nem tudom...
NS: De ahhoz nagyon tehetségesnek kell lenni!
SzLB: Csak azt látom, hogy ez így történt.
NS: Ha már beszéltél a Beatles-ről és a pop zenéről: egy riportban olvastam, hogy a '60-as évek közepén énekeltél, táncoltál - tíz táncosnővel léptél fel. Akkor csak az érdekelt, hogy pénzt lehet vele keresni? Erre ma hogyan gondolsz vissza?
SzLB: Igen. Életemben először, 20 évesen kint voltam Európában, Németországban.
NS: Nem csak Rajtad múlt, hogy mikor mehetsz ki...
SzLB: A Kádár-rendszerben, az Interkoncert nevű intézményben, '63-ban úgy döntöttek, hogy 10-15%-ért kimehetnek a zenészek, artisták a vendéglátó iparba. Minden hónapban fizettünk. Nagyon tanulságos volt, mert '63 körül még a madarak sem repülhettek nyugat felé...
Abban az időben bejárni Európát - 3 év alatt - többet ért, mint egy főiskola vagy egy diploma.
NS: Aztán hogyan jött a "megvilágosodás", hogy Te mégsem ezt az utat akarod követni, hanem a zongora és a jazz?
SzLB: Zongoraművész akartam lenni, 12 éves koromban felvettek a konzervatóriumba. A jazz-zel később ismerkedtem meg, majd az hozott vissza a klasszikus zenéhez, hogy például Hancock, Corea és Jarrett is foglalkozik ezzel az irányzattal. Corea nagy Bartók-fan.
Jarrett készített olyan lemezt, amit ő komponált fúvósötösre. Azt gondoltam, ha ők merítenek a klasszikus zenéből, akkor én is.
NS: Azzal gyakorolsz? Csík Guszti mondta, hogy ő addig, amíg el nem fárad.
SzLB: Nem mindig. Volt idő, hogy minden nap eljátszottam a "Wohltemperierte Klavier"-ból néhány fugát. Jól blattolok, az megmaradt. Most inkább partitúrákkal foglalkozom. Úgy csinálom, hogyha hallgatom, akkor nem nézem. Vagy kiteszem a zongorára a kottát, és az akkordokat vizsgálom meg, hogy hogyan működik az egész. Hogy halljam is rögtön. Ebből rengeteget tanultam.
NS: Zeneszerzés?
SzLB: Most írok egy misztériumjátékot. Nem operát. Bibliai történetek adják az alapot, több részből áll, nincs főhős. Arról szól, hogy az emberiség mindig rosszul döntött, állandóan rosszul választott. Azért gondoltam a Bibliára, mert az a legősibb.
A kezdet: édenkerti állapot, Éva és Ádám egymásra találása, szószegők lesznek, kikergetik őket, aztán a testvér-gyilkosság - de minden jóra fordul, mert Sét Istent hívja segítségül. Röviden ez az első kép.
A másodikban: a vízözön előtti állapotokat és Noé megmenekülését látjuk.
A harmadikban Nimród lép színre - szóval mindig valami vagy valaki helyrehozza a dolgokat, aztán újra elrontják... A fiatal Ábrahám megjelenésével fejeződik be ez a rész - ő mégiscsak egy hívő ember.
A negyedik kép: 2056-ban játszódik, és a "A Kör" című könyvvel kapcsoltam össze a történetet. A jelszó: az a bűn, ha titkolózol, mindent mondj el magadról. A közösségben mindenki mindent tud a másikról - és mégis mindenki nagyon egyedül van.
A librettót Bolyki György írja, a Bolyki Brothers-ből, aki cselló művész, producer és Biblia-olvasó ember.
Már befejeztem az első részt, amely nagyon hosszú. A második és a harmadik rövidebb. Megtaláltam a hangzásokat.
NS: Nagyzenekar, fúvósokkal együtt? Vagy csak vonósok?
SzLB: Teljes nagyzenekar, csak nem szokványosan. A vonósok nem lesznek annyira előtérben, csak kísérnek a fafúvókkal. Sok kamara jellegű rész lesz: hárfa, fuvola, brácsa.
NS: Zongora?
SzLB: Az is van.
NS: Lemezfelvétel?
SzLB: Először meg kell írni... Meg bemutatni. A címe: "A tudás fája". Nem kötelezzük el magunkat, még szponzorokat is kell szerezni.
NS: Jövőre készül el?
SzLB: Igen. A MüPában biztos be lehet majd mutatni, meg talán a Nemzeti Színházban is. Ez életem legnagyobb műve! Hívő ember vagyok, 30 éve olvasom a Bibliát.
NS: Minden nap?
SzLB: Igen. Nem is tudnék nélküle élni. Legfőképp éjszaka, de néha napközben is. Isten beszéde olyan, mint a gyógyszer. Ellenszer arra, ami a világban van: sok piszok, mocsok. Ha "szedi" az ember, akkor nem tud úgy rárakódni az "egész"...
NS: Nagyon csúnyának látod a világot?
SzLB: Mostmár igen.
NS: A politika az oka?
SzLB: Nem! Nehezen tudtam elképzelni az antikrisztusi kor eljövetelét. Hívő emberként ezt látom beteljesedni. Viszont a rossz dolgoknak lehet örülni, mert akkor közel a szabadulás. Ezt csak a Biblia-olvasók értik.
NS: Mert jön a változás?
SzLB: Sajnos a kereszténység romokban hever, minden vallás romokban hever.
NS: A közvetlen környezetünkben sok jó emberrel találkozunk. Hol vannak a rosszak?
SzLB: Azok is itt vannak! Az a probléma, hogy magáról az ember azt hiszi, hogy jó. Jézus Krisztus azt mondta, hogy nem az igazakhoz jöttem, hanem a bűnösökhöz, a betegekhez. Ebben az van, hogy egy igaz sincs!
Azokhoz nem jött, akik igaznak tartják magukat. Természetünknél fogva nem lehetünk igazak, mert úgy születtünk.
NS: Pedig egy életen át törekszünk rá...
(Folytatás később.)
